A túlsó part sziklái közt
Sötét angyal múltat füröszt.
Ős dilemmák elpihennek,
Entrópiák jövőt csennek.
Visszatérvén a nagy ölbe,
Idő sem jár körbe-körbe.
A túlsó part iszapjába
Nyomot írt a holtak lába.
Fáradt, öreg szél simogat
Bomló emlék-kupacokat.
Kísértetek létért sírnak,
Fekete virágok nyílnak.
Túlsó part feketesége;
Onnan nem látni az égre...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése