Élet-halál hídján este

Élet-halál hídján este

Kihűlt eszmék jönnek szembe.

Az enyészet sötét lova

Viszi az árnyakat tova.

Sötét kalapok a ködben;

Ős gólemek lépte dörren.

Élet-halál hídján este

A Fény a Hangot kereste,

Ködszerű volt minden alak,

Ragyogtak a körvonalak,

Berzenkedtek a szellemek;

Minden pesszimizmus beteg.

Élet-halál hídján este

Fantom a Lét titkát leste,

Lidérc állt a híd oldalán,

Semmit sem értett a profán...

Minden élő Rejtély csodás;

Hová lett az ősrobbanás?

Ijedt rém a körmét nyeste,

Élet-halál hídján este.

Szomorkás őszi parokon

Szomorkás őszi partokon

Szégyellős alkonyat oson.

Bús, hervadó lombok felett

Szürkén hallgatnak az Egek.

Szemerkélő nosztalgia

Hull szeptember partjaira.

Idő-bagoly múlt-romokon;

Szomorkás őszi partokon.

Meleg őszi éjszakában

Meleg őszi éjszakában

Holdtalan az Ég;

Minden Jövő alig több, mint

Szappanbuborék.

Színes lombokon csillan a

Sárga lámpafény,

Hangoskodik az érdek és

Csöndes az erény.

Szemrehányón zárja le a 

Tájat a sötét,

Isten sose irigyli az

Ember örömét.

Fellegek vonulatai

Lepik az eget,

Aki látni akar, néz és

Sose nézeget.

Kísértetiesen állnak

Útszélen a fák,

Fontosabb az Egyéniség,

Mint a sokaság.

Isten és a Szerelem az

Örök menedék;

Meleg őszi éjszakában

Holdtalan az Ég.

Ősz-folyam csöndes sodrában...

Ősz-folyam csöndes sodrában

Isten evez egymagában.

Az Öröklét szelíd, gondos,

A múlékony mindig hangos.

Atlantisz?

Vagy valami más?

Lesz-e újabb nekifutás?

Erkölcsivilágrend-kabát

Melegíti az éjszakát.

A világ semmibe halad,

Vagy mégis...

Szabad Akarat...?

A Jövőt az Idő rejti;

Talán még Isten sem sejti.

Isten evez egymagában

Ősz-folyam csöndes sodrában.

Fáradt Ősz nyergébe szállva

Fáradt Ősz nyergébe szállva

Megyünk a Tél irányába.

A lombok színessé válnak,

Mielőtt a földre szállnak.

Ősz hangjában Isten üzen,

Mind öregesebb az ütem.

Fáradt Ősz nyergébe szállva

Megyünk a Tél irányába.

Atlantiszi hétköznapok

Atlantiszi hétköznapok;

Ott is voltak indulatok.

Ott is voltak baj-vitézek,

Hergelték a csőcseléket.

Sugdolózott ezer álnok,

Hogy tolvajok a királyok.

Igazak meg se hallgatták,

De - elhitték az ostobák.

Atlantiszi napi gondok;

Voltak bölcsek,

Meg bolondok,

Meg szorgalmas idióták,

Akiktől rosszabb a világ.

Voltak kocsmatöltelékek,

Akik alsó hangon éltek,

Volt tömeges rosszindulat,

Ami mérgezi a kutat,

Voltak csalók, szélhámosok,

Okoskodó hatalmasok,

És voltak 

Tisztességesek,

Akiktől Jövő eredhet...

Atlantiszi hétköznapok

Emléke Múltban gomolyog.

Volt munka és volt szerelem

Azon a régi szigeten.

Valami megbomlott mégis;

Ellenük fordult az ég is...

Múlttalanságba vettettek,

Holtukban is üldöztetnek...

Éltükben füstöt faragtak;

Holtukban dogmát tagadnak.

Atlantiszi hétköznapok;

Hivatalnok ész csikorog.

Nyílegyenes história

Számára taposóakna

Atlantisz dacos emléke;

Ezért söprögetik félre.

A fejlődés-teóriák

Folyamatosan tagadják,

Különben kipukkadnának -

Nagy hasznára a világnak...

A vén Történelem sajog;

Atlantiszi hétköznapok.

Hull az őszi falevél

Hull az őszi falevél,

Avar lesz belőle;

Egyetlen jó cselekedet

Sem megy veszendőbe.

Viharos az őszi szél

Tépdesi a fákat,

Aki Hitét el nem veszti,

Jövőre találhat.

Hűvösek a hajnalok,

Hidegek az éjek,

Hangos globál külsőségek

Fabatkát sem érnek.

Didereg az éjszaka

Reszket a Hold tőle,

Lehull ősszel a falevél,

Avar lesz belőle.

Régi "csakazértis-nóta"

Régi "csakazértis-nóta"

Szól a jégkorszakok óta.

Legjobb, ha szemünk se rebben;

Régi gonosz - új jelmezben.

A szélrózsa majd' felrobban,

Acsarkodik mindenhonnan.

Íródik már az új strófa;

Régi csakazértis nóta.

Ami majd Tavasszal kikel...

Ami majd Tavasszal kikel,

Ősszel vetik el,

Isten az Életre mindig

Élettel felel.

Szeptember végi éjszakán

Szeptember végi éjszakán

Isten jár

A Régi Tanyán.

Fáznak Remények és Hitek,

Álmokat oszlat a hideg.

Vén Emlékezet mosogat

Szent ősi szimbólumokat.

Nem a veszteségen sírni;

Új Jövendőt kéne írni.

Isten áll

A Régi Tanyán;

Szeptember végi éjszakán.

Túlkoros kamasz világban

Túlkoros kamasz világban

Örök lelki némaság van.

Érdek, profit, meg az anyag

A kocsmában gubbasztanak.

"Abortuszolni kell, kérem!"

"Az én testem, én döntésem!"

Legyél vénlány,

Legyél nőtlen;

Aki "modern" - felelőtlen....

Túlkoros kamasz világban

Pénz dőzsöl globál kaptárban.

Dróton rángatott öltönyök

Hada jogokról hőbörög.

A "szép új világrend" épül;

Ember-biomassza készül.

Túlkoros kamasz világban

Mű-isten jár maskarában.

Profán szeszély Létet kaszál;

Minden érték fejére áll.

Újra festve minden mező;

Haláltáncra gyülekező.

Túlkoros kamasz világban

Sivár lelki pusztaság van.

Azt se tudja, fiú, vagy lány;

Terjed a rikító posvány.

Szórakozó nemiszervek

Jövendőt sose nevelnek.

Gender a díszmenet élén,

Szomorú bohóc a végén...

Fel kéne nézni az Égre;

Fel kellene nőni végre.

Túlkoros kamasz világban

Sivár lélek-pusztulás van.

Volt egy csöbör,

Lett egy veder;

Háttérhatalom-heveder....

Mit kíván a profit-kassza?

Nagy, sokszínű ember-massza....

Maradjon mindenki gyerek;

Nagy globális kamasz-sereg.

Fel kéne nézni az Égre;

Fel kellene nőni végre.

Vagy örök kamasz akolba,

Vagy felelős felnőttkorba...

Vagy posványba,

Vagy előre...

Csak felnőttnek van

Jövője.

Ördögűző szeptemberben

Ördögűző szeptemberben

Újjászületik az ember.

A vén Idő el nem temet

Szép kipróbált értékeket,

De ami harsány és talmi

Az idővel el fog halni.

Ördögűző szeptemberben

Ritkán vitázik az ember.

Szemellenzős "bölcsességek"

Egy fél fabatkát sem érnek,

Az elvakult agymosottak

Jóra ritkán igazodnak,

S a média hangözönben

Ágálnak - önmaguk ellen.

Ördögűző szeptemberben

Boldog maradhat az ember.

Mindig akad, ami hangos,

De csak a fontos - a fontos.

Minden, ami anyag, évül;

Semmi sem megy 

Lélek nélkül.

Önmaga marad

Az Ember

Ördögűző szeptemberben.

Szomorúvá őszül az Ég

Szomorúvá őszül az Ég,

Hull a falevél,

Széllel bélelt köpönyegben

Bánat mendegél.

Harmatkönnyes hajnalokon

Komorak a fák,

Elhomályosult Nyarakat

Gyászol a világ.

Elmúlásról, boldogságról

Mereng most a nép,

Akad, aki előrejut,

Más meg visszalép.

Mint hullámvasút tetején 

A lejtő felé,

Úgy nézünk a közeledő

Újabb tél elé.

Fejlődésről beszél minden

Akadémikus,

Pedig hát a világ sora,

Sajnos - ciklikus...

Ősszel érő szkeptikus had

Végzetről regél;

Szomorúvá őszül az Ég,

Hull a falevél.

Atlantisztól fél a végzet..

Atlantisztól fél a végzet;

Győzhetetlenné enyészett.

Az óceán mélye rejti,

De a világ nem felejti.

"Progressziós" dogma-sereg

A hírétől is retteghet.

Se Biblia,

Se tudomány

Nem ár az Igazság nyomán.

A régi Emberiségek

Ugyanezen Földön éltek,

De - nagy úr a teória!

Ők - "nem is léteztek soha!"

Emléküket is tagadjuk,

Csak az ős-majmot kutatjuk.

A kiherélt történelmek

Hamis jövőre nevelnek. 

Íróasztal-távlatokkal

A Történelem megrokkan.

Egyenes vonallá rázva,

"Fejlődésre" magyarázva,

Dogma-korszakokra osztva,

Jelentésétől megfosztva

Éhezik a História,

Nem ad igaz Jövőt soha,

S mint a szárnya szegett madár,

A Jelenből - Múltba talál...

Atlantisz, mint a mostoha,

Apokrif Múlt szimbóluma

Máig tartja mítosz-várát,

Állja a dogmák ostromát.

Vérzik a doktrína-készlet...

Atlantisztól fél a végzet.

Gyorsan eltelt évtizedek

Gyorsan eltelt évtizedek;

Isten áldása veletek.

Anikómmal élünk ketten,

Két testben,

De egy Életben.

Évek sora fordul-térül,

A Boldogság csöndben vénül.

Anyag kopik,

Szellem épül,

A Boldogság el nem évül.

Gyorsan eltelt évtizedek;

Isten áldása veletek.

Harmincadik évfordulónk

Harminc éve

Kéz a kézbe...

Egymás Életében

Élve...

Harminc hosszú esztendeje;

Életünknek jobbik fele...

Életünknek jobbik fele,

Kicsi Gyöngyöm,

Életem!

Ezerszer is köszönöm,

Hogy

Vagy 

Nekem!

A Lótuszevők szigete

A Lótuszevők szigete

Poshadt eszmék lakóhelye.

Ami rothad, el se rejtve,

Egyszerűen - ott felejtve.

Globalista hullaszentély;

Etikai luxusbordély.

A Lótuszevők szigetén

Sok elhagyott eszme-kretén

Pszeudo-kultúrát kohol,

Akad bőven drog, alkohol,

Meg pénz is az ihlet helyett.

Lila köd a sziget felett.

A Lótuszevők szigete

Álistenségek székhelye.

Valahol fönn a sztrátoszban,

Testi fényben,

Lelki koszban...

Arctalan pénzbálvány-talon

Áll rózsaszín talapzaton.

A Lótuszevők szigetén

Már csak jelmez lett a remény.

Puccos média díszletek

Pózolnak közönség helyett.

Globális világ-kánonok

Kongó, üres teste kopog.

A Lótuszevők szigete

Rossz líra temetőhelye.

Ritmustalan szöveg-köteg,

Sírkereszt helyett - díjtömeg.

A köldöknéző költészet

Lelki fényeket nem éget,

Isten tüzét sose rejti,

Önmagát is elfelejti.

Holt lélek,

Profán pipere...

A Lótuszevők szigete.

Isten ül egy korhadt padon

Isten ül egy korhadt padon,

Őszi ködben,

Hallgatagon.

Miénk a 

Szabad Akarat,

Nem foghat helyettünk halat.

Hangos jövő-végzeteket

Lehulló falevél temet.

Tradíciókat aszalna

A fogyaték forradalma.

Szeptikus ateizmusok

Sírján szürke kanca dobog.

Ezer apró terefere:

Mi hát az Ember lényege?

Magányos minden hatalom;

Isten ül egy korhadt padon.

Ingyen Kegyelem

Ingyen Kegyelem;

A bennünk élő

Isten

Mindig

Ezzel

Üzen.

Népmesei hagyományunk

Legfőbb tétele;

Amikor csak lehetséges,

Élnünk kell

Vele.

De nem ám vak önfeladás,

Nem behódolás...

Az Ingyen Kegyelem

Valami más...

Ingyen Kegyelem;

A bennünk élő

Isten

Így

Üzen.

Az Eszmét élni próbálni

Kötelesség,

De visszaélni vele

Ne tessék.

Az Ingyen Kegyelem

Isteni Eszme,

Szent és 

Áldott,

De egyoldalúan nem váltja ki

A valóságot.

Mindig lesz írunk

A más bajára, 

De többé

Nem engedünk janicsárt

Budára.

Eszményünk

A meghitt

Hétköznapi 

Béke;

Nem védjük Európát

Trianonért cserébe.

Az Ingyen Kegyelem

Isteni Eszme,

Szent és 

Áldott,

De egyoldalúan nem váltja ki

A valóságot.

Boldog hétköznap,

Ingyen Kegyelem...

Erőben Lélek,

Szellem,

Szerelem...

Ingyen Kegyelem;

A bennünk élő

Isten

Így

Üzen.

Népünk itt él,

Mindig is itt marad,

Itt született

A Kárpátok alatt.

Nyelvünk,

Hagyományunk

Ide való;

A Magyar mindig itt volt

Őslakó.

Boldogasszonyunk

E földet uralta,

Sose látta Őt

Se tundra,

Se tajga.

(A hamis múlt nem grasszálhat örökké,

Éppen szemünk láttára válik köddé.)

Napsugár hömpölygött a hegyeken...

Itt született

Az Ingyen Kegyelem...

Boldog hétköznap,

Ingyen Kegyelem...

Erőben Lélek,

Szellem,

Szerelem...

Ingyen Kegyelem;

A bennünk élő

Isten

Így

Üzen.

Indo-Európa

Csak később jött ide,

Eredendő barbárságát,

Kapzsiságát,

Mohóságát

Helyenként a mai napig

Nem vetkőzte le.

Kultúrfölényben tetszeleg

Az egykori sereg,

De a szegény sok szempontból

Még ma is

Gyerek.

Időnként

Lopott történelmi jelmezekben

Tetszeleg,

Máskor meg bűzös szemétdombon 

Hentereg...

Egész történelemképe hamis,

Minket másodrangúnak tart

Ma is.

Vele háború,

Dicsőség

Meg dölyf árja...

Szegény árja...

Régen übermensch,

Ma meg poszthumán,

Szalad a hamis doktrínák után.

Szeretjük őt,

Együttérzünk vele,

De magunkra nem ültetjük

Sose.

Adunk Szeretetet,

Adunk 

Erőt,

De nem fogadunk el tőle

Se múltat,

Se jövőt.

Boldog hétköznap,

Ingyen Kegyelem...

Erőben Lélek,

Szellem,

Szerelem...

Az Ingyen Kegyelem

Nem pénz, nem drágakő,

Hanem az egyik legnagyobb

Megtartó Erő.

Lábunk alatt 

Múlt,

Fejünk felett talán

Jövő ragyog.

Vagyunk és maradunk mindig

Magyarok.

Ingyen Kegyelem;

A bennünk élő

Isten

Így

Üzen.

Ingyen Kegyelem,

Népmesei eszménk,

Különb, mint gyorsan múló rossz tanok.

Fel a fejjel,

Van Jövőnk,

Magyarok!

Bütykös lábú Megismerés

Bütykös lábú Megismerés

Arcán már nincs lelkesedés.

Mindig előrét kiabál,

De általában - körbejár.

Mióta Istent tagadja,

Hitét bálványokra hagyta.

Ahogy megposhad a világ,

Szaporodnak a zsákutcák.

Megcsavarodó utakon

Porzik a lelki unalom.

Kiábrándult eszmetömeg

Ássa az újabb gödröket.

Bütykös lábú Megismerés;

Érzi, hogy ez - nagyon kevés...

Tudományos Kánonhadak

Propagandára vallanak.

Rossz teóriák halmaza

Felfűzve profán madzagra...

Az evolúció lebeg;

Bizonyítékok - nincsenek...

Lélek szűkül, anyag tágul;

Minden a végzetre hárul.

Objektivitás-mánia,

"Relatív" lett az etika...

Ősi barbár őrületek

Új jelmezben feszítenek.

Nagy, morális székrekedés...

Bütykös lábú Megismerés...

Lélekállapotok sora

Lélekállapotok sora;

Ebből áll a História.

Mindig a Törzs - nem a kéreg,

Nem a "fejlődés" a lényeg.

Gyarló, profán szempontokat

A Történet el nem fogad.

Gépesített szirénének;

Technika nő,

Fogy a Lélek.

Fogyatékos ideálok;

A sátán boldogan krákog.

Forog az Idő kereke, 

Majd más korszak jön helyette.

Nem egyéb a História:

Lélekállapotok sora.

Őszindító szeptemberben

Őszindító szeptemberben

Nyár-konzerv ül tél-cseberben.

Szeptember bőven tartogat

Iskolacsengős napokat.

Piros lámpák gyomra korog;

Reggelente kocsisorok...

Brummog a hétköznap-medve;

Nyár-érzetek - elfeledve.

Isten nem hagy minket cserben;

Őszindító szeptemberben.

Vén Hallgatag ül vén padon

Vén Hallgatag ül vén padon;

Magányos lett az ősz nagyon.

Múló lelki állapotok

Mentén az Idő sompolyog.

Dallamát vesztette a Lant;

Atlantisz még mindig alant.

A megcsavarodott világ

Egyenesnek hiszi magát.

Türelem szárad a napon;

Vén Hallgatag ül vén padon.

A szelíd őszi reménykedés hona

A szelíd őszi reménykedés hona,

A tűzhely ezüst füstje Égbe száll,

Meghitt napfényben csillog a kapuja,

Ott bent az Isten

Jövőt kalapál.

A szelíd őszi reménykedés hona,

Érik a gyümölcs a ház udvarán,

Alkonyat tájban készül a vacsora,

Őszi teríték

Isten asztalán.

A szelíd őszi reménykedés hona,

A körtefákon sárgul a levél,

Isten nem számít fel kamatot soha,

Csak a megalkuvó

Marad szegény.

A szelíd őszi reménykedés hona,

Csöndes, szomorkás őszi zene szól,

Cipőnk talpán még a közelmúlt pora,

Valaki mindig

Boldog

Valahol...

A szelíd őszi reménykedés hona,

A tűzhely ezüst füstje Égbe száll,

Meghitt napfényben csillog a kapuja,

Ott bent az Isten

Jövőt kalapál.

Hamuba sült őszi napok

Hamuba sült őszi napok;

Új Kezdetek fénye ragyog.

Zúdul ránk a Lét-lavina;

Új életet hoz új Hiba.

Düledező Élet-kunyhó;

Akad javítanivaló.

Gyürkőzik újra az Ember,

Indul a hétköznap-henger.

A Nyár már csak

Emlék,

Titok;

Hamuba sült őszi napok...

Se übermensch, se poszthumán

(Az igazi Líra közéleti programja Kr.u. 2021-ben)

Se übermensch, 

Se poszthumán;

Csak tovább - az Isten nyomán.

Nem kell SS,

Se Antifa;

Csak az Isten

Akarata.

Nem kell führer,

Se pénz-elit;

Kutatjuk Isten nyomait.

Se árja,

Se globál massza;

Csak az 

Emberség,

A Tiszta...

Az übermensch, 

S a poszthumán;

Egy-egy kép a pokol falán.

Ezek ketten egytestvérek,

Egyikben sincs tiszta lélek.

Se nemzeti szociális,

Se polkorrekt liberális

Nem fog az Istennel kezet;

Mindkettő pokolba vezet.

Az übermensch,

S a poszthumán..

Koloncok a világ nyakán.

Mindkettő mű-utópia,

Rigolyás dogma-hárpia,

Sziréndallal magához csal,

Utána csontig kifacsar,

Véleményterror kíséri,

Szájunk zárja,

Vérünk kéri,

Lelki értékeket tagad,

Ocsmány zsákutcába ragad.

Média bárhogy nyekereg;

Inkább maradjunk 

Emberek.

Se übermensch,

Se poszthumán;

Szent Ritmusban -

Isten után.

A Líra Szabad Akarat

Ösvényén Költészet marad.

Mindig arra kell, hogy intsen:

Ma is bennünk él

Az Isten.

Van örök

Morális Egység,

Van Nemzet

És Emberiség.

Hit,

Szépség,

Igazság nyomán...

Se übermensch, se Poszthumán.

Összeesküvés-gyakorlat

Összeesküvés-gyakorlat

Mű-végzetet lovagolgat.

Nem baj, ha minden romhalom,

Csak legyen meg a hatalom.

Készülődik már az "új rend",

Mindent szabad, semmi se szent.

Összeesküvés-gyakorlat

Zagyvál össze Napot-Holdat,

Beszivárog áruházba,

Stadionba, óvodába,

Csiricsáré rongyot lóbál,

Ahol tud, rontani próbál.

Összeesküvés-gyakorlat

Profán imákat morzsolgat.

Lehet akármilyen téres,

Az Időben - mindig véges.

Bármilyen világhatalom

Sem ugrik át Idő-falon.

Összeesküvés-gyakorlat;

A Vég felé araszolgat.

A Líra Lélek-eledel

A Líra Lélek-eledel;

Nem fizet - csupán

Felemel.

Nem jár vele kamat, adó,

Profán füllel nem hallható.

Mennyire hasznos a Líra?

Mint embernek - saját maga...

Jövedelem nem jön vele,

De semmik vagyunk - nélküle...

A Líra Lélek-eledel;

Csupán a Léleknek felel.

Fogasra nem akasztható,

Profán szemmel nem látható.

Tanít minket?

Gyógyít talán?

Nem doktor,

De nem is tanár...

Lobbikat sohasem szervez,

Még szavazatot sem szerez.

A Líra Lélek-eledel;

A profán ész nem éri fel.

Parcellákra nem osztható,

Kézzel ki nem tapintható.

Reklámban kevés a haszna,

Nem telik tőle a kassza.

 

Nincs üzleti fehér inge,

Se igazi marketingje.

A Líra Lélek-eledel;

Slágereket nem énekel.

Nem iható,

Nem ehető,

Még csak nem is ízlelhető.

Holttá nem nyilvánítható,

Még csak ki sem szagolható.

A Líra Lélek-eledel;

Profán hitnek - halandzsa kell.

A Nap Jövőre is felkel;

A Líra Lélek-eledel.

Pap Gábor előadásait hallgatva

Szikár, magas, szakállas

Férfiember,

Fiatalos, érces hang -

Megnyerő;

Tudás,

Bátorság,

Büszke szellemesség,

Meg nyolcvan esztendőnyi

Őserő.

Csak videón adott elő nekem,

Hogy láthattam őt -

Ingyen kegyelem.

Ezer szellemi merészség-csoda;

Bátrabb magyar szó

Nem hangzott

Soha.

Szó-arabeszket száz szókép követ,

Pazar bőségű gondolattömeg

Hullámzik

Kanyarog,

Néha kitér,

Kivillan a humor,

Mint zöld mezőben arany pipitér,

És hömpölyög, mint hatalmas folyam,

Majd ötlet-ágak tömegére bomlik,

Merész kanyarban összeszervesül,

S fő gondolattá

Végleg egyesül.

Amit mond,

Tekintélynek nem köszön;

Fergeteges

Eretnekség-özön...

Annyi új gondolat

Csokorba fonva,

Száz Kossuth-díjnak is sok

Egy szezonra...

Sok éve került könyve a kezembe:

Csodakút...

Asztrálmítoszok,

Állatöv,

Tejút...

Mint gyöngysor csillogott

A Jó,

S a Szép...

Meg is jegyeztem végleg

A Nevét.

Lenyűgözött a könyv.

A műveit azóta keresem.

Csalódást egy sem okozott sosem.

Sok gondolata bennem zakatol

Ma is

Valahol.

Hallom,

Élőben több a vitriol,

Szájára nem tesz lakatot sosem,

Az akadémia

Kap rendesen.

Szikár, magas, szakállas

Férfiember,

Fiatalos, érces hang -

Megnyerő;

Tudás,

Bátorság,

Büszke szellemesség,

Meg nyolcvan esztendőnyi

Őserő.

Száll időn-téren keresztül 

A hangja:

A magyar népmesék

Erkölcsi rangja...

Amit tesz, voltaképpen

Misszió,

Nem díjra, titulusra tör,

Nem hivatal-bajuszt pödör,

Nem bábja senkinek;

Megalkuvónak már ő is 

Öreg.

Szálegyenes

Tartása,

Mondandója,

Csakazértis

Az Igazságot

Óvja,

Gyöngyöt szór

Szerteszét,

Nem nézi meg, hogy kinek,

Csak vigyék.

Szikár, magas, szakállas

Férfiember,

Fiatalos, érces hang -

Megnyerő;

Tudás,

Bátorság,

Büszke szellemesség,

Meg nyolcvan esztendőnyi

Őserő.

Tombolhat közéleti zivatar,

Igaz tudós Ő

Ember

És Magyar.

Nem szeretem a titulusokat.

Névpótlék mind.

Akinek nincs arca,

Azokat hordja.

Egy most mégis a tollamra tolul:

Az Isten áldja Önt,

Professzor Úr!

Szeptember a körtefa tövében

Szeptember a körtefa tövében

Éppen olyan borongós, mint régen.

Kopogtatnak a megszokott gondok,

Tűnő Nyarat gyászolnak a lombok.

Nosztalgiák emlék-tűzben égnek;

Esőkönnye hull a magas égnek.

Meghitt sarokba bújik a Lélek;

Áznak aktuális őrültségek.

Boldog, munkás, szép napjaim élem;

Szeptemberi körtefa tövében.