Kenetlen világkerekek

Kenetlen világkerekek
Szoprán hangon nyekeregnek.

Kapzsi profitelv teremtett
Fejére állt értékrendet.

Anyag-istenek ablakán
Dörömböl a nyegle profán.

Kenetlen világkerekek;
Művirágtól ég a berek.

Hajléktalan világvége

Hajléktalan világvége
Igényt tart némi segélyre.

Hivatalba menni nem fél,
Esélyegyenlőséget kér.

Támogatására máris
Összeül sok liberális.

Hajléktalan világvége
Büszkén nézhet fel az égre.

Mivel polkorrekt nevet kap,
Akár ki is bontakozhat.

Mostantól azzal henceghet,
Része az új világrendnek.

Hajléktalan világvége
Nyugodtan tervezhet végre...

Autós rigmus májusi özönvíz idején

Retek időben vezetve
Borongós az ember kedve.

A szélvédőt vihar rázza,
Kívül-belül csupa pára.

Üvöltő zápor zajában,
Kerékagyig pocsolyában,

Ködben,
Párában,
Esőben...
Akad viszontagság bőven...

A végén elgémberedve...
Retek időben vezetve...

Kutyaugató éjjelen

Kutyaugató éjjelen
A sötétség titkos verem.

Gomolygó árnyék-fekhelyen
Nyugszik az örök Sejtelem.

Virradat fényére várva
Őrködik a csillag-gárda.

Álom jár a fellegeken
Kutyaugató éjjelen.

A néhai Coudenhove-Kalergi

Félig osztrák,
Félig japán,
Magasan az uborkafán,
Pénzben gazdag,
Álmokban - szegény;
Tőle maradt ránk egy vaskos
Nemzetellenes,
Bozontos
Dogmagyűjtemény...

Herr Coudenhove-Kalergi
A nemzetállamokat nem helyesli,
Ahogy ősei sem;
Mert számukra abból csak
Rossz terem.

Lobkowitzok
Kaunitzok
Rossz szelleme benne dohog,
Caraffák és
Metternichek
Dühe könyveiben liheg...

Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Buta totyakos császárok hona,
Kormányozta
Sok kozmopolita
Bürokrata.

A trónon korlátolt kísérletek,
Fittyedt ajkak,
Néhány elmebeteg,
Körülöttük több kilométer széles
Bürokratasereg.
A császárnak naponta hat mise,
Azon kívül nincs gondja
Semmire...

Herr Coudenhove-Kalergi
Azt pedzi,
A népeket masszává kell keverni,
Mint jó kozmopolita
Bürokrata,
Lesz
Kakastollas
Demokrácia.

Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Kalergi őseinek otthona...
Házasodtak,
Gyarapodtak,
Törvényeket hoztak;
Az aradi bitófáknál
Sörrel koccintotttak...

Ezerféle nációból
Szalajtották őket,
Nem néztek népet,
Nemzetet,
Csak vagyont,
Meg földet...

Herr Coudenhove-Kalergi
Úgy sejti,
A posvánnyá kevert ember-iszap
Örül, ha enni kap,
És teljesíti a parancsokat...

Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Slampos kozmopolitizmus hona...
Annyi szabadságharcot vívtak ellene,
Mint senki más ellen
Soha...

"Pán-Európa atyja"
Tollas kalapja
Ma fél Európát
Beborítja...
Mi nem vágyunk alá...
Harcoltunk ellene
Sokszor,
Soká....

Herr Coudenhove-Kalergi
A Nemzeteket ma is rettegi,
Torz jövőképéből
Mindegyiket
Kiselejtezi.

Volt egyszer régen egy
Ausztria,
A kozmopolita
Bürokrácia
Őshona.

Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Ma Európa kell,
Hogy a kozmopolita
Bürokrácia
Újra császár legyen...

Ha valaki ezt nehezményezi,
Majd vadkanokat kell
Tenyészteni...

Herr Coudenhove-Kalergi
Terve,
Mint régi bitófák darabja
Korhadt és szuvas,
Károg belőle
A kivénhedt
Ráncos bőrű
Kétfejű sas...

Styx vizének Lét-oldalán

Styx vizének Lét-oldalán
Acsarkodik rám a profán.

Nyugtalan, globális korban
Szaladnak az évek - sorban.

Csillognak isteni minták;
Kígyóznak az Élet-indák.

Styx vizének Lét-oldalán
Kevés a van, sok a talán.

Szép arasznyi földi létben
Egyszerre van pokol,
Éden...

Hallgat az örökkévaló,
Zörög a harsány halandó.

Mű-istent keres a profán
Styx vizének Lét-oldalán.

Szegény ember szándékát boldog Isten bírja

"Szegény ember szándékát
Boldog Isten bírja"
Mindenféle félelemnek
Boldogság az írja.

Szóljon bármilyen panasz;
Ajándék az Élet;
Életfánkra évgyűrűkként
Rakódnak az évek.

Jövő hallgatag egén
Hajnalok derengnek;
Abszurd jelen őrültségek
Feledésbe mennek.

"Szegény ember szándékát
Boldog Isten bírja"
Dogma-tepertőben tocsog
Mindig a pénz zsírja.

A globálpénz-zenekar
Érzékeny dalt játszik,
De - gyarmatosítás marad,
Ami annak látszik.

Szóljon bármilyen panasz;
Ajándék az Élet;
Életfánkra évgyűrűkként
Rakódnak az évek.

A Jövőt nem pénzvezérelt
Buta végzet írja;
"Szegény ember szándékát
Boldog Isten bírja".

Sose lesz olyan áradat...

Sose lesz olyan áradat,
Ami meg nem állna,
Ha a jól épített gát a
Legjobb helyen várja.

Sose lesz a pénz urából
Globális monarcha,
Csak az ostoba törekszik.
Világuralomra.

Nem állítja meg az Időt
Semmiféle kánon,
Nem teremhet ringlószilva
A körtefaágon.

Nyughatatlan bajkeverőt
Csak az isten szánja,
Sose lesz olyan áradat,
Ami meg nem állna.

Atlantisz ül Idő-ágon

Atlantisz ül Idő-ágon;
Fáradt, vén köd a világon.

Múlt és Jelen lombja a fán;
Felül a Szent, lent a profán.

Az anyag átlátszó, csontos;
Titok minden, ami fontos.

Atlantisz ül Idő-ágon,
Ahogy Remény minden Álmon.

Tagadott Múlt mindig kényes,
Feledni Isten sem képes.

Soha semmit "mindenáron"...
Atlantisz ül Idő-ágon.

Mesebeli éjszakában

Mesebeli éjszakában
Tündérálom - lombruhában.

Lelkiismeret válogat
Suhogó, vad rémálmokat.

A szent és profán határán
Lesben áll az éber sátán.

Mesebeli éjszakában
Múlt és Jövő - álruhában.

Igazi, ártatlan vágyak
Valódi mesékre várnak.

Isten minden igaz vágyban;
Mesebeli éjszakában.

Nyereség-háttérhatalom

Nyereség-háttérhatalom
Terpeszkedik az Álmokon.

Túl határon,
Parlamenten
Lakozik a profit-isten.

Pofáját csuklya takarja -
Akaratunkat akarja.

Nyereség-háttérhatalom;
A profán ördöggel rokon.

Pöffeszkedik végtelenbe,
Minden lelkiséggel szembe...

Hogyan lehet megfékezni?
A csuklyáját kell letépni!

Szakad a májusi eső

Szakad a májusi eső;
Az Ember - Isten-kereső...

A Lélek magában elvet
Minden süket anyagelvet.

A Lényeg belénk van zárva,
Nincs anyagi valósága.

Szakad a májusi eső;
Utolsóból lehet első.

Az Ember Isten-kereső;
Szakad a májusi eső.

Atlantiszban egy rossz napon

Atlantiszban egy rossz napon
A Hagyományt verték agyon.

Kodifikáltak rossz elvet,
Piacosított szerelmet.

Üldözött lett minden nemtő,
Széppé vált az undort keltő.

Atlantiszban egy rossz napon
Gond gubbasztott nyári fagyon.

Profán gőg szentélyre feszült;
A hitványa felül került...

Ha a baj emiatt érte
Atlantiszt...
Tán - nem kár érte...

Májusi szent esti csendben

Májusi szent esti csendben
Kikelet zeng - egyre szebben.

Májusi szent esti csendben
Tavasz virul a lelkekben.

Májusi szent esti csendben
Száz tavaszi remény rebben,

Egyre jobban,
Egyre szebben...
Májusi szent esti csendben...

Atlantisz Jövőről mesél

Atlantisz Jövőről mesél;
Duruzsol a tengeri szél...

Idő hátán él az Ember;
Nem párolog el a tenger.

Világuralmi rossz éhség
A legsivárabb szegénység.

Atlantisz Jövőről mesél;
Sose szeret, aki nem fél.

Borongós késő tavasz idején

Borongós késő tavasz idején
Melegszünk érzelmeink rejtekén.

Érezzük abszurd profán viharát;
Megvéd a Múlt - a régi jó kabát.

Kerülhet aranytrónra hintaló;
Az Üdvösség sosem lesz eladó.

Együtt létezhet
Közösség,
Egyén;
Borongós késő tavasz idején...

A Múlt nem a végzet hona

A Múlt nem a végzet hona,
Csupán egy elhagyott szoba.

Fátumnak csak akkor látszik,
Ha a Múlt - Jelenbe játszik,

És nem Isten rendelése,
Csak az Alany tévedése.

A Múlt nem a végzet hóna,
Csak beavató korona,

Amely háttértávlatként hat,
És a Jelennek enni ad.

Az eleve elrendelés;
Mindig gyermeki létezés -

A Felnőtt felelős marad,
Övé a Szabad Akarat.

Az Idő a Lét mentora;
A Múlt nem a végzet hona.

Vacak május az idei

Vacak május az idei,
Kötelességét nem teszi.

A vén égi lajt kirepedt,
S önt ránk selejt özönvizet.

Őszben ázik a Kikelet;
Nem feledhetjük a telet.

A sár álmainkat veri;
Vacak május az idei.

Talán nem is Afrikában

Talán nem is Afrikában
Született az Ember,
A Történelem doktora
Más pirulát rendel.

Talán más földön nyílhatott
A Szentlélek rése,
Szemünk elé hályogot von
Darwin tévedése.

Nem baj, ha a hivatali
Történelem ránk ront,
El kell talán feledni az
"Afrikai" kánont.

Talán nem is Afrikában
Ütött az ős-óra,
Talán hallgatnunk kéne a
Bennünk élő szóra.

Fradimeccs-rigmusok Nr. 20.

(Fradi-Debrecen 2:1, 2019. május 11.)

Május novembert alakít,
Bajnokként várjuk a Lokit.

Utolsó hazai meccsünk;
Győzelemben reménykedünk.

Az egyetlen ellenfelünk,
Amit idén meg nem vertünk,

Épp a debreceni Loki,
Legfőbb ideje elkapni!

Lanzafame, Gorriaran
Az ötödik sárga után

Most egy meccsről kimaradnak,
Ezúttal ők csak szurkolnak.

Sérült Dvali, sérült Blazsics,
Ahogy már rég Otigba is.

Éppen ezért Botka Endre,
És a kis Csonka kerül be

Mai kezdőcsapatunkba.
Útjára indul a labda.

A Debrecen van fehérben,
A mieink - zöld-fehérben.

A Debrecen igyekezne,
Hajtana a bronzéremre.

Látszik: valamit keresnek,
Mert azonnal nekünk esnek.

Ránk rohannak, letámadnak,
Bizony: valamit akarnak.

Rohanunk - mert rohanni kell;
Zsóri, Frimpong összefejel.

Bár jókora a fölényünk,
Nincs még igazi helyzetünk.

Ez most egy nagy passz!
Lovrencsics!
Kapunak háttal Szignyevics

Isael elé kiteszi
Brazilunk most megkerüli

A védőt, majd éles szögből
Jól a szeme közé lövi

A kapusnak.
Hatalmas gól!
Egy null ide!
Hajrá Fradi!

Az első gólját szerezte
Isael most Fradi-mezbe'.

Kívánom, hogy száz kövesse!
Vezetünk hát!
Egy-null ide!

A gól után kiengedünk,
Ez nem jó...
Több gól kell!
Gyerünk!

Isael középre ível,
De Szignyevics nem éri el.

Isael jó formában van,
Csillog-villog brazilosan.

Most elszántan jönnek nekünk,
Mi többnyire védekezünk.

Zsórit Haratyin szereli,
Szatmári fölé emeli.

Szögletet végez el Bódi,
Fiúk, most kéne vigyázni!

De Pavkovics robban bele,
S - befejeli a rövidre...

Fiúk! A rohadt életbe!
Ilyenre figyelni kéne!

A félidő egy-egy marad;
Több kell ennél - kedves csapat.

A Loki megint ránk rohan,
De Dibusz jó formában van.

Az összes lövést megfogja,
A csapat egyik legjobbja.

Isael! Nagyszerű labda!
Varga nagy helyzetben kapja,

Alig fér hozzá, megrúgja,
És a pattogó bőrlabda

Eljut az alsó sarokba!
Már kettő-egy a javunkra!

Hajrá Fradi!
Az angyalát!
Még több gól kell!
Gyerünk tovább!

Végre beáll Böde Dani!
Hajrá Fradi!
Hajrá Fradi!

Csonka ma szorgos és ügyes,
Nagy meglepetés, kellemes.

Jó erőben Böde Dani.
Alig bír vele a Loki.

Több cserénk van. Előbb Bőle,
Aztán Sigér Dávid áll be.

Több helyzet, de egyik sincs bent.
Bódi a gólvonalról ment.

A hosszabbításban járunk,
A labda többnyire nálunk.

Gyönyörű labdát ad Böde,
Abszolút helyzetben Bőle!

Ejnye, Luki!
Ejnye, Luki!
Ilyet hogy' lehet kihagyni??

Bőle Luki néz az égre,
Közben meg a meccsnek vége.

Harmincszoros bajnokcsapat:
Mostantól mindig az marad

Kedvenc csapatunk: a Fradi!
Amíg élünk:
Hajrá Fradi!

Valamikor tanítani fogják

Valamikor tanítani fogják
A mi korunk tanulságait;
Anyagi dölyf mennyi bajt okozhat,
Hogyha háttérbe szorul
A Hit.

Egymagában magatehetetlen
Az öntudatos profán gondolat,
Úgy képzeli, hogy hallott, látott mindent,
Bár lényegre süket és vak marad.

Önmagából ír komor végzetet
Érzelmi fogyatékos ráció;
Isten nincs. Nem Ő teremtett, hanem
"Szabadversenyes" evolúció.

Valamikor tanítani fogják
A mi korunk tanulságait;
Anyagi dölyf mennyi bajt okozhat,
Hogyha háttérbe szorul
A Hit.

Hidegfrontok jönnek-mennek

Hidegfrontok jönnek-mennek,
Viharkodnak, kardot fennek.

Semmiből jégeső máris;
Május humora - brutális...

Május a világ adósa,
Tavasz nincs, de van sok - tócsa.

Hidegfrontok jönnek-mennek;
Híre sincs
Tavasznak,
Rendnek....

Májusi november-napon

Májusi november-napon
Tócsa morog a flaszteron.

Szomorú eső szemereg,
Mocsárrá vénül a berek.

A világba vetett profán
Ócska jóslat lépcsőfokán...

Vén kapzsiság glédába áll,
Önjelölt végzet prédikál.

Májusi november-napon
Szomorú az isten nagyon.

Isten hangja

Csak itt szól - legbelül.
Nem ócsárol,
Nem szónokol,
Nem gúnyol,
Nem hevül...
Felesleges vitákba nem merül.
Tud várni,
Mert a végén
Mindig Ő marad
Felül...

Isten hangja nem a pusztába szól,
Ő most is velünk érez
Valahol...

Kint kocsmazaj,
Tömegzsivaj,
Meg harsány, ordenáré média...
Itt legbelül meg
Isten szelíd
Egyszerű szava...

Csak itt szól - legbelül.
Egy szót sem mond soha véletlenül,
S ha testünk
Lelkünk
Gondoktól feszül,
Sosem hagy minket
Őrizetlenül.

Profán kapzsiság univerzumában
Halott pénz idomítaná az embert,
A törvény az erkölcsön vigyorog,
Halandzsáznak a papírkánonok,
Mindennek legfőbb mértéke a látszat,
Protokoll-díszlet a hamis alázat,
És a tudomány - a pökhendi szolga -
A felelősség elől menekül...
Isten ott marad
Bennünk...
Legbelül...


Csak itt szól - legbelül.
Nem ócsárol,
Nem szónokol,
Nem gúnyol,
Nem hevül...
Felesleges vitákba nem merül.
Tud várni,
Mert a végén
Mindig Ő marad
Felül...

Május hideg és goromba

Május hideg és goromba;
Harapunk tavasz-citromba...

Szél kavarta eső-tenger,
Mint a zsémbes, vén november...

Komor, sötét fellegsereg
Gubbaszt fenn a világ felett.

Az eső rojtosra áztat;
Tavasz ez, vagy csupán látszat?

Tavasz-dogmák dőlnek romba...
Május hideg és goromba.

Turulmadár, turulmadár

Turulmadár, turulmadár...
Múltat cipel hetven határ...

Szép egyszerű régi nóta
Szól itt a neolit óta.

Dalolja folyó és határ;
Turulmadár,
Turulmadár...

Turulmadár, turulmadár...
A nóta korról korra jár.

Nincs hely, ami ne dúdolna,
Ahol csata ne lett volna...

Jelen a Múlt kútjára jár;
Turulmadár,
Turulmadár...

Turulmadár, turulmadár...
Remény szíve ritmusra jár.

Isten áldása nem apad,
Aki nem felejt - megmarad.

Jó marad, aki jóra vár;
Turulmadár,
Turulmadár...

Turulmadár, turulmadár...
Sírjainkat majd fedi sár.

Hit,
Szorgalom,
Megmaradás;
Az anyagelv - önbecsapás.

Hagyománytól fél a halál;
Turulmadár,
Turulmadár...

Turulmadár, turulmadár...
Viszolyog tőled a profán.

Tradíció őrségbe áll,
Ifjú Jövő magasba száll.

Hit a
Hithez visszatalál...
Turulmadár,
Turulmadár...

Fradimeccs-rigmusok Nr. 19.

Már a derbi közeledik;
A világ zöldbe öltözik.

Eközben sajnos megesett
Az idétlen Petrjak-eset.

Ellentmondó híresztelés
Akad róla, nem is kevés.

A tény: elhagyott bennünket.
Isten bottal sose büntet.

Legyen épp olyan sikeres,
Mint amennyire jellemes!

Jöjjön hát végre a derbi!
Mindent bele!
Hajrá Fradi!

Esőfellegek az égen,
És telt ház - mint nagyon régen,

Amikor Pesten tanultam,
És szombatonként kint voltam

A régi Népstadionban,
Hogyha kettős rangadó volt...

Az Újpest lila-fehérben,
A mieink zöld-fehérben.

Kezdetét veszi a derbi,
Ma győzni kell!
Hajrá Fradi!

Traoré máris ollózza,
Vért ihatott ma a Dózsa...

Tokmac távolról rálövi,
De ezt Pajovics felszedi.

Helyzetekig jut a Dózsa,
De Dibusz mindet megfogja.

Zsótér ballal lő - majd dúl-fúl..
Dibusz eszén ő se jár túl...

Ez szegény Lovrencsicsnek fáj,
A sárga érte Nagynak jár.

Varga szépen középre ad,
De Tokmac sajnos lemarad.

Most Gorriaran beadja,
Davide hátra sarkazza,

Mögötte érkezik Varga,
És a jobb alsóba rúgja!

Szépségdíjas, gyönyörű gól!
A "Hajrá Fradi!" vígan szól.

Remek gól! Bajnokhoz méltó!
Végre, vezetünk!
Ez a jó!

Isael egy jó csel után
Pont Litauszkiba talál.

Helyzetünk bőven adódik,
De még nem jön a második.

Most szögletet rúg a Dózsa,
És nagy csúsztat a kapunkba.

Hej, hogy a macska rúgja meg!
Egyenlítettek...
Most egy-egy...

Risztevszki dúvadba átmegy,
Most egy sárga fékezi meg.

Egy-egy marad a félidő..
Több ötlet kell, és -
Több erő...

A szünet után támadunk,
Hamar szabadrúgást kapunk.

A labda mögé Varga áll,
Előbb a sorfalba trafál,

Ismét. Pajovics kivágja,
S Lanzafame bepiszkálja.

Les volt..
Megadták.
Kettő-egy!
Nagyon kellene ám még egy.

Több gólt elvettek már tőle,
Ezt most megkapta Davide...

Sokáig tartó füst-szünet,
Szélcsend van, a köd nem enged.

Lovrencsics Gergő megsérül,
Dibuszra is turbán kerül.

Varga egyedül kapura,
S a lehetetlent...
Kihagyja!

S még nem minden...
Szegény Varga!
Ötösről...
Az égbe rúgja...

Most Varga középre teker,
Isael - a földre fejel...

Helyzet helyzetre jön hamar,
Beakadni egy sem akar.

Végig jó meccs, sok-sok helyzet,
De a vége kettő-egy lett.

Harmincszoros bajnokcsapat!
Ilyen itthon egy sem akad!

Egy sem ér a közelünkbe!
Legyünk nagyon büszkék erre!

Büszkék vagyunk nagyon erre!
Hajrá Fradi!
Mindörökre!

Zsongó májusi illatár

Zsongó májusi illatár,
Ezer kis virág kiabál.

Tombol a frissült Kikelet,
Jövő keres ülőhelyet.

Pezsdülve éled az erő,
Arcát frissíti az Idő.

Zsongó májusi illatár,
Tavasz friss lehelete száll.

Eurábiai ulti

Európa nem is sejti:
Smaragdzölddé vált - a betli.

Piros várat tökség kifoszt;
A piros ász többé nem oszt.

Makk passz, tök passz - zöld passz végre;
Vékony ujj nyúlik az égre...

Nincs hetes,
Nincs piros ulti;
Ellopta a háttér-multi.

Negyven-száz nincs nagyon régen;
Négy-ász a kibic kezében.

Európa - vén fuszekli...
Vár rá a nagy-nagy zöld betli...

"Eleve elrendelt" profán

"Eleve elrendelt" profán
Görnyed lila uborkafán.

Neki a Szabad Akarat
Örökre tilalmas marad.

Erkölcsi világrend? - Teher;
Az anyagelv nem bírja el.

"Eleve elrendelt" profán
"Világba vetve" él csupán.

Egyszeri "tragikus" élet -
Kerete az "örök" végzet.

"Dolgok teremtik az embert" -
Hiszi, akit Isten megvert.

Istene boldogság-nyelő:
A mindenkori túlerő.

Hideg van az uborkafán...
Szegény,
Szegény,
Szegény profán...

Ötvennyolcadikban

Ötvennyolcadikban,

Május napjaiban,

Már nem türelmetlenségben,

De még nem a sírban.

Hajkoronám nincsen,

Nem őrködök kincsen,

Verseimre mégis gyakran

Bólogat az Isten.

Élem Szerencsémet,

Ragyogó az Élet;

Én kaptam a világon a

Legjobb Feleséget!

Ötvennyolcadikban,

Május napjaiban,

Már nem türelmetlenségben,

De még nem a sírban.