Szilveszteri hetyke rigmus

Szilveszterkor forr a Jövő,
Tótágast áll a vén Idő.

Nyegle jóslatok kihűlnek,
Naptárak táncra perdülnek.

Új madár készül új ágra,
Deficit jön - prófétákra.

A Szilveszter mindent ígér,
A vigalom egekig ér.

Szent röppen álmai nyomán,
S lerészegedik a profán...

Van, aki vágyik üdv-napra,
Más az eszét üti csapra.

Szilveszterkor nem zúg az ég,
Az új év lapja tiszta még.

Hozhat még örömet,
Szépet;
Ezért várjuk az új évet.

Tótágast áll a vén Idő;
Szilveszterkor forr a Jövő.

Már csak két nap az esztendő...

Már csak két nap az esztendő,
Elcammog vele az Idő.

Ez az év is bőven látott
"Posztmodern" szélhámosságot,

S mindenféle szedett-vedett
Műanyag "művészeteket".

Már csak két nap az esztendő,
Elnyeli a vén Múlt-bendő....

A pirszinges Európa
Végleg beült a fonóba,

Új sebeit nyalogatja,
Saját dalait hallgatja...

Már csak két nap az esztendő,
De nem csökken a teendő.

A gond mindig újra éled,
S mindig gonddal jár az Élet.

Újabb profán hétköznapok
Előszele fent kavarog.

Már csak két nap az esztendő,
A Remény most is kelendő.

Az Idő közönyös batár,
S az Ember mindig jobbra vár.

Vagy: ami van, el ne dőljön,
Legalább rosszabb ne jöjjön....

Nyakunkon van a Jövendő;
Már csak két nap az esztendő.

Meddig?

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen terved van még velem?

Megvívni ezer rossz tusát
Van már agresszív ifjúság...

Oltárt megóvni melegen
Vannak még vének elegen...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Mihez kezdhetnél még velem?

Vénhez alkalmazkodtam én,
Most meg siheder lép elém...

Régi doktrína - tompa kő,
Helyébe másik dogma nő...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen munkát szánsz még nekem?

Másnak java,
Nekem pora,
Megalkuvás nem lesz soha.

Se matéria,
Se csakra;
Sose vágytam luxusjachtra....

Amit jóváhagysz, megteszem...
Meddig?
Mivégre, Istenem?

Fagy-roham karácsony után

Fagy-roham karácsony után...
Száraz levél reszket a fán.

Felgyűrte ingujját a tél,
Bőrünket gyalulja a szél.

Befagyott az Idő telke,
Didereg a Jövő lelke.

Néznek a Remények - sután...
Fagy-roham karácsony után.

Régi maja piramisok

Régi maja piramisok
Mögött rejtőzik a Titok.

A lépcsőkön Isten Seper;
Ő sohasem felejti el...

Titkok fenséges vizei...
Profán kalóz nem ismeri....

Régi maja piramisok
Aurája lelkeket fog.

Megérint, körülfog, beránt -
Másik dimenzió gyanánt...

Régen megszűnt szertartások
Felé visz az idő-árok.

Régi maja piramisok
Lépcsőin macska andalog.

Rejtélyes erővonalak
Járják át a kőfalakat.

Jövőt őriz minden titok;
Régi maja piramisok...

Karácsony második napja...

Karácsony második napja...
Csendes a világ,
Száradnak a hétköznapról
Maradt pocsolyák.

Karácsony második napja...
Csendesen folyik,
Idő őrzi a Múltunk és
Jövőnk titkait.

Karácsony második napja...
Nap süti a fát,
Játszik, tréfál, süteményét
Eszi a Család.

Kanyarodik már az Idő;
Kinyílik a zsák...
Karácsony második napján
Csendes a világ...

Karácsony kikötőjében

Karácsony kikötőjében
Különös
Névleges
Télben,

Míg az eső el nem ered,
Megpihen az Igyekezet.

Vég és
Kezdet
Találkoznak,
Életkaput aranyoznak.

Karácsony kikötőjében,
Tócsák között,
Enyhe szélben

Öröm,
Bánat...
Ősi rendben;
A Kísértés duzzog csendben.

Béke honol
Földön,
Égben;
Karácsony kikötőjében.

Szent Karácsony a küszöbön

Szent Karácsony a küszöbön;
Betölthet mindent az Öröm.

Mosolyog a kicsi házunk;
Most Mindenkit haza várunk.

Mire a Nap lemenőben,
Kicsi fenyőnk ünneplőben.

Mindent betölthet az Öröm;
Szent Karácsony a küszöbön.

Karácsony előtti napon

Karácsony előtti napon
A nagyvilág - fehér lapon.

Viharvert régi Remények
Megpihenni be-betérnek.

Nagykönyvben Isten lapozik;
Kicsi fenyő várakozik.

Várjuk az ünnepet - nagyon;
Karácsony előtti napon.

Decemberi napsütésben...

Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt,
Isten áll az erdőszélen
Fenyőfák között.

Kizöldül-e valaha a
Lelki pusztaság?
Fog-e még a jó irányba
Menni a világ?

Boldogabb világot hoz-e
Az isteni szél,
Vagy jéggel borít el mindent
Az új lelki tél?

Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt
Jövendő cseperedik a
Horizont mögött.

Isten áll az erdőszélen
Fenyőfák között;
Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt.

Hunok ütött-kopott üstje

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Aki csak a füstöt látja,
A más uralmát kívánja.

Akiben meg a tűz lobog,
Abban hunok szíve dobog.

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Modernebbek tán akadnak,
De - nem hun dalra fakadnak.

Tépte száz túlerő ága,
De - míg élünk
Nekünk
Drága.

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Milliónyi gyertya lobog;
Hunok,
Gepidák,
Avarok...

Innen soha el nem mentek;
Bennünk
Tűzzé,
Vérré lettek.

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Téres Kárpát-medencében
Büszke Múlt köpönyegében...

Most is mindenütt túlerő,
Dologidő...
Dologidő...

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Jövőt írni fel az égre..
Konföderáció kéne...

Konföderáció kéne...
Konföderáció kéne...

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Ádvent ködfátyla imbolyog

Ádvent ködfala imbolyog,
Mögé bújtak a csillagok.

Minden lámpafény halovány;
Lombját vesztette a magány.

A napok még rövidülnek,
Kis fenyőfák közénk ülnek.

Jelen szédeleg Múlt elé;
Visz az Idő - Isten felé...

Összenőttünk - egyek vagyunk...

Összenőttünk -
Egyek vagyunk;
Együtt élünk,
Együtt halunk.

Együtt szeretni,
Remélni,
Ameddig érdemes élni...

Közös idő árnyékában...
Drága
Aranyos
Kis
Társam!

Zsákbafutás modern undok módra

Zsákbafutás modern undok módra;
Rózsaszín lett a divatos condra.

A bolsevik váltott liberálra,
A vörös csillag meg szivárványra...

Zsíros kenyérről váltani kekszre,
Gazdaságról áttérni a szexre.

Világforradalom helyett klíma,
Örökzöld a jó öreg doktrína.

Mindegy, osztályharc, vagy kappan-kúra,
Csak lehessen világdiktatúra..

Lehet felvett neve liberális,
Undok marad attól ezután is...

Szájzárat hangolni vezér-kódra...
Zsákbafutás modern undok módra...

Globál klímadiktatúra?

Globál klímadiktatúra?
Az következne legott,
Ha ostoba hiszékenyként
Megennénk a maszlagot.

Klímahisztéria mögé
Bújt a háttérhatalom;
Jobb ügyhöz méltó erővel
Zúg a klíma-siralom.

Azt mondja: "Hogy a klímánkat
El ne vigye a fene,
Ahhoz a fogyasztásunkat
Korlátozni kellene!"

Globál klímadiktatúra?
Kell, mint tortára korom,
A bölcs klíma-apostolok
Kezébe a hatalom.

Ökológiai végzet...
Fenntartható lábnyomok...
Vízcsapból is csorognak a
Propaganda szólamok.

Hogyha a klíma ürügyén
Lesz globál monarchia,
A klímának akkor talán
Nem is kell változnia...

Hatalomról szól - nem másról...
Földünk még mindig forog,
Klímahisztéria mögül
Ördögpofa vigyorog.

Ádvent meghitt napjaiban

Ádvent meghitt napjaiban
Piros emlékvonat suhan.

Elmúlt esztendőim szépen
Bóbiskolnak az ülésen.

Régi kedves események
Csendesen magukhoz térnek.

Ádvent meghitt napjaiban
Szomorkodni haszontalan.

A Tél nem a halál csendje,
Hanem csak az Élet rendje.

Lombjuk vesztett decemberi fák

Lombjuk vesztett decemberi fák,
Tél markában vacog a világ.

Kémények gomolygó füstje száll,
Reggelente jégbe fagy a sár.

Az utcákon fénylő lámpafény,
Ablakokban ádventi remény.

Cammog tovább az idő-batár,
Az esztendő ideje lejár.

A jósok a Jövőt csak ugatják;
Lombjuk vesztett decemberi fák.

Elíziumi szigetek

Elíziumi szigetek
Felett nincsenek fellegek.

Túl az Időn,
Túl a Réven;
Álmok Örök tengerében...

Mítosz megszentelt világa,
Élteti az Ember vágya.

Elíziumi szigetek;
Hősök,
Napfényes kék egek...

Atlantisz felmerül végül,
Trója fala újjáépül.

Szőke Heléna nem őszül,
Akhilleuszhoz megy nőül.

Elíziumi szigetek;
Isten sohasem didereg.

Anyagelvek hitet falnak,
Az ideák meg nem halnak.

Az igaz ember mind gyerek;
Elíziumi szigetek.

Vén táltos az idők lován

Vén táltos az idők lován;
A Nap se kel mindig korán.

Egykedvű orcával fogad.
Évszázados viharokat.

Bármilyen túlerőt talál;
Csak a megalkuvás halál.

Oszmán félhold lehanyatlott,
Vörös csillag mattot kapott,

Az égbolt hiába lilul,
Műanyag soká nem virul.

Jövő hallgat a Múlt porán;
Vén táltos az idők lován.

A néhai Székely Dózsa György

Ki volt Székely György, és
Miért volt a harca?
A propaganda már
Mélyen eltakarja,

Hol a kedvezőtlen,
Hol meg a kedvező,
Igazi arca már
Alig bukkan elő.

Székely Györgyként harcolt,
És úgy is szenvedett,
Késő forrás dobta
Fel a Dózsa nevet.

Mikor határozott?
Mi volt tette oka?
Miért lett keresztes
Hadak parancsnoka?

Mára fejbúbjáig
Borítják a konok,
Meg félrevezető
Osztályharc-sablonok.

Párbajt vívott Székely
Egy török kárára,
Állítólag azért
Érkezett Budára,

Hogy Ulászló király
Megjutalmazhassa...
Igaz történet ez?
Legenda?
Vagy kacsa?

S mert jutalomért jött
Budára - vesztére...
Őt szemelték ki a
Paraszthad élére...

A történelemkönyv
Logikusan zengi,
Csak az a baj, hogy nem
Nevezte ki senki....

Sőt. Ellenkezőleg:
Maga jelentkezett,
S kivívta magának
A vezető helyet...

Arról a források
Keveset beszélnek,
Elfogadták-e őt
Mindenütt vezérnek...

Tantörténelem - a
Valóság anyósa;
Mit mond, milyen hadat
Irányított Dózsa?

Csak azt mondja, amit
A dogmától várok:
Szegény sanyargatott,
Elnyomott jobbágyok...

A források szerint
Több volt ott a polgár,
Meg a munka nélkül
Maradt marhahajcsár...

Ijedt balfácánok
Toboroztak hadat,
Aztán félni kezdtek:
"Oszoljon a csapat!"

Pedig akkor nagyobb
Tömeg gyűlt már össze,
Mint egykor Hunyadi
Keresztes serege...

Az osztályharc-dogma
Bármilyen egyenes;
Székely György hadában
Harcolt - számos nemes...

Hogy miért indult a
Harc, s aztán mivé lett,
Mára elfedi a
Történet-elmélet.

Dózsa György freskója
Idő sarkán hever,
Több restaurátor
Rontotta végleg el.

Először Werbőczy
Billentette félre,
Aztán a marxizmus
Ölelte keblére...

Forradalom volt ez,
Vagy parasztlázadás?
Polgárháború? Vagy mégis
Valami más?

Belepte aztán a
Történelmi dagály,
Rajta cseperedett
Fel ezernyi szabály.

"Logikus folyamat"
Falában lett tégla;
Gólyaperspektíva -
A semmi hajléka...

Műanyagból készült
"Nagy összefüggések"
Ködében gyakorta
Eltűnik a lényeg...

Néhai Székely György
Élete,
Halála
A teóriáknak
Egyik szép példája....

Látszólag egyszerű...
Lapos...
Tüzet se fog...
A mélyén azonban
Minden
Csupa titok...

A varjú ma globál-madár

A varjú ma globál-madár,
Pénz-nagymogul vállára száll.

Károgása meg van véve,
Az lesz a jövő zenéje.

Polkorrekt prófétára vár
A globális elmeosztály.

Templomkapuk bezárulnak,
Lila sámlik trónná nyúlnak.

Lenin elvtárs újra éled...
Tótágasra állt az Élet...

Halál agya pénz-srófra jár...
A varjú ma globál-madár....

Oly Néphez születtem...

Oly Néphez születtem, ami
Csak azért is megmaradt,
Ezer vésszel dacolva a
Kárpátok lánca alatt.

Itt voltunk, vagy ide jöttünk,
Már nem tudja senki se;
Nem olvasható ma erről
Csupán tankönyvi mese.

Némelyek mű-mítoszokat
Kotyvasztanak ellenünk,
Ellopnák a Múltunkat, és
Kéne a területünk...

Oly Néphez születtem, ami
Talán ritkán lelkesül,
Mégis kitart rokontalan,
Magányosan, egyedül.

A mi Hazánkhoz sohasem
Kapcsolódtak gyarmatok,
S vívtunk több szabadságharcot,
Mint valaha amazok.

Oly néphez születtem, ami
Tán nem tudja, mit akar,
Mégis...
Mégis...
Amíg élek...
Maradok
Büszke
Magyar.

Fagy vigyázta Messzeségben...

Fagy vigyázta Messzeségben,
Elfeledett régiségben

Maradtak el a Kezdetek,
Ott cseperedtek a Hitek.

Végzet onnantól fenyeget,
Ősi Kezdet ott integet.

Fagy vigyázta Messzeségben
Csupán Isten maradt ébren.

Minden Kezdet és Vég között
Mítoszokba sűrűsödött,

S Létről Létre, nyelvről nyelvre
Éltet minket mindörökre.

Csak Isten nem marad tétlen
Fagy vigyázta Messzeségben...

Isten soha el nem fárad

Isten soha el nem fárad,
Akármit is mond a látszat.

Bármilyen teher az Idő,
Végzet-bozót sehol nem nő.

Az Ember, ha meg nem sejti,
Legfeljebb elölről kezdi.

Isten soha el nem fárad,
Nem teremt sem bűnt, sem vádat.

Nem játszadozik Tudattal,
Sem Léttel, sem indulattal.

Várakozik meghitt Csenddel,
Eleve el mit sem rendel.

Isten soha el nem fárad,
Sohasem rázza a fákat.

A pokolba nem ráncigál,
Villámokat sem hajigál.

Sorsot senkinek sem ácsol,
Nem követel, csak tanácsol.

Isten soha el nem fárad,

Mert övé az idő, várhat.

Nyugodtan keblére fogad

Egymást váltó világokat. 

Nem tudja, mi lesz a vége,

Előrelépünk-e végre...

Korok múlnak...

Idő árad...

Isten soha el nem fárad...

A bajnok meg a somogyi kanász

Hírhedett olasz vívómester terrorizálta a budapesti úri kaszinók törzsközönségét az 1880-as évek derekán.

Hiszen a higgadtabbakat nemigen, de az összes krakéler mágnás veszélyben volt; hiszen annak idején a halálos párbajhoz annyi is elegendő volt, ha valaki ennyicskét bakkantott:   Ez impertinencia!

Már nyolc-tíz halálos áldozatot hagyott maga után az olasz, köztük több k.u.k katonatisztet is, és nem akadt olyanra, aki megfékezte volna.

A Bajnok. Így hívatta magát.

És a bajnok egyre pökhendibb lett.
Toldi Miklós nem abban a korban élt, már a róla szóló trilógia szerzője is a sírban nyugodott.

Ez az olasz alighanem legyőzhetetlen. Vigyázni kell vele nagyon!

Valamelyik Festetics  gróf egyszer ezt találta mondani:

- Ugyan már! Ha a somogyi birtokaimról hozatnék egy kanászt, elbánna ezzel a taljánnal!

Persze, akadt jóakaró,  akitől huszonnégy órán belül megtudta a bajnok. Néhányan már arra fogadtak, élve megússza-e Festetics.

- Állok elébe a kanászos párbajnak! - nyilatkoztatta ki az olasz.

Mit volt mit tenni, Festetics valóban hozatott a birtokairól egy somogyi kanászt.

A legnagyobb kaszinó vívótermét választották a nagy esemény színteréül. Festetics barátai közül csak ketten mertek eljönni, de az olasz valóságos szurkolótáborral, negyven-ötven főnyi kísérettel érkezett. Egy részük nemzetközi kalandor, ki tudja, honnét szalasztott félvilági ripők volt, hozzájuk csapódott egy csürhényi külföldimádó magyar.

Az olasz fehér féltő gonddal összehajtogatott selyemingére külön inas vigyázott, ő pedig elegáns vívótőrével harci állásba helyezkedett.

Vele szemben nagydarab csizmás legény állt alaposan megszeppenve, rojtos gatyában, fokossal a kezében.

- Figyelem! - vigyorgott az olasz. - Most megszúrom a bal fülét.

Előreszökkent, villant a tőre, és a legény füle vérbe borult.

A nagy mamlasz kanász csak állt bambán, a füléhez kapott, aztán csak tanácstalanul bámulta a kezén a tulajdon vérét.

- A vakapád! - motyogta zavartan.

Sose jó az urak mulatsága. Lesütötte a szemét, mert körben az urak harsányan hahotáztak. Rajta röhögtek.

- Figyelem!  Most megszúrom a jobb fülét! - villámgyors és kecses mozdulattal újra előrenyúlt a kard olasz mestere, és a legény másik fülcimpájából is vérpatak csörgedezett elő.

- A kurvanyád! - motyogta maga elé a kanász, és nyomorult tekintettel bámulta a pástot.

Körülötte frenetikusan sikoltva tombolt az úri csőcselék. Rajta röhögtek.

Festetics egyre csalódottabban ácsorgott. Nem gondolta volna, hogy a kanásza ilyen balfácán.

- Miért hagyod magad, Pista? - kiáltott rá ingerülten. - Miféle legény vagy te?

- Hát üthetem, nagyságos úr?

- Persze, hogy ütheted! Azért vagy itt!

- Juhhéjj! - rikkantotta a kanász.

Az olasz védekező állásba helyezkedett, és öntelt vigyor ömlött el a képén. Jöjjön az a kanász.

Jött.

Ugrott jobbra, szökellt balra - ki gondolta volna, hogy a nagydarab málészájú legény ennyire ravasz és ennyire fürge…

A fokost előbb egy, majd két kézzel fogta, boszorkányos mozdulattal tette át egyikből a másikba.  Az egyik oldalra cselezett, a másikról érkezett.

A fokos hol az egyik kezében, hol a másikban. Aztán feldobta a levegőbe, elkapta, és…

Az olasz döbbenten nézett. Ezzel a buta paraszttal kell párbajoznia? Hiszen ez egy bohóc! Egyáltalán: hol van?

Jött a legény.

És ütött.

Egyszer.

Egyetlenegyszer.

Elnémult a harsány publikum. Fagyos csöndbe dermedt.

Az olaszt lepedőben vitték el.

Karácsony-várakozásban

Karácsony-várakozásban,
Decemberi pénteken,
Nyújtózik a szürke égbolt,
Pislog a fagy félszegen.

Mikulás estéje van ma,
Bár még nem szakad a hó,
Ajándékcsomagokat vár
Sok ezer kis nebuló.

Dermesztő december éjjel

Dermesztő december éjjel,
Szalad a szél szerteszéjjel.

Zordon, rideg fagy-uralom
Dere fénylik a lombokon.

Fagyos Ádvent napjaiban
Az Idő vacogva suhan.

Jövőnk tele meredéllyel
Dermesztő december éjjel.

Ádvent útján lépegetve

Ádvent útján lépegetve
Javul majd december kedve.

Gyúlnak az ádventi gyertyák,
Szélben ringatóznak a fák.

Hosszú úton fényreklámok;
Hosszú, pihentető álmok.

A Tél öreg, szelíd medve
Ádvent útján lépegetve...

A híres bécsi szablya

A császári jelvények közt
Akad egy szép szablya,
Habsburg kincstárból került egy
Bécsi múzeumba.

Enyhén ívelt pengéje van,
Hegye és fokéle,
Palmettás, leveles, indás
Arany díszítése.

Nagy Károly, vagy Attila volt
Hajdan a gazdája?
Ki formál jogot a világ
Tán legszebb kardjára?

Atillának ez aligha
Lehetett a kardja,
Mert az ő korában még nem
Létezhetett szablya.

Nagy Károlyé még annyira
Sem lehetett volna,
Mert a frank király a kardját
A markába fogta,

Ezt pedig amúgy "tollszárral"
Lehetett használni,
Szúrni is lehetett vele,
De leginkább - vágni.

Nem hun, de nem is frank király
Lehetett a gazda,
Magyar mester műve volt a
Csodálatos szablya.

Ciklusokban, körbe-körbe..

Ciklusokban, körbe-körbe...
Az Idő ösvénye görbe.

Aki egyenesnek látja,
A száját dogmára tátja.

A doktrína-paradicsom
Zsarnok, profán világba von.

Isten sohasem csal tőrbe;
Ciklusokban...
Körbe...
Körbe...

Ádvent szeretetpalástja

Ádvent szeretetpalástja
Terül mától a világra.

Világ szíve belül dobog,
Künn a kertben fagy sompolyog.

Megérkezett a december,
Számvetést készít az ember.

Frissen terül a világra
Ádvent szeretetpalástja.