Vén táltos az idők lován;
A Nap se kel mindig korán.
Egykedvű orcával fogad.
Évszázados viharokat.
Bármilyen túlerőt talál;
Csak a megalkuvás halál.
Oszmán félhold lehanyatlott,
Vörös csillag mattot kapott,
Az égbolt hiába lilul,
Műanyag soká nem virul.
Jövő hallgat a Múlt porán;
Vén táltos az idők lován.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése