Ádvent - túl a láthatáron

Ádvent - túl a láthatáron;

Szellem-madár mítosz-ágon.

A világban késő ősszel

Kevés a fény,

Sok a lőszer.

Lompos butaság-fellegek

Ködöt hányva özönlenek.

Önfelszámolás - féláron...

Ádvent?

Túl a láthatáron.

Alaktalan köd-gólemek

Alaktalan köd-gólemek

Között hazafelé megyek.

Brutális köd, határtalan;

Benne van a Vén Fogatlan.

Nekem hiába gomolyog;

Jóslatokra vállat vonok.

Még sok új hétköznap elé,

Anikóhoz,

Hazafelé.

Csalódott démon nyekereg;

Alaktalan köd-gólemek.

Aurelianus vajon feladta-e Dáciát?

Aurelianus vajon 

Feladta-e Dáciát?

Vagy csupán úgy döntött, hogy ő

Nem hazudik már tovább?

Úgy döntött, ne folytatódjon

A Dácia-operett,

Mert Gallienus idején

A tartomány odalett?

Aurelianusnak több

Gondja volt, mint Dácia,

Perzsák, gall lázadók, meg a

Vakmerő Zenóbia.

Mi volt mindezekhez képest

A néhai Dácia,

Ami évek óta nem volt

Római provincia?

Aurelianus vajon 

Feladta-e Dáciát?

Talán végleg elhagyott egy

Római provinciát?

Nem hinném. A tábornokból 

Avanzsált szigorú úr

Csupán a képmutatással

Bánt el kurtán, fukarul.

Vállat rándított a császár,

Erre nem volt ideje,

Róma köré kellett inkább

Falat építenie.

Ha meg éppen nem harcolt,

Hát törvényt kellett hoznia,

Nem izgatta őt egy végleg

Elveszett provincia.

Harcolt a császár, közben meg

Hallgattak az írnokok,

Vereségről írni akkor

Sem volt népszerű dolog.

Nyakalt inkább a fiatal,

Hallgatott a sunyi vén;

Kiűzték Erdélyből Rómát

Gallienus idején.

Megdupláztak lassan-lassan

Egyre több provinciát,

S Dáciának hívtak immár

Egy kis darab Moesiát.

Aurelianus alatt

Nem veszett el Dácia,

Ami sose volt az övé,

Nem kellett feladnia.

Az Ősz már búcsúra készül

Az Ősz már búcsúra készül,

Lassan-lassan Téllé vénül.

Késő őszi végső napok;

Szürke ég szürke csillagok.

Ádvent felé

Lassan,

Szépen;

Egyre több gyertya fényében...

A lelki sík fénybe vonva;

Kívül - nincs ok bizalomra.

Összeomló profán világ,

Drágaság, meg háborúság...

A Jövő nem csügged végül;

Az Ősz már búcsúra készül.

Szép kiadós alvás után

Szép kiadós alvás után

Fényes az őszi délután.

Fáradt hajók révbe értek,

A gondok vackukba tértek.

Profán világ bajsza kajsza,

Léte mindennapos hajsza,

Azt hiszi, a Föld vén dió,

S nem akad más dimenzió,

Csak a pénzhajsza világa;

Szoros a lelke nadrágja.

Szép kiadós alvás után

Csak néz a külvilág - bután.

Élni - nem szekeret tolni,

Amit lehet, fiókolni.

Pénz-sivár seft-bölcsességek

Ajtón kívül érnek véget.

Elindulunk

Ádvent nyomán;

Szép kiadós alvás után.

Konzervatív lett a Béke

Konzervatív lett a 

Béke.

Felleg fut az őszi 

Égre.

Világfából vér szivárog,

Változnak a szélirányok.

Globális kánon megbukott,

A "haladás" lesre futott,

S feketelyuk-utópiák

Állják el a Jövő útját.

Istent újra látni kéne...

Konzervatív lett a Béke.

Késő őszi poétikák

Késő őszi poétikák

Vinnék a világot tovább.

A "világba vetett" profán

Pislog a vén halál után, 

S az "egyszer lét" áltörvénye

Miatt teher lett a Léte...

A profán - matematika,

De minden Lét - poétika...

Örök változás a világ;

Késő őszi poétikák.

Késő őszi kurta napok

Késő őszi kurta napok;

Szürke égen bánat vacog.

Identitás-zavar felett

Gyülekeznek a fellegek.

Mű-Napokkal pipiskedő

Ál-nyarakra hull az eső.

Az út Őszből Télbe vezet,

Megfordítani nem lehet.

Mesterkéltség ordít, jajgat;

A vén Tradíció hallgat.

A vén Idő sose nyafog.

Késő őszi kurta napok.

Túlerőhöz sose állok

Túlerőhöz sose állok,

Mű-csodákra sose várok.

Nem vágyok vigyorgó sorba,

Kocsmába, se hatalomba.

Sztrátosz fölött nem röpködök,

Azt tisztelem, ami örök.

Doktrínák útját nem járom,

Trianont meg nem bocsátom.

Világboldogító "eszmék"?

Tán a lefolyóba tessék...

Pénz uralma mindig véges,

Csak a Béke tisztességes.

Nem kellenek brancs, kánonok.

Meghalni nélkülük fogok.

Idegen körbe nem vágyok,

Túlerőhöz sose állok.

Őrmesterlelkű November

Őrmesterlelkű November;

Vacog minden szegény ember.

Párás, nyírkos majdnem-fagyok;

Alattomos köd gomolyog.

Aggodalom-démon sereg

Tépne önbizalmat,

Hitet.

Őrmesterlelkű November

Borult eget, fagyot rendel.

Fogát élezi a hideg,

Portyáznak a gonosz szelek.

Ködök félelmet aratnak,

Kell a zsold a hó-hadaknak.

Őrmesterlelkű November

Tél-helytartónak csapott fel,

Tél urának buzgón jelent,

Gyarmatosítja a jelent,

Közben a Tél már vitézül

Díszbevonulásra készül,

S bőszen a szekerét tolja

Az ostoba politika...

Mégis túléli

Az Ember...

Őrmesterlelkű November.

Köszönöm, Istenem!

Köszönöm, hogy addig élek,

Amíg értelmes az Élet.

Köszönök mindent, ami jó,

Hogy mellettem él Anikó,

Van jó munkám, kicsi házam,

Tisztességes jövő-vágyam,

Munkakedvem,

Becsületem;

Köszönöm Neked,

Istenem!

Amíg értelmes az Élet,

Köszönöm, hogy addig élek.

Mítoszföld, az örökségünk

Mítoszföld, az örökségünk,

Tulajdonunk,

Ha nem félünk.

Egy teljesen komplett világ.

Nem utópia-doktrínák

Spekulatív, rossz halmaza,

Hanem egy valódi

Haza,

Ahová könnyen eljutunk,

Ahol mindig 

Otthon vagyunk.

Mítoszföld, az örökségünk.

Nemcsak profán síkon élünk;

Lelkünkön van számos ablak;

Határaink tágasabbak.

Álmokon és emlékeken

Örök társunk

A Végtelen.

Teremthetünk szerszám nélkül,

S Alkotásunk sose vénül.

Mítoszföld az örökségünk;

Erőt, 

Hitet

Onnan nyerünk.

Itt Álom van törvény helyett,

Itt minden nép talál helyet.

Minden nép és minden ember.

Rettegni senkinek sem kell.

Dzsihád, profit itt nem falhat,

S osztályharcos gender-fajzat

Ateista nénikéje

Csak a földi poklok réme,

S örökre ott is maradnak;

Ide vízumot nem kapnak.

Itt szépnek,

Igaznak élünk;

Mítoszföld az örökségünk.

Most kezdődik a hétvége!

Most kezdődik a hétvége!

A ház elé állok végre.

Késő őszi szürke égre

Néz fel az itthoni

Béke.

Elfogytak a hétköznapok,

Boldog 

Nyugalmat 

Akarok!

Ha Anikóm hazaröppen,

Itthon leszünk végre,

Ketten.

Apró-cseprő gondok félre;

Most kezdődik a hétvége!

Atlantiszi őszi ének

Atlantiszi őszi Ének;

A Dalok örökké élnek.

Nem a profán, testi végzet,

Nem a halál az enyészet,

Hanem a Lét apadása,

Identitás feladása,

Hitek, Célok sárba este,

Arra jön az örök este...

Atlantiszi őszi Ének;

Tenger fölött kóbor Lélek

Játszik viharok hárfáján,

Táncol a hullámok táncán,

Vad ködben, hullám-robajban

Szól a bús ősrégi dallam.

Sűrű novemberi ködben

Nem hallja más, csak az Isten.

Míg dallamban, emlékekben,

Mítoszban és ősi ködben

Van még lelki identitás,

Mindig lehet 

Feltámadás.

Amíg a Célnak van

Hite,

Még felhangozhat

Az Ige...

Atlantiszi őszi Ének;

Önmagáért van az Élet...

(A mi korunkat ki hallja?

A piacnak nincsen Dala...)

A Dalok örökké élnek...

Atlantiszi őszi Ének...

Hazug eső

Hazug eső - csöndben kopog.

Mindenütt csak béke-romok.

Meddő álmok ködbe vesznek,

Csipes jövőt csipegetnek.

Rózsaszínben játszik a sár,

Talán többé nem is lesz Nyár...

Szittya földön háborúság;

Szítja is az az ostobaság.

Semmibe süpped az avar,

Égig ér az értékzavar.

A lárma oszlopot repeszt,

Atlantisz árnya nőni kezd...

Búcsúznak a régi korok...

Hazug eső -

Csöndben kopog.

Panaszkodni csak Békében

Panaszkodni csak Békében,

Amikor az Isten ébren.

Csak akkor bonyolultabban,

Hogyha egyszerűbb világ van.

Formátlan verset akkorra,

Ha merevedik a forma.

Ha szaglik globális tömjén,

Két lábbal a Haza földjén.

Takarjon gránit, vagy moha;

A túlerő mellett soha.

Panaszkodni csak Békében,

Kényelmes jólét fészkében.

Ha abszurd terjeng szerteszét,

Legjobb az egyenes beszéd.

Nyúlós-nyálkás versmondatok

Miatt Isten is háborog.

Ha nincs is Szabad Akarat

A Költő független marad.

A Költő a versében él,

És ott csak igazat beszél.

Panaszkodni csak Békében,

Amikor az Isten ébren.

Csípős őszi éjszakában

Csípős őszi éjszakában;

A sötétség - egymagában.

Jövő szűkül, emlék fakul;

Lassan minden ködbe borul.

Az út csöndben tűnik tova;

Nem is vezet már sehova. 

Fenn száz fakó csillag remeg,

Rohamra indul a hideg.

Ami zöld volt, szürkére fogy;

Ezt is túléljük valahogy.

Fantomok a köd falában;

Csípős őszi éjszakában. 

Hektór szelleme Trójában

Hektór szelleme Trójában

Minden Jövőt utolér,

Novemberi éjszakában

Évről évre hazatér.

Viharos tenger partjáról

Köd hátán ott tör elő,

Ahol egykor táborozott

A danaó túlerő.

Trójai citadellából csak

Halott romhalmaz maradt

Szomorú szellem nézi a

Jelent és a Múltakat.

Birtokolta perzsa, görög,

Bizánci a falakat,

Aztán elözönlötte a 

Mohamedán áradat.

Hektór szelleme Trójában

Idők között tekereg,

Nem érti, mért hagyták el a

Világot az istenek.

Hogyan vált istenné a pénz,

Nem érti a szellem-ős,

De úgy véli, hogy mindezért

Az ember a felelős...

Népek a pányvakötélen

Népek a pányvakötélen;

Drága lesz a fűtés télen.

Játszik a globális multi:

Energia-válságosdi.

Internetes kamu-pénzzel,

Sok hűhóval, kevés ésszel

Ül propaganda-gebére.

Az úticél: világvége.

Nagy sötét globális éjben;

Népek a pányvakötélen.

Magány az Erebus hegyén

Magány az Erebus hegyén;

Felelős mindig - az Egyén.

Vulkán a Semmi határán; 

Rossz dogmákban van a sátán.

Jégsivatag zord világa;

A Lélek a Lét hazája.

Égbe szökő füstpamacsok;

Bennünk laknak az Angyalok.

Tűz robban az egek felé;

Identitásunk - Istené.

Mindig felelős az Egyén;

Magány az Erebus hegyén.

Mogorva vén Történelem

Mogorva vén Történelem

Gubbaszt beton óvóhelyen. 

Suttogja - szinte magának:

"Nem állok be pojácának.

Nem fogjátok fel, emberek,

Azt, hogy a pénz van értetek,

Nem ti érte. Élni kéne,

Ennek így nem lesz jó vége.

A pénznek nincs etikája,

S hozzá méltó a gazdája."

Ősz,

Háború,

November,

Köd...

Propaganda nem old, nem köt...

Vihar dúl szkíta földeken,

Morog a vén Történelem.

Avalon mitikus ködben

Avalon mitikus ködben;

Profán idő tovaszökken.

Növekszik a Csend hatalma;

Hallgat minden aranyalma.

Lenn a széles profán utak

Most is a semmibe futnak.

Fenn labirintus vagy spirál;

Panaszosan zeng a szitár.

Sosem csügged, aki nemes,

Soha semmi sem végleges.

A Madár majd újra röppen;

Avalon mitikus ködben.

Köddé gyűlik a félelem.

Köddé gyűlik a félelem;

Isten keze fogja kezem.

Reflektor fényében kerek

Ködoszlopok özönlenek.

Alattomos fehér lepel;

Az utat is keresni kell.

A köd, mint az ördög teje,

Atomfelhőt elrejtene.

A jelen szakadt csutora,

A világon ködkupola.

Pojácák,

Háborúk,

Ködök;

Elszáradt falevél zörög.

Amíg élek, Isten velem.

Köddé gyűlik a félelem.

Emlékőrző Novemberben

Emlékőrző Novemberben

Múlt bolyong a sűrű ködben.

Kinéz a Jövő-mezőre;

Lépést sem tettünk előre.

Az Út még a semmibe megy;

Távol nem is dereng a Hegy.

Könnyezik a Múlt a ködben;

Emlékőrző Novemberben.

Haldoklik a vén keselyű

Haldoklik a vén keselyű,

Csapkod a farkával,

Végső döglődésében is

Hazugsággal házal.

Még hatalmas, förtelmes, bár

Közel a halála,

Dollár-karmú túlerejét

Még mindig használja.

Most is bármikor megölhet,

Akár egy perc múlva,

Repülőnk szélvédőjén át

Az ölünkbe hullva.

Haldoklik a vén keselyű,

Sivalkodva károg,

De még most is a csőrében

Tartja a világot.

A világra a keselyű

Csak felülről nézne,

Kevés az empátiája,

Tömérdek a pénze.

Mindig fentről vizslatott le

Profit-zsákmány végett,

Csak prédának tekintette

Az emberiséget.

Haldoklik a vén keselyű,

Tollai recsegnek,

Elhulltakor bizonyul majd

Legveszélyesebbnek.

A Béke

A Béke 

Maga az Élet;

Vele semmi fel nem érhet.

Túltesz akármennyi kincsen,

Alternatívája nincsen.

Normális hétköznap apja,

Minden Tisztesség alapja.

Legyen igaz Béke végül,

Minden bitangságok nélkül.

Rossz diplomata suskusok,

Területrablási mocsok

Hadisarc-mohóság nélkül,

Igaz Béke legyen végül...

Azzal semmi fel nem érhet;

A Béke

Maga

Az Élet.

Ha egy ajtót Isten bezár

Ha egy ajtót Isten bezár,

Egy másikat szélesre tár.

Ő teremt

Lelket és

Hitet;

Mi meg a körülményeket.

Mindig van út,

Van folytatás.

A csüggedés: önfeladás.

Ha egy ajtót Isten bezár,

Egy másikat szélesre tár.

A süketek háborúja

Amerika ukrán mezben

Küzd az orosz medve ellen.

Példát erre Róma adott:

Barbárokat harcoltatott,

Saját légiói helyett,

S minden győzelmet zsebre tett.

Félkegyelmű cézárokat,

És nemtelen háborúkat

Nemcsak az ókor láthatott...

A mi világunk mitől jobb?

Egyik uszít, másik uszul,

Mindkettő egyre rosszabbul,

Ez provokál, amaz támad,

Egyre nagyobb a gyalázat,

A félnótás szankciót gyárt,

Leginkább önmagának árt,

Kölcsönösen kemény falsok;

Hazug propaganda harsog,

Kilóg Európa bele,

Statisztál a NATO fele...

Megy a hadi nadragulya:

A süketek háborúja.

A nyomorult ukrán sereg

Harcol Amerika helyett,

Ellenben az orosz hadak

Más dimenzióban vannak,

Két világban két hadisten,

Közös nevezőjük nincsen,

Így aztán a harcos felek

Elbeszélnek egymás mellett.

Világvég-karikatúra:

A süketek háborúja.

A harc minden tekintetben,

S minden szinten egyenlőtlen.

Itti is, ott is pszichopaták,

Egymás torkát elharapnák.,

Napról napra fogy a béke,

A kompromisszum esélye,

S egyre újabb áldozatok.

Mindkét fél veszíteni fog,

Egész világ ettől biceg;

S nyernek a sunyi kibicek.

Csak a Jövendőt gyalulja

A süketek háborúja.

Mindkét háborús fél sajog,

Szertefröcsögnek a bajok.

Hogyha bármelyik fél nyerne,

Abból nagyon nagy baj lenne,

De az is csak rosszra válna,

Ha a kibic triumfálna.

Bár ébrednének fel végre!

Csak egy megoldás van.

Béke!

Trianoni szellem-jószág

Trianoni szellem-jószág

Árasztja el Európát.

A kontinenst marcangolja,

Életerejét apasztja,

Gonosz füstfelhőt ereget,

Ostobaság-tömkeleget

Állít a Múltak helyébe.

Vajon mi lesz majd a vége?

Trianoni szellem-jószág;

"Posztmodern" öngyilkos kórság...

Ott kezdődött - alattomban,

Egykor régen...

Trianonban...

A franciák és a britek

Akkor a becsületüket

Ott végleg elveszítették,

De úgy, hogy észre se vették...

Most is Trianont "alkotnak",

De most már - saját maguknak...

Trianoni szellem-jószág

Tartja fogva Európát.

Miazmáit szórja széjjel,

Ott van minden eresztékben,

Hamis eszmék, rossz döntések,

Érthetetlen tévedések

Mutatják a jelenlétét.

Nem tűr rendet,

Nem tűr békét.

Sötét dogmákat húz elő,

S megbolondul a túlerő:

Idióta "progresszió"

Fogai közt a ráció,

Elvész minden okos mérték,

Megsemmisül minden érték,

Végül majd sátánimádat

Gyújtja magára a házat.

Trianoni szellem-jószág

Alatt nyög a legtöbb ország.

Mindet pokolra ítéli...

Az egészséges túléli.

Trianoni szellem-jószág,

Vigyáznunk kell, Magyarország...

Már túléltük a magunkét,

Most túl kell élnünk - másokét...

Nagyon más lesz majd a világ;

Trianoni szellem-jószág.

Emlékek ezüst ködében

Emlékek ezüst ködében,

Temetői csendességben

Megint élnek, akik - 

Voltak;

Megszólítanak

A Holtak.

Hétköznapoktól nem félnek;

Amíg élünk - velünk élnek.

Test, elmúlás - csupán anyag;

Ők mindig bennünk maradnak.

Az emlék homályos lepel,

A gyász soha nem múlik el.

Szemük a mi szemünkkel lát.

Jönnek velünk 

Mindig

Tovább.

Temetői csendességben

Emlékek ezüst ködében.