Koravén tavaszi estén

Koravén tavaszi estén
Felhő-ing március testén...

Nap-lovak szélnek eresztve;
Felhők úsznak messze-messze...

A Hold sápadt égi mályva;
Hosszú az alkony uszálya.

Koravén tavaszi estén
Csönd van a horizont-mezsgyén.

Szunnyadnak pocsolyák, erek,
Tornáznak hideg-seregek.

Tesped az éj, a vén álnok;
Ásítanak éber álmok.

Koravén tavaszi estén
Szél pityereg Múlt elestén.

Valami fáj a Mélyben lent..
Rezignáltan hallgat a Csend.

Minden hangnak árnyéka van;
Minden, minden tanácstalan...

Koravén tavaszi estén
Jelen méláz Jövőt lesvén.

Sűrűsödik az Enyészet,
Károg a vén varjú-végzet.

A Holnap: törékeny favár;
Isten a döntésünkre vár.