Őstörténeti káposzta

Őstörténeti káposzta,

Eddig senki se hámozta...

Száraz rengeteg tornyosul,

Az Igazság alul lapul.

Elhalt levelek százai

Alól nem tud kilátszani

Az eleven történelem;

Most már végre hámozni kell.

Őstörténeti káposzta;

Krónikáink - kiátkozva...

A Schlözer-félék szavára

Minden gesztánk sutba vágva,

S "tudományos" hitetlenség

Forralta át a Múlt ízét...

Csak az "objektívet" adtuk,

S Múltunkat - másra írattuk.

Őstörténeti káposzta;

Hagyományunk elorozva...

"Indogermán kultúrfölény"

Tűnt fel Európa egén,

Régmúlt-szakállat eresztett,

Kultúrpocakot növesztett,

Kárált, mint valami kokott,

Jelent zabrált, múltat lopott.

Kultúrhozó indogermán

Száguldott doktrína-verdán,

Mindent magának vindikált,

A más népek fejére állt.

Őstörténeti káposzta;

Az összes átkát ránk hozta...

Ma meg?

Minden csupa kétség...

Jövendő jön,

Vagy sötétség?

Azt hittem, hogy nincs rükvercem...

Mégiscsak eljött ez a nap,

Visszakaptam a kocsimat.

Izgulva, és elfogódva,

Előbb Suzukihoz szokva,

Majd buszozásra ítélve,

Három hétig nem vezetve,

Izgulva és elfogódva

Ültem be az autómba.

Karambol utáni hetek

Fásultsága bennem remeg,

Érzelmet stresszel, agyat vés;

Jött a hatalmas baklövés...

Akkorát égtem valóban,

Mint hasáb a kandallóban...

Szokott parkolómhoz hajtok,

Megállok, hogy betolatok,

A sebességváltót fogom

Az én drága kis kocsimon,

Amit öt éve vezetek,

Nem találom a rükvercet...

Telefon, aztán előre,

Frászt hozva a szerelőre...

Kihírdettem én, a dőre,

Nincs a  kocsimnak rükverce..

Megvolt persze a rükvercem,

Csak nem jó helyen kerestem...

A szerelő mutatta meg...

Aztán biztos kiröhögtek...

Elmezavar a négyzeten...

Még most is csak emésztgetem...

Suzukihoz szokott kezem

Azt hitte, hogy nincs rükvercem...

Nincs eleve elrendelve!

Nincs eleve elrendelve

Semmilyen jövő,

Forgatókönyvet nem Isten 

Ír, hanem a mindenkori,

Előbb-utóbb elenyésző

Nyegle túlerő.

Önjelölt világhatalmak?

Mindegyik csaló!

A világpénz-monarchia agyréme

Nem Istentől való.

Nincs eleve elrendelve

Semmi hatalom;

Nem őröl próféciákat

A világmalom.

Nincs eleve kiválasztott

"Fő-emberi" kör,

Istentelen,

Aki mások rovására,

Pénzeszsákba kapaszkodva

Sunyi

Világuralomra tör.

Nincs eleve elrendelve

Semmilyen jövő,

Forgatókönyvet nem Isten 

Ír, hanem a mindenkori,

Előbb-utóbb elenyésző

Nyegle túlerő.

A néhai Dobó István

A néhai Dobó István

Akkor lett egri kapitány,

Amikor az ország felett

Utolsó kenet lebegett,

Haldokolni kezdett a Fény,

Ingyen se kellett a Remény...

Zuhanni kezdtünk a kútba,

Az ország rom,

Oda Buda...

Jutottunk a tönk szélére,

Barbár hódító kezére,

És az oszmán birodalom

Élősködött az országon.

A néhai Dobó István,

Mint újdonsült várkapitány

Volt püspöki várat kapott;

Erősítéséhez fogott.

A püspök kényelmes hona

Harcot még nem látott soha.

Dobó azonnal meglátta:

Be lehet lőni a várba

Az Almagyar tetejéről.

Nem csügged, vissza sem hőköl,

Ahogy erejéből futja,

Erősíti, ahogy tudja...

A néhai Dobó István,

Mint kiváló várkapitány

Látta, hogy a historia,

Az álnok, ravasz bestia

Aljasul, hát mögött söpör,

Magyarország létére tör.

Eső hull a régi sárra;

Szükség lesz az egri várra...

A néhai Dobó István,

A tapasztalt várkapitány

Hallja, hogy a végzet zörög,

Sohasem nyugszik a török.

Fráter György halála után

Felbőszült a vén Szulejmán,

Dühöng az oszmán hadjárat,

Hullanak a magyar várak.

Dzsihádot hírdet a szultán,

Varjak zabálnak a pusztán,

A végén a török hadak

Eger várára rontanak...

A néhai Dobó István,

A hős magyar várkapitány

Pogány végzet útjába áll;

Eger várában - ellenáll.

Ha szorongat a túlerő,

Bátorságot, fortélyt elő...

Harmincnyolc nap és éjszaka;

Remény,

Harc,

Helytállás,

Csoda...

A história néz, megáll,

Lassan más utakra talál...

Amíg Hit van, lehet siker;

Ennek szimbóluma Eger.

A néhai Dobó István,

A hős, nemes várkapitány

Török tűzzel égett bele

Örök emlékezetünkbe.

Tavasz végi napsütésben

Tavasz végi napsütésben

Szikrázik a Lélek,

Múltba zuhannak a gyötrő

Kellemetlenségek.

A Kikelet mindenkor a

Feltámadás Őre,

Kinyitja a kiskapukat

Életre,

Jövőre.

Újra testet öltenek az

Eljövendő évek,

Tavasz végi napsütésben

Felfénylik az Élet.

Az erkölcs nem viszonylagos

Az erkölcs nem viszonylagos,

És nem is csereszabatos

Semmilyen propagandával,

Semmilyen politikával.

Sose lobbi magánszámok,

Hanem Örök Igazságok

Teszik.

Önmagában Erő;

Százalékban nem mérhető.

Néhány legfőbb parancsolat

Örökre érvényben marad.

Nincs osztályharc, forradalom,

Nem tényező a hatalom.

Nincs profit, relativitás,

Nincs káosz, és - nincs "haladás".

Nem releváns rang, se vagyon,

Csak a Szeretet - az nagyon.

Emberiség 

Békességben,

Teljes morális egységben,

Emberélet védelmében,

Férfi és

Nő

Szerelmében

Teljesedhet ki igazán;

Meg Családon,

Népen,

Hazán...

Az Erkölcs

Az Isteni Rend -

Ahogyan Fent;

Úgy idelent.

Eger korszerűtlen vára

 (Ismeretlen oszmán íródeák rigmusa 1552-ből)

Eger korszerűtlen vára,

Nevet rajta, aki látja.

Rosszul erődített akol;

Almagyar alatt rostokol.

Onnan az oszmán lövegek

A várudvarra lőhetnek.

Befűtünk itt a magyarnak,

Ha védekezni akarnak!

                *

Eger korszerűtlen vára

Dermedten vár a sorsára.

Megszemlélte a nagyvezér,

Mondta: döglött tevét sem ér.

Az idétlen Bebek-torony,

Mint koldus a bazársoron,

Az Ókapu meg oly ronda,

Mint a keresztények pokla.

Két rossz, sivár varjúfészek;

Könnyű lesz szétlőni őket.

                *

Eger korszerűtlen vára,

Itt maradt végleg magára.

Mivel felmentő sereget

A gyaurok nem küldenek,

A védőknek nincs esélyük,

Senki nem cserélne velük.

Hogy retteghet a sok szegény 

Disznózabáló keresztény

A nagyvezér haragjától!

A keresztény sose bátor...

Itt ez egy halom ostoba

Potenciális rabszolga:

Térden fognak nyöszörögni;

Kegyelemért könyörögni...

                    *

Eger korszerűtlen vára;

Gyaurok, minden hiába!

Egy bizonyos Dobó István

Odabent a várkapitány.

Nem vitte el az irháját,

Most már átkozhatja magát.

A nagyvezér őnagysága

Levelet küldött a várba,

Most Dobó válaszát várja.

Nem felel a lusta gyáva...

Válaszolhatna a beste.

Még a zászlót se vonta be.

                    *

Eger korszerűtlen vára

Négy leggyengébbik pontjára

Már tűzeső készül szállni.

Nem sokáig fogják állni.

Már állásban a lövegek,

Remek tűzijáték jöhet.

A gyaurok rozzant vára

Összeomlik nemsokára...

                *

Eger korszerűtlen vára

A tüzet még mindig állja...

Miért tart ki?

Mi a hiba?

Az én eszem fel nem fogja...

Velünk van az egetverő,

Roppant hatalmas túlerő,

Legyőzhetetlen hadsereg,

Több ágyú és jobb fegyverek,

Allah is minket támogat...

Mi lelte a magyarokat?

Talán velük van a sátán

Eger félig szétlőtt várán?

                    *

Eger korszerűtlen vára

Nem a miénk...

Mindhiába...

Minden rohamunk elvérzett,

Ostromrámpánk porig égett,

Sok halott...

Varjúsereg száll...

Belep minket az őszi sár...

Kiszáradt a remény kútja...

Mi történt?

Allah sem tudja...

                    *

Hazafelé...

Fáradt lovak...

A nagyvezérünk hallgatag...

Hátunk mögött kudarc sara,

Holtak,

Sok véres pocsolya,

S - mint a pokol sötét árnya:

Eger korszerűtlen vára...

A jövő egy rozzant bárka

A jövő egy rozzant bárka,

Szakadt minden vitorlája.

Korhadt minden árbocderék,

Beszorult a kormánykerék...

Gonosz örvénysor kavarog;

Minden irányból viharok.

Csak mélyül a jelen árka..

A jövő meg?

Rozzant bárka...

Átlátszó háttérhatalom

Átlátszó háttérhatalom

Gubbaszt a dollár-ormokon.

Háború és járvány-biznisz;

A közember mindent elhisz,

Hogy a globalizmus győzzön,

És abszurd jövendőt főzzön...

Átlátszó háttérhatalom

Titkolódzik monotonon,

Azt hiszi, nem tudunk róla, 

Az egész világ ostoba...

Mint vén anyóka a sutban,

Bajt szövöget alattomban.

Átlátszó háttérhatalom

Trónol a jövő-romokon.

Van célja, de  nincs erkölcse,

Szánalmas minden eszköze.

Csupa ostoba tákolmány:

Háború,

Vagy újabb járvány...

Csupa ocsmány horror-bögre...

Szegények...

Nem futja többre...

Minden "eszme" szárnya törött;

Hatalom - mindenekfölött...

Hatalmas arc,

Kicsi jellem,

Sok pénzhez jár

Kevés szellem...

Vén varjú a templomromon...

Átlátszó háttérhatalom.

Hatvan fölött is kék az Ég

Hatvan fölött is kék az ég;

Itt is ragyog a Messzeség.

Hétköznapi gondok raja

A kedélyt itt is zavarja.

Ál-igazságok harsognak,

Hamis hitek lepkét fognak,

Kánon-gépek égre szállnak,

Tiszta Lelkek gyalog járnak,

Hivatalos globál-világ

Együgyű reklám-gittet rág,

S a jelenbe sok olyan fér,

Ami még egy mosolyt sem ér.

Hatvan fölött is kék az Ég,

Szerelem tüze itt is ég.

Számmisztika időt avat,

Nem más teszi a hatvanat.

Istennek szent fáklyája ég;

Hatvan fölött is kék az Ég.

Karambol utáni hetek

Karambol utáni hetek,

A kocsim még mindig beteg.

A buszban soha nincs elég

Területen kívüliség.

Szeretnék már visszaszállni,

Végre újra Vele járni,

Piros lámpa előtt állni,

Ablakomból újra látni.

Egyszer tán visszaülhetek...

Karambol utáni hetek...

Megbomlott a világ agya

Megbomlott a világ agya,

Alul a fej, fönn a gatya.

Megőrült minden eretnek,

Az észre szankciót vetnek.

Háborodott őrültségek

Globális divattá érnek.

Szimbólumok Létet esznek;

Rút vérfürdő következhet.

Látja az Isten - 

Egymaga;

Megbomlott a világ agya.

Fáradságos csillagok

Fáradságos csillagok

Raja integet,

Fénypontjai körbeveszik

A sötét eget.

Világháború zaját

Ezer dob veri,

Rég kiment a divatból az 

Űrhajós scifi.

Lucifernek hódol be

Az emberiség;

Elmebeteg szankciók a

Feketemisék.

Dnyeper partjai körül

Háború terem,

Dolgoznak a kibicek, hogy

Vége ne legyen.

Propaganda háború,

Fekete a vér,

Szaporodnak a fegyverek,

Elfogy a kenyér.

Minden filozófia

A sírban henyél,

Manapság az utópia

Fogyatékkal él.

Huszonegyedik század,

Beborul az ég,

Hallgat a bölcs, szónokol a

Félkegyelműség...

Fáradságos csillagok,

Elfogy az Erő...

Mondjátok, hogy jöhet ennél

Okosabb

Jövő...

Kinőtt eszme-jelmeztárak

Kinőtt eszme-jelmeztárak

Teszik dohossá a házat,

És a kissé bamba világ

Bámulja a kinőtt ruhát.

Kitérdelt liberalizmus,

Színe hagyott kommunizmus,

Szakadt kozmopolitizmus...

Fuldoklik bennük a Ritmus.

Bohóc jelmeznek is sivár...

Újat kéne felvenni már...

Kinőtt eszme-jelmeztárak;

Tegnap vita, ma gyalázat.

A kivénhedt eszme-topik

Az embernél jobban kopik,

Elkopik az elme élén,

S őrültséggé lesz a végén...

Kinőtt eszme-jelmeztárak;

Ami profán, szakad, fárad.

Spekulatív teóriák

Semmit sem vihetnek tovább,

S ha a "fejlődéstörvények"

Markában nincs ott a lényeg,

A "haladás" profán mantra;

Nem egyéb, mint propaganda.

Kinőtt eszme-jelmeztárak;

Holt istenek prédikálnak...

Régi forradalom-gyárak

Nagyon hamar köddé váltak,

Vagy véres spenótot ettek,

S durva zsarnoksággá lettek.

Börtön, láger, hullahegyek...

Általuk jobb világ nem lett.

Kinőtt eszme-jelmeztárak

Rossz, savanyú bűze árad.

Ezerféle liberális

Fut versenyt egymással máris,

A morális tartás kevés,

Megindult az elhülyülés,

S agresszívebb napról napra...

Már a jövőt üti csapra

Múltja fogytán a profán lét,

De úgy tűnik, ez sem elég.

Elmebeteg utópiák;

Degenerálódó világ...

Rongyokkal teli szobában,

Isten pénzes hiányában

Haldokló ész,

Holt érzelmek

Halandzsa-dalt énekelnek.

Természetes közösségek

Nélkül nem él meg az Élet...

Világháború-szag árad...

Kinőtt eszme-jelmeztárak...

Klipper a végső tengeren

Klipper a végső tengeren;

Túl az utolsó szigeten.

Tajték száll a hajóorra,

Feszül az összes vitorla. 

Fakó, márványsima habok;

Nincsenek többé viharok.

A Mindenség néma labor;

Isten integet valahol.

Összeolvad 

A Fenn,

S a Lenn;

Klipper a végső tengeren.

Mítoszföld, a közös Hazánk

Mítoszföld, a közös Hazánk;

Ha engedjük,

Üdvöt hoz ránk.

Nem árt Neki semmi végzet,

Nem fér Hozzá az enyészet.

Sors nem szab korlátot Neki,

A vén Idő is tiszteli.

Mítoszföld, a közös Hazánk;

Múltat adott,

Jövőt hagy ránk.

Befektetők nem keresik,

A térképek nem ismerik,

De amikor tiszta Lélek

Keresi, el sose téved.

Mítoszföld, a közös Hazánk;

Isten helyett is vigyáz ránk.

Archetípusok lakhelye,

Szellemünk menedékhelye,

Teremtés előszobája,

Minden Titkok hű gazdája...

Megtart,

Segít,

Üdvöt hoz ránk;

Mítoszföld,

A közös Hazánk.

Nyárelő partjai felé

Nyárelő partjai felé;

Minden bánat az ördögé.

Feszülő patrackötelek

Tartják a friss reményeket.

Baljós szirtek közül jöttünk,

Sunyi áramlat mögöttünk.

Minden öröm az Istené;

Nyárelő partjai felé.

Hirtelen jött roham-tavasz

Hirtelen jött roham-tavasz,

Nap tüzében ég a panasz.

Kibontakozó Kikelet

Keres a Jövőnek helyet.

Feledve hamis igéket,

Harsog az igazi Élet.

Isten a Jövőre szavaz;

Hirtelen jött roham-tavasz

Világháború-pancserek

Világháború-pancserek

Kenetlen szava nyekereg.

A világháború óta

Nem akadt ennyi fals nóta.

Sok beteg agy síkra hágott,

Büntetnék Oroszországot.

Vért hoznának a lócára,

Háborút Európára.

Sok rossz ripők bábfigura;

Háborút akar a gazda...

Hallgass, birka!

Csiba, jószág!

Némuljatok, idióták!

Néhai világháború

Néhai világháború

Leginkább - közhelykoszorú...

Mindenféle nézőpontok

Csócsálnak lerágott csontot,

S ezer mai ocsmány érdek

Épít magának mellvédet

Világégés romjaiból.

Megint fegyveres az akol.

Itt is, ott is újabb kontó;

Füstté foszlik a mementó...

Itt is, ott is tök az adu;

Néhai világháború.

Hegedűszó a Styx partján

Hegedűszó a Styx partján,

Tán nem szent,

De nem is profán.

Magányos, szomorú nóta

Jajong a Kezdetek óta,

S méri a dermesztő csendet,

Mint kopár űrt a tekintet,

S örök időkig zengi át

A csillagtalan éjszakát.

Szívbe markol,

Lélekbe vés...

Szerzője tán a Feledés...

Rezgés a vén semmi karján...

Hegedűszó a Styx partján...

Isten jár az éjszakában

Isten jár az éjszakában,

Bakacsin időruhában.

Szederjessé válik a vér,

Idő partján szürkül a dér.

Tiszta Hitek fogyatkoznak,

Profán dogmák sokasodnak,

S degenerált lelkiségek

Önfelszámolásra térnek.

Közeleg a ciklus vége,

Könnypatak omlik az égre.

Régesrégi teremtések

Sorát fedi időkéreg.

Az Ember önmaga foglya?

Előreléphet valaha?

Ciklus végi köd-utakon

Járkál Isten - hallgatagon.

Séta közben felszedeget

Kifordított Értékeket,

Mint hullott körtét a gyerek...

Mindig csak ez lesz, emberek?

Mint már sokszor...

Hajdanában...

Isten jár az éjszakában...

Poshadt germán kultúrfölény

Poshadt germán kultúrfölény

Már a végét járja,

Doktrínáiba zárkózva

A végzetét várja.

Nem kell újabb vízözönnek

Jönni a világra,

Elég hozzá a vezetők 

Privát butasága.

Bigott oroszellenesség;

Európa kába -

Saját magát zárja szoros

Harci kalitkába.

Vízözön jön?

Vagy valami

Egészen új Élet?

Poshadt germán kultúrfölény

Csúfosan ér véget.

Kiszáradt jövő-partokon

Kiszáradt jövő-partokon

Minden feledés monoton.

Összeszűkült a végtelen,

Sziklán törik szét a jelen.

Kitenyésztett celeb házal

Mű-értékkel,

Művirággal.

Glóriája nőtt a pénznek;

Romtemplomban hazug ének.

 A Múlt?

Döglött vén masztodon...

Kiszáradt jövő-partokon.

Ha valamiből nem kérek

Ha valamiből nem kérek,

Megköszönöm,

Továbblépek.

Nem kell sáros lövészárok,

Meddő vitába nem szállok.

Hiúság?

Az makrancos ló;

A fiataloknak való,

De ahol még Elvet látok,

Ott sosem kapitulálok.

Ha valamiből nem kérek,

Megköszönöm,

Továbblépek.

Hétköznapi buta gondok

Hétköznapi buta gondok;

Mindent tudnak a bolondok..

Isten mindkét keze kérges;

A Teremtés - veszteséges...

Míg élek, szót szóba öltsek...

Talán a lusták a bölcsek...

Totálkáros álszerelmek

Rémképekkel üzletelnek.

Szemorvos lett a vakondok...

Hétköznapi buta gondok...

Májusi esőáradat

Májusi esőáradat,

Tócsák gyűlnek a fák alatt.

A vágyakat zápor veri,

Áznak Isten reményei.

Tradíciók szertehullnak, 

Divatok semmibe nyúlnak.

Minden út csak körbe vezet?

Megint, megint...

Őrületek...

Sápadt, ködös jövő szakad...

Májusi esőáradat.

Karambol

Májusi tavasz-reggelen 

Talált rám a veszedelem.

Körös-hídon túl nem sokkal

Ütköztem egy kicsi Golffal.

Szegény bácsi elém fordult,

Kerék reccsent, fék csikordult,

Összecsattantunk...

Baleset...

Kitérni már nem lehetett.

Oldalt szép zöld erdőszalag...

Csiripeltek a madarak...

Öröm reggeli ürömben:

Épen maradtunk mindketten.

Szent Mihály arkangyal

Szent Mihály arkangyal

Kezében nagy karddal

Vágtat mítosz-réteken.

Kiterjesztett szárnya,

Szárnyas paripája

Talán soha nem pihen.

Kollektív tudatban

Acélkardja villan,

Ima-vacsorákon él.

Létben,

Köztes térben,

Álmokban,

Nemlétben

Erősebb mindenkinél.

Szent Mihály arkangyal

Mennyei hadakkal

Üldözi az ördögöt.

Zivatar képében 

Száguld fenn az Égen

Idők és terek fölött.

Merkúr páncéljában,

Fényes napsugárban

Ragyogja be az eget.

Tündöklő ruhában

Vágtatnak nyomában

A mennyei seregek.

Szent Mihály arkangyal

Lándzsával és karddal

Lucifert eltiporta.

Önlelke szavára,

S Isten parancsára

A Mennyből is kidobta.

Isten alkirálya,

Legfőbb katonája

Fő arkangyal odafent.

Néha nagy mérleggel,

Vagy karddal a kézben

Idelenn is megjelent.

Szent Mihály arkangyal,

A ménkű nagy karddal...

Így szól a régi mese.

Merre csámboroghat,

Hisz a Fennvalónak

Sohasem volt serege...

Szent Mihály arkangyal

Mítosz-síkon nyargal,

Az Igazság harcosa.

Megteszi helyettünk,

Amire születtünk,

De nem tehettük soha.

Sisakban, kengyelben,

Lovagi fegyverben,

Mint álombéli vitéz,

Áll fegyelmezetten,

Semmitől se retten,

A gonosszal szembenéz.

Szent Mihály arkangyal

Sárkányölő karddal

Örök Férfi rokonunk.

A lovagi bálvány,

Aki sose hátrál,

Talán mi magunk vagyunk...

Élünk Békességben,

Szerelem ölében

Senkire se támadunk,

De ha más út nincsen,

Segítsen az Isten,

Szent Mihállyá változunk.

Szépség és

Igazság,

Büszke Férfiasság;

Tisztességes és nemes,

Férfibőrben élni,

Hinni és remélni

Csak Férfiként érdemes.

Szent Mihály arkangyal

Kezében nagy karddal

Vágtat mítosz-réteken.

Nincsen bankszámlája,

Se igazolványa,

De - ha kérjük -

Itt terem.

Férfiatlan korban

Hallgatjuk nyugodtan

A szkeptikus hangokat.

Engedjük nyugodtan

El a fülünk mellett,

Akármit is hajtogat.

Tudjuk, igazából

A szkeptikus nem más:

A túlerő cinkosa.

Szent Mihály arkangyal

Más urakat szolgál

Nekik nem segít soha.

Szent Mihály arkangyal

Kezében nagy karddal

Vágtat mítosz-réteken.

Ha - Isten ne adja -

Túlerő zaklatna;

Majd a bőrünkben terem.

Mozgósított ukrán ulti

Mozgósított ukrán ulti,

Divat lett megbolondulni.

Hamis hangú harang kondul,

Stüszi vadász kardot koldul.

Tökfilkó jön énekelve,

Minden lap meg van cinkelve. 

Rossz média kibic-hadak

Világháborút szítanak.

Viszket már a világ bőre,

Vörös betli lesz belőle.

Cerberusnak kell tutulni...

Mozgósított ukrán ulti...