Szökőnapon

Szökőnapon,
Szökőnapon...
Olvad a sár
Hallgatagon...

Vén hajnali fagyok múltán
Mosolyog a vén Nap - kurtán.

Véget ér a téli ének,
Remények Tavasszá érnek.

Szökőnapon,
Szökőnapon..
Pókháló tegnapi fagyon.

Sóhajt az ég Tavaszt várva;
Minden rossz jóslat bezárva.

Tél dohos köddel borítva,
A Tavasz kapuja nyitva.

Fájnak az Emlékek nagyon...
Szökőnapon...
Szökőnapon...

Levitézlett a telünk

Levitézlett a telünk,
Hamarosan vége,
Még dühöng, de látja már, hogy
Csomagolni kéne.

A télutó vizei
Lassan elcsorognak,
Az Idő nem ad kegyelmet
Soha zsarnokoknak.

Atlantisz előtti népek

Atlantisz előtti népek
Ugyanezen Földön éltek.

Szállt az Idő, hullt a homok,
Betemetődtek a nyomok.

Voltak szerelmek, otthonok...
A ködbe fúlt emlék - konok...

Atlantisz előtti népek;
Akkor is volt bűn, meg érdek...

Volt pénz is, meg propaganda,
Meg média-handabanda...

Voltak...
Eltűntek...
Meghaltak...
Valamitől megroggyantak....

Atlantisz előtti népek
Utódai köztünk élnek...

Tegnap lányos este volt

Tegnap lányos este volt!
Ragyogott a téli Hold!

Kislányaink hazajöttek,
Szüleikkel örömködtek,

Az ilyen nap tovább éltet,
Ilyen estén szép az Élet,

Ragyogott a téli Hold!
Tegnap lányos este volt!

Lélekkazamata-világ

Lélekkazamata-világ;
Az alagutakat fúrják.

Az identitás lepereg
Nem marad más, csak egyedek.

Se Nem,
Se Család,
Se Nemzet...
Mindenki lelki félszerzet.

Lélekkazamata-világ;
Szivárványszínű fapofák...

Dogma szülte világ-rabság
Alapjait rakosgatják.

A bűnözőt üdvözölve,
A becsületet üldözve...

Lélekkazamata-világ;
Visszafelé nőnek a fák...

A nagy globál pénz-masztodon
Fordítva ülne a lovon...

A pénzuralmat szolgálnák
A bioautomaták....

Lélekkazamata-világ;
Díszlet-fű, műanyag virág...

Nyeríthet vén sátán lova,
Múlandóság tűnik tova....

Nem lesz, akárkik akarják,
Lélekkazamata világ...

Dolgozni szép nyugalmasan

Dolgozni szép nyugalmasan,
Míg az Élet el nem suhan.

Ha tisztességgel élni kell,
A munka sohasem teher.

Lehet a munka szakadék,
Vagy eszményi, boldog vidék...

Lehet dolgozni boldogan,
Míg az Élet el nem suhan.

A túlsó part

A túlsó part sziklái közt
Sötét angyal múltat füröszt.

Ős dilemmák elpihennek,
Entrópiák jövőt csennek.

Visszatérvén a nagy ölbe,
Idő sem jár körbe-körbe.

A túlsó part iszapjába
Nyomot írt a holtak lába.

Fáradt, öreg szél simogat
Bomló emlék-kupacokat.

Kísértetek létért sírnak,
Fekete virágok nyílnak.

Túlsó part feketesége;
Onnan nem látni az égre...

Csillagkapu-fantáziák

Csillagkapu-fantáziák
Bűvöletében a világ.

Komor akcióhősöket
Ezer női vigyor követ,

S vérengző szörnyetegeket
Végül mindig földre fektet.

Csillagkapu-fantáziák
Szeszélye éppen korba vág.

Mindig jelenét tükrözi,
Mint kora, olyan a scifi.

Bármilyen jövőt tételez,
Saját jelenében evez.

Csillagkapu-fantáziák
A mai gombócot rágják.

Régen?
Bejártuk a Kozmoszt...
Ma meg?
Erőszakot - pénz oszt,

S titkos pénzes társaságok
Irányítják a világot...

Csillagkapu-fantáziák
Az önbizalmat koptatják.

Számos akció-villanás,
Nagyon kevés identitás,

S a rossz, sötét jövő-éjben
Az abszurd mindig fölényben...

Csillagkapu-fantáziák;
Különös, zsákutca-világ...

Az Ember
Másért..
Másként
Tesz...
Minden másképp van,
Másképp lesz...

Csillagkapu-fantáziák;
Túllép majd rajtuk a világ.

Áznak a Tavasz-Remények

Áznak a Tavasz-Remények;
Új rohama jött a Télnek.

Eső-gyalogság attakja,
Szél-tüzérség támogatja.

Vihar-lovasság: tartalék;
Hozzá sötétült már az ég.

Áznak a Tavasz-Remények;
Hallgatnak a Jövő-népek.

Napsütés szürkére vágva,
Szkepszis gyűlik pocsolyákba.

Tárul a végzet-kelléktár,
Tagadássá dagad a sár.

Áznak a Tavasz-Remények;
De mégsem hunynak ki végleg.

Platón álma

Platón egyszer álmot látott,
S megértette a világot.

Árnyékai holt nagyoknak
Sűrű ködben bólogatnak.

Tűz fénye a falra vetül;
Lélek soha nincs egyedül.

Nincs más, csupán a Szerelem,
Ami nem hal meg sohasem.

Csak ott maradt Platón áldott,
Ahol egy szép álmot látott.

Ahol Államot alkotott,
Ott csak izzadság ragyogott.

Amíg Platón álmot látott,
Értette is a világot...

Nagy zöld betlis világ-tudat

Nagy zöld betlis világ-tudat
Saját fejébe vág lukat.

Amíg vénlánnyá nem reked,
Zöldről mekeg - zöldségeket.

Pénz nyomába zölden gördül,
Tyúkesze taplóvá zöldül.

Nagy zöld betlis világ-tudat
Kipusztulás után kutat.

Abortuszért lelkesedve,
Felelősséget feledve

Eszi dogma-főzelékét,
S hirdeti a világ végét.

Nagy zöld betlis világ-tudat
Sehol nem talál kiutat.

Érzelmet sablonná száraszt,
Bolsevik illatot áraszt.

Műanyag magokat vetne,
Világ-falansztert szeretne.

Mű-kutya mű-nyelven ugat;
Nagy zöld betlis világ-tudat...

Közömbös öreg csillagok

Közömbös öreg csillagok;
Velük az Idő is dadog.

Jönnek mindenféle korok;
Kering csöndben a sok konok.

Idő épít égre falat,
Holtak élőknek látszanak.

Közömbös öreg csillagok;
Csak a Túlvilág háborog.

Egyforma fényekkel üzen
A Múlt, Jövő és a Jelen.

Isten hallgat,
Ördög morog...
Közömbös öreg csillagok.

Atlantisz idő-árnyéka

Atlantisz vén idő-árnyéka lebben,
Mint ködfoltok a téli szürkületben...

Emléke kitart ma is,
Egyedül,
Múltra,
Jelenre
Ma is
Rávetül.

Homályos célzások,
Platón szava,
Meg Szólón el nem kezdett eposza...

Bár nemhit havát hordja rá a Tél,
Emléke
Ma is él.

Még nem hűlt ki,
Még nem hullt szerteszét,
És a Múlt csendes tengere felett
Még halljuk
Egyre halkuló
Neszét.

Míg nem feledjük,
Isten is szeret,
Még reményünk lehet,
Még rendelkezünk
Jövővel és
Múlttal;
Még kapcsolatban állunk
Önmagunkkal.

Tavaszváró februári bágyadt napsugár

Tavaszváró februári
Bágyadt napsugár,
A világ az eljövendő
Szent Tavaszra vár.

A déli Nap kikeletről,
Jövőről regél,
Hajnali fagy-dühöngéssel
Csomagol a Tél.

Előbb-utóbb jön a Tavasz,
Aztán itt a Nyár;
Tavaszváró februári
Bágyadt napsugár.

Nincs automata pálya! - Töprengés az egyéni sors volánja mellől

Nincs automata pálya!
Autónk magában járja
Végig a sors-országutat,
A volán -
Kezünkben marad.

Nincsen mesterséges agya,
Ez csupán az Élet,
Maga...

Létezünk,
Akarunk,
Merünk;
Isten nem bábozik velünk.

Nincs automata pálya,
Se kötelező iránya
Az emberi haladásnak...
Dogmák, meg
Szabályok okán
A Létezés
Sose profán...

Szenvedés,
Közöny,
Élvezet;
Itt
Mindenki
Maga
Vezet.

Lét,
Felelősség,
Feladat;
Szerelem,
Szabad akarat...

A sors-országutat
Akaratunk szerint
Az élet-autónk
Függetlenül járja...
Nincsen semmiféle
Automata pálya....

Az "Önvaló bölcsessége"

Az Önvaló bölcsessége"
A világba van letéve.

A felszínen Tapasztalat
Fürge kis csikaja szalad,

A mélységben viszont akad,
Titokzatosabb,
Komolyabb...

Szférák zenéje nem fér be
Az érzékek börtönébe...

Isten kezébe van téve
Az "Önvaló bölcsessége"...

Ötvennyolcat betöltöttem

Ötvennyolcat betöltöttem,
Egyre több marad mögöttem.

Anikómmal régen párban,
Szerelemben,
Boldogságban....

Legszebb koromat most élem,
Megalkuvás nélkül,
Szépen...

Talán még sok van előttem;
Ötvennyolcat betöltöttem.

Holnapig ötvenhét vagyok

Holnapig ötvenhét vagyok,
Őszutó-korban ballagok.

Idő-mozgólépcsőn járok,
Megy velem úgy is, ha állok.

A kor, amit most taposok,
Nem érdem - csupán állapot.

Holnapig ötvenhét vagyok,
Styxen innen bandukolok.

Egyre gyarapszik a korom,
Igazából fel sem fogom.

A vén Idő egyre lohol,
De én - megálltam valahol...

Vízöntő csendben andalog;
Holnapig ötvenhét vagyok.

Vad viharok egymás után

Vad viharok egymás után,
Pislog az ég szürkén, sután.

Bosszúszomjas, vad fergeteg
Triumfál a világ felett,

S mint tébolyult triton-sereg,
Korbácsolja a vizeket.

Vad viharok egymás után,
Kidőlt néhány öreg platán.

Kopasz lombjuk rázzák a fák,
Mégis tovább él a világ.

Egyik deviáns pusztító
Sem lesz soha törvényhozó.

Néz a sátán nagyon bután;
Vad viharok egymás után.

Megoldás alulról jöhet

Megoldás alulról jöhet,
Ott még virágzik a "lehet".

Fent globális ostobaság
Zárja el a Jövő útját,

S bárdolatlan pénz-hatalom
Bámul ki dollár-ablakon.

Megoldás alulról jöhet,
Ott még létezik felelet.

Stratos-lakó társadalom
Csak a felhők közt van otthon,

S ha dogma-szalonnát abál,
Nem számít akárhány halál.

Megoldás alulról jöhet,
Ott a Jövő utat törhet.

Isten nem küld mentőövet;
Megoldás - alulról jöhet.

Február kilencedikén

Február kilencedikén
Csendesen emlékezem én.

Lélekharang - évnyi távol,
A Hold sápadtan pislákol.

Az Istené minden Élet,
Él,
Meghal,
Majd újra éled...

Styxen túl,
Vagy Styxen innen -
Isten szavára van minden.

Feldobva pörög az érem...
Nyugodj békében, Testvérem!

A magyarköltészet-vonat

A magyarköltészet-vonat
Csak képzelt síneken halad

Posztmodern dogmafergeteg
Keres a gonosznak helyet.

Mindig iróniát sejtet,
S termel tömérdek selejtet.

A magyarköltészet-vonat
Hivatali sínen - tolat.

Minden küldetést elejtett,
Magyarul is elfelejtett.

Mint aki fél szemére vak,
Örökké balra kacsingat.

A magyarköltészet-vonat
Füstöt okád,
Helyben tolat.

Költészetet soha sehol
Nem helyettesít protokoll.

Talán sok díjat elpakol,
De teljes közönnyel lakol.

A magyarköltészet-vonat
Fellengzős modorban - rohad.

Nem húz, csak ihletet zabál,
Teljes felújításra vár.

Eljön majd az igaz óra,
Újra szükség lesz a Szóra,

Majd újra pályáján halad
A magyarköltészet-vonat.

Kánon-varjak károgása

Kánon-varjak károgása
Nem ideák földi mása.

Aminek szent célja nincsen,
Azt nem támogatja Isten.

A műanyag líra bandzsa,
Öncélú profán halandzsa.

Kánon-varjak károgása
Nem felelet a Hívásra.

Nem "a művészet világa",
Hanem a vers igazsága

Áll őrt az érték-határon...
Csupán hatalom a kánon,

A líra-ügyi hivatal,
És csak uralkodni akar,

Nem a távlatokba állni,
És még kevésbé szolgálni.

Nem torta,
Legfeljebb kása...
Kánon-varjak károgása...

Bosszúsakkokat ad a tél

Bosszúsakkokat ad a tél,
De azoktól tovább nem él.

Jöhet még néhány fagy-féle,
De a játszmájának vége.

Várja már a múlt-öltöző,
Minden telet visz az Idő.

Istennek csak egy pillanat;
Ami életképes - marad.

Profán képzelgés mit sem ér,
Csak bosszúsakkot ad a tél.

Ronda tél végi szelek

Ronda tél végi szelek,
Felnőtté lesz a gyerek.

Sok-sok nemzedéknyi ág;
Mindig más lesz a világ.

Száguld az Idő velünk,
Magunkra sem ismerünk.

Amíg csak élünk, pereg...
Ronda tél végi szelek.

Száll az Idő hallgatagon

Száll az Idő hallgatagon...
Isten ül egy ócska padon...

Kikent-kifent pillanatok
Múlandóság-hada makog.

Dogmák világokat esznek,
Semmiből - semmivé lesznek.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten szemléli egy padon.

A múlandóság ünnepén
Kardot ránt egy harci tehén.

Csiricsáré hajlamokat
Az Idő - csontvázzá fogad.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten csendben ül egy padon.

"Objektív" szegények hátán
Élősködik a vén sátán.

Utópia-négyesfogat
Okoz buta borzalmakat.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten hallgat egy vén padon.

Ugyanaz a "kívül-belül",
Ami az alul és felül.

Isten mosolyog egy padon;
Száll az Idő hallgatagon.

Kevés szóval, jól és szépen

Kevés szóval, jól és szépen,
Ahogy a Hold jár az égen.

A tömörség sohasem fél;
Beszélje túl az ellenfél.

Önmagát írja a szerep,
De mindig több - a kevesebb.

Írni Isten kegyelmében;
Kevés szóval,
Jól és
Szépen.

Gyilkos februári szél

Gyilkos februári szél,
Nem adja olcsón a Tél.

Csupasz, síró fák felett
Komor, szürke fellegek.

Fásult, szürke emberek
Felett elmúlás lebeg.

Gyilkos februári szél,
A kétely mindig megél.

Mindig misztikus a cél,
Hétköznapi rendtől fél.

Az igazi Változó
Előre nem látható.

Gyilkos februári szél,
Élet - Életet remél.

Régi Életek porát
Örök Tudat járja át.

Végtelen tudat-mező
Játékszere az Idő..

Isten sohasem henyél;
Gyilkos februári szél.

Vízöntő köpönyegében

Vízöntő köpönyegében
Az ember sohasem tétlen.

Vízöntő csillan,
Pál fordul,
Idő jobbra-balra csordul.

Pillanatnyi időszemcse;
Végleg fordul a szerencse.

Vízöntő köpönyegében;
Ahogy mindig,
Ahogy régen...