Jogrendszer oltás-alapon
Nem demokrácia-plafon...
Isten útját sose látta,
Bolond, aki kitalálta.
Oltottak és oltatlanok;
Jeges téli szél kavarog.
Szürke varjú száll a fára,
Vakcinabiznisz javára.
Ostoba háttérhatalom
Gubbaszt bizalom-romokon,
Pénz-potrohából méreget
Tonnaszámra agyrémeket,
S a zseb-erkölcsű tudomány
Média-falra borsót hány...
Idő vizén Jelen-csónak;
Nem hiszünk a hazug szónak.
Jogrendszer oltás-alapon?
Múlandó minden hatalom.
A nagyvilágban - valahol
Szabadságkonvoj zakatol.
Ezer meg ezer kamion
Vonul a jeges utakon
Tisztességes hétköznapért,
Tiszta Hitért,
Szabadságért
A Covid-fasizmus ellen.
A média meg se rezzen.
A nagyvilágban valahol
Dübörög sok ezer motor,
Népes, elszánt sofőrgárda,
Az összeset Isten áldja!
Száguldjatok jobb világot,
Hétköznapi
Szabadságot!
A nagyvilágban - valahol
Szabadságkonvoj zakatol.
Bűnrossz scifibe tévedtünk,
Ez Zé kategória,
Vírus-forgatókönyv mellett
Oltási mizéria.
Akik mindezt kifundálták,
Azoktól ennyi telik,
Eszük kevés, az Erkölcsöt
Meg hírből sem ismerik.
Világuralmi álmokban
Rossz vakcina nyöszörög;
Bárgyú célokhoz kellenek
Ilyen bárgyú eszközök.
Hogyha nem valóság lenne,
Megölne az unalom...
Erre képes a globális,
Sunyi háttérhatalom...
Bűnrossz scifibe tévedtünk,
Silány a poétika,
Csak ne legyen majd belőle
Rossz, undok disztópia...
Fagyos világ fagyos télben,
Zűrzavaros világ-éjben...
Háborús fantazmagóriák
Fújják a világpénz-dudát,
Minden büszke elmezavar
Egyenjogúságot akar,
A háttérben Covid-talon;
Oltva butít a hatalom.
Egyedül Isten van ébren...
Fagyos világ fagyos télben.
Hunok régi koronája
Titkait magába zárja.
Egykor régen,
Nagyon régen,
Tán Evilath idejében
Jövendő-tüzeket rakott,
Nagykirályokat avatott.
Akadt elegendő erő;
Végül múlttá lett a jövő...
Hunok régi koronája;
Nagy a Régmúlt jelképtára...
Egykor régen,
Nagyon régen,
Csodaszarvas idejében
Megpihent az Idő mélyén,
Vén legendák meredélyén...
Hunok régi koronája;
Idő útját régen járja.
Indogermán rágalmakat
A puszta létével tagad.
Mongol sírok által üzen
A valódi Történelem.
Hunok régi koronája;
Nem gót mester fabrikálta.
Dogma-levelek zörögnek,
Szellem-tekintélyek nyögnek.
Akadémiák konyulnak,
Rablott múltak szabadulnak.
Az Igazságot kivárja
Hunok régi koronája.
Árnyék a megfagyott havon...
Hóból van minden hatalom.
Épül fényesen és vadul
És eltűnik - nyomtalanul.
Előbb fényes, aztán hideg,
Utóbb a lucsok fojtja meg...
Elolvad minden hatalom;
Árnyék a megfagyott havon.
Csillagtalan téli égen
Balsejtelem ül kevélyen.
Vajon lassú elsorvadás,
Vagy hirtelen beolvadás?
Esetleg - két pogány között,
Sötét téli égbolt fölött
Néhány szívben,
Vagy akárhol
Mégis Jövendő pislákol?
Fejünk fölött fátum szele,
Vagy az Isten óvó keze?
Virraszt a Hold csendességben...
Csillagtalan téli égen.
Amíg távlatokat látunk,
Tovább élhet a világunk.
Míg lelkünkben derű ragyog,
Van út előre - Magyarok.
Amíg értelmes cél fakad,
Erkölcsös eszköz is akad.
Amíg távlatokat látunk,
Önmagunkra rátalálunk.
De ha beszűkül a távlat,
A szerencse alászállhat,
S ha rossz irányba indulunk,
Isten nélkül maradhatunk.
Amíg távlatokat látunk,
Isten nyomára találunk.
Ott nem futunk zsákutcába,
Kamasz-önfelszámolásba,
Nem jutunk pénz-szolgaságra,
Se "poszthumán" pusztaságba.
Amíg távlatokat látunk;
Istenhez hazatalálunk.
Igaz Jövő
Minden Tavasz;
Sose modern,
Csupán - Igaz.
Addig élhet a világunk,
Amíg távlatokat látunk.
Talpra állított Anikó,
Lábam alatt ropog a hó.
Kint idétlen scifi zajlik,
Rossz oltás-kórus morajlik,
S Covid-vágóhidak sora
Masírozik a pokolba.
Bent meghittség, szép szelíd Szó;
Otthon,
Szerelem,
Anikó.
Lábam alatt ropog a hó;
Talpra állított Anikó.
A derekam hasogat,
Alig tudok járni;
Hétfőre meggyógyítanak
Anikóm teái.
Ha kórházba mennék vele,
Ez is Covid lenne;
Meg is halnék benne.
A derekam hasogat,
A fájdalom fúrja,
De amíg van Anikóm,
Talpra állok
Újra!
Holdfény táncol fehér havon;
A nagyvilág megint vadon.
Parazita pénzhatalmak
Fekete jövőt akarnak.
Pöffeszkedhet minden végzet;
Mindig túléli
Az Élet.
A nagyvilág sötét vadon;
Holdfény táncol fehér havon.
Atlantisz testamentuma
Hull az Idő lapjaira.
Esik a hó,
Hull az eső...
Cipeli felénk az Idő.
Ezer jó tanácsot kapunk,
De - már olvasni sem tudunk...
Dogma-történelmet eszünk;
Nem látunk,
Nem is figyelünk...
Atlantisz testamentuma;
Közöny partján tűnik tova.
Képletszerű "történelem"
Bölcsességet ritkán terem.
Hamis múltból nem jön elő
Más, csak rossz doktrína-erdő,
Tudományos szemellenző,
Torz és mesterséges jövő
A kietlen nihilhez visz;
Túlél bennünket:
Atlantisz.
Atlantisz testamentuma
A Jövő fundamentuma.
Az elrendelések helyett
Adna igaz történelmet,
Mutatná, hogy a pénz-végzet
Mikor füllent, és hol téved.
Elszáradna minden képlet,
Végre beszökne
Az Élet.
Az Igaz Szó ahhoz jut el,
Aki a Lelkével figyel.
Érti, aki nem ostoba:
Atlantisz testamentuma.
Januári árnyékhalom
Didereg a házfalakon.
Hallgatnak a hideg fények,
Fáradtak a vén remények.
A Hold nagy sárga fény-sikoly;
Valaki szenved valahol...
Elmúlik minden hatalom...
Januári árnyékhalom.
Ma is akad rabszolgaság.
Semmivel se jobb a világ,
Mint volt néhány ezer éve.
Ma is van háború, béke,
S háború - békébe rejtve.
A világ nagy pénz-selejtje
Globális uralmat akar,
Mesterséges vihart kavar.
Koronavírust buherál,
Vakcina-lándzsákat lóbál
Atomparipája hátán,
Akár egy amatőr sátán...
Ma is akad rabszolgaság.
Hivatalosan tilthatják;
Ugyanazok vezetik be,
Akik ágálnak ellene,
S nem csupán a retorika
Ám a rabszolgaság titka,
Hanem, hogy nagyon jutányos
És felettébb gazdaságos.
A propaganda a mérték,
S a hazugság - alapérték..
Semmivel se jobb a világ...
Ma is akad rabszolgaság.
Remény mosakszik a hóban;
Isten él a Tiszta Szóban.
Jogok és Kötelességek
Egymással, egymásért élnek.
Ahol csak az egyik akad,
Ott pokolba visz a vonat.
Remény mosakszik a hóban;
A Jövő?
Még a Fonóban...
Végzet-építő hatalmak
Hitet, Egészséget falnak,
És a félénk világ felett
Pénz-sötétség-felleg lebeg.
Sztrátosz-urak íberelik
Apánk gonosz élményeit.
Minden pesszimizmus sótlan;
Remény mosakszik a hóban.
A Mítosz oltatlan marad,
Fegyverletételt megtagad.
Nem őrjöng a haláltáncban,
Sohasem lesz szem a láncban.
A Mítosz - mi magunk vagyunk,
Nem oltatunk,
Nem alkuszunk.
Emelt fő,
Szabad Akarat;
A Mítosz oltatlan marad.
Nagy globális háttér-kretén
(Rövidebben: a Nagy Kretén.)
Gubbaszt sztrátoszok ködében,
Pénz-kulisszák rejtekében.
Kollektív adolfhitlerek
Pénz-reichben pöffeszkednek.
Sivár, túlkoros pénz-dedó...
"Világot uralni de jó!"
Pénz-álmok rózsaszín egén
Ábrándozik a Nagy Kretén.
Profitból "küldetés" terem;
Érte van a történelem...
Háztáji történészei
Mindig szállítanak neki
A pénz méltósága végett
Kellő "szükségszerűséget",
S a roppant morális nihil
Minden rossz doktrínát kibír.
Nagy globális játszóterén
Játszadozik a Nagy Kretén.
Játékszerei: rakéta,
Világgazdasági méta,
Eleven emberi babák,
Gazdag világ,
Szegény világ,
Globalizált monopoli,
Meg vakcina-kapitali.
Egyszer rossz elveket röffent,
Másszor - népességet csökkent.
Örök gyermekkor szegletén
Ripacskodik a Nagy Kretén.
Talán még jót is tehetne?
Ahhoz fel kéne nőnie...
Nőjön be a feje lágya,
S adja értelmes munkára
Dicsfénytől övezett fejét,
S nézze tán a Föld érdekét?
Pénz-homokvárból kijönni,
És egy hajóban evezni?
Felelősség?
Nehéz csónak...
Megmarad örök suttyónak
Rózsaszín felhő peremén
A hisztériás Nagy Kretén.
Nagy önigazolás végett
Sivár kamasz kreténséget
Finanszíroz világszerte;
Legyen szögletes a körte,
S az emberiség, a hitvány,
Azt se tudja, fiú vagy lány...
Legyen a világ maszkabál,
Amíg el nem jön a halál!
Az Istent félve tagadja,
Pénz-potrohát simogatja,
Minden idők legostobább,
Legcéltalanabb, legbutább,
Legeszelősebb zsarnoka,
Láthatatlan tirannusa,
A pénz-erkölcsű Nagy Kretén
Műanyag felhők peremén.
Januári lomha fagyok;
Hó fehérlik,
Fagy csikorog.
Csendes esti Remény-vidék;
Meghitt Otthon,
Jó Feleség.
Januári éjszakában
Sétál Isten nagykabátban.
Remény,
Jövő -
Bennünk ragyog...
Januári lomha fagyok.
A hatvantól harminc napra
Kinézek a téli fagyra...
Tompa fényű fehér havon
Múlt és Jelen -
Hallgatagon...
Hallgat a közönyös Idő;
Köd mögött valahol -
Jövő...
Távolabb a profán világ,
Uralja az ostobaság.
Idő útján lassan megyek;
A Styx partja mind közelebb.
Isten ül mellém a padra...
A hatvantól harminc napra.
Hófehér téli napokon
Jövő útján ólálkodom.
Drága kis Magyarországom -
Didergő madár az ágon...
Csinált járvány riogatja,
Háttérhatalom vizslatja...
Sok szemet zavar a Magyar,
Pedig - csupán élni akar...
A világ csöndesen forog,
Talpunk alatt hó csikorog.
Igaz Jövőre kell lelnünk,
Ez a mi felelősségünk.
Szelíd Jövőn munkálkodom
Hófehér téli napokon.
Istenfélő Januárban
Harsány elvek néma sárban.
Hóban didereg az érdek,
Egymáshoz fagynak az érvek.
Világrabló profán tervek
Csikorogva összetörnek.
Havas úton Isten ballag;
Makognak buta hatalmak.
Áll a világ fagyban - vállig,
Propaganda köddé válik.
Jövő még távol határban;
Istenfélő Januárban.
Szép hófehér vasárnapon
Édes itthon lenni nagyon.
Hideg, fehér téli lepel;
A Munka sose szünetel.
Szép, hófehér téli estén,
Anikómmal szép kettecskén
Édes itthon lenni nagyon,
Szép hófehér vasárnapon.
Idő partjára hull a hó,
Minden Emlékezet fakó.
Titok-kötelek szakadnak,
Friss dogmák halálra fagynak.
Hó alatt éled csöndesen
Az Igazi Történelem.
Idő partjára hull a hó;
Mindig velünk marad
A Jó.
Egykor volt Teremtés óta
Ma is ugyanaz a nóta.
Fentről "fejlődés" szó nyafog,
De a bajok - ugyanazok...
"Nyílegyenes" hazugságok
Rejtik el a valóságot.
Idő partjára hull a hó;
Nem meddő az egyszerű
Szó.
A bonyolult szóförgeteg
Jelzi, hogy a világ beteg,
A meddő szó-játszadozás
Nem épít, csak aknákat ás.
Cifra gőgtől hideg a rend,
Békét - egyszerű Szó teremt.
Idő partjára hull a hó;
Minden Jelen makrancos ló.
Más sarokból más a felkent,
Egész mást élünk
Fent,
S Lent...
Múlt-mankót kezünkbe véve
Botorkálunk a Jövőbe.
Idő partjára hull a hó;
Tán még a Múlt sem állandó...
Minden Emlékezet fakó;
Idő partjára hull a hó...
Virradni fog,
Virradni kell!
Isten minden szóra figyel.
Kollektív hülyeség hátán
Trónolhat ugyan a sátán,
Míg be nem szakad alatta,
Akkor gyorsan cserben hagyja
Agymosott híveit, s röhög
Ő is - a győztesek között...
Virradni fog,
Virradni kell!
Egyre több ember ébred fel
A globális birka-létből;
Van még visszaút a mélyből...
Az Élet Istentől áldott;
Megéljük
Az Igazságot.
Isten minden szóra figyel;
Virradni fog -
Virradni kell!
Januári éjszakában
Áll az Isten - egymagában.
Múltak,
Jövők,
Csápok,
Karok...
Sötét felleg...
Indulatok...
Sötét jövendő gomolyog;
Atlantisz emléke sajog.
Nagy bajok előérzete
Bámul hosszan a semmibe...
Az Idő akárhogy szalad,
Vékony ösvény mindig marad...
Áll az Isten egymagában,
Januári éjszakában.
Nagy globális oltikulti;
Tombol a vakcina-ulti
Nemzetközi tébolydában
Isten helyett - oltottság van.
Sztrátosz-légben cuppog a sár;
Vírusgyárból - vakcinagyár.
Leendő temetők felett
Huhognak élő szellemek.
A Demokrácia múlt ki...
Nagy globális oltikulti...
Etikai székrekedés;
Aratás kell,
Semmi vetés...
A profitelvű "tudomány"
Etikát a kukába hány...
Vakcina, vagy atombomba?
Gyűljön nyereség halomba!
Válság?
Halott-hekatomba?
Megoldja a propaganda!
Etikai székrekedés;
Sik felszínes elmélkedés
Keresi Istent - hitelbe,
Mentséget menthetetlenre.
Meddő tudás,
Meddő élet
Gyorsan talál meddő véget.
Rossz, génkezelt végzet dadog,
A célok haszontalanok,
S a lesántult történelem
Körben jár egy kopár hegyen...
Isten nélkül ninden kevés...
Etikai székrekedés...
Januári sötét egek;
Akadnak hitvány emberek.
Pocsolyába gyűlő szavak
Szégyellik, amit mondanak.
Hazugságnak nimbusza nő,
Fejét csóválja az Idő.
Isten könnye halkan csepeg;
Januári sötét egek.
Múlt és Jövendő határán;
Meddő Jelen pusztaságán
Táborozik a fáradt Tél;
Aki segít,
Sose ítél...
Zavar az Időben,
Térben;
Agyzsibbasztó sötétségben...
Múlt és Jövendő határán
Állunk nyűgös Jelen hátán,
Arctalan veszély korában,
Sötétlő pénz-éjszakában...
Emerről Atlantisz sírja,
Amarról meg - Disztópia...
Múlt és Jövendő határán
Áll az Isten,
Áll a sátán...
Isten a Lélek szent ormán;
A sátán - brutális profán...
Ott gyürkőznek
Bennünk,
Belül;
Harcolnak -
Rajtunk keresztül...
Küzdenek
Kívül és belül,
Nem tudjuk, melyik van felül...
Múlt és Jövendő határán
Ténfergünk fáradtan, kábán...
Folyton Múltért könyörögve,
De mindig Jövőbe vetve...
Háttérhatalom felettünk...
Ellenségének születtünk...
Múlt és Jövendő határán,
Élet-halál lajtorjáján
Elszalasztott Létek élnek;
Rettegnek a vén Remények...
Nagy globális sötétségben;
Isten áldott
Békéjében...
Élet csak
Boldogság árán...
Múlt és Jövendő határán.
Új esztendő - huszonkettő...
Az Idő, az öreg teknő
Fedélzetén evezgetek.
Mit szépítsem?
Hatvan leszek
Alig másfél hónap múlva,
Nem vénülve,
Csak újulva...
Új esztendő - huszonkettő...
Ide hozott hatvankettő...
Azt látom, mióta élek,
Hogy a régi nemzedékek,
Amikor ide jutottak,
Sokkal öregebbek voltak,
Mint amilyen most én vagyok.
Előttem még száz cél forog.
Új esztendő - huszonkettő...
A világ egy sötét erdő,
S ez a kor benne - sakál.
Gonoszabb az elmúltaknál.
Ha Isten ide helyezett,
Jót legfeljebb itt tehetek.
Van még bennem elég
Erő.
Új esztendő - huszonkettő...
