Profán világvégét zeng a profit-ének...

Profán világvégét
Zeng a profit-ének;
Masszává lett emberroncsok
Robot-útra térnek,
Polkorrekt gép-banda hegedül,
Csak az Isten hallgatag
Valahol...
Egyedül...

Szelíd hagyományok
Lomtárba kerülnek,
Igazmondók felségsértő
Szavak miatt ülnek,
Nemzetállamok felbomlanak,
Érték többé nem marad csak
Mindenütt
Salak...

Hétköznapot szaggat
Multikulti horda,
Emberiség sem marad, csak
Kevert embercsorda,
Igaz szóra nem lesz felelet,
De nemünkkel játszadozni
Nyugodtan
Lehet.



             *

A világuralom végül -
Rossz számadás, gazda nélkül.

A tömérdek pénz is kevés,
Hogyha nincs önrendelkezés.

A hatalom, világpréda
Sose lehet a Lét célja.

            *

Profán világvégét
Zeng a profit-ének,
Önmagának emel a pénz
Globál
Síremléket...

          *

Azért vannak utópiák,
Szenvedjen tőlük a világ.

Mennyország fehér lapokon,
De a gyakorlatban pokol.

          *

Csak alulról,
Csak szerényen...
Engedni, hogy más is éljen...

A cél az eszköz függvénye,
Mindig lépésről
Lépésre...

      *

A cél,
A tervezet,
Lehet nagyon gondos,
Az út, ami hozzá vezet,
Csupán az a fontos.

     *

Felelősség,
Identitás,
Meg szabad akarat;
S elnémul a profit-ének,
És a profán világvége
Eltűnik a sose történt múlt
Hídja alatt.

Hol van ma a túlerő?

Hol van ma a túlerő?
Ki hiszi, hogy játékszere lehet
Ország
És Jövő?

Hol van ma a hatalom?
Kit szolgál ma a hazugság
Cikkben,
Versben,
Színpadon?

Tán a kormány oldalán?
A Haza megmaradása
Most a fő veszély talán?

Nemigen!
Ezer liberális mantra zúghat,
Akkor sem hiszem!

A túlerő merre van?
Vállalja-e önmagát, vagy
Sanda?
Sunyi?
Arctalan?

A túlerő mit akar?
Mire jó a
Telepítés,
Sok hazugság,
Zűrzavar?

Minden pohár kiürült.
Meddig lesz a
Szervezetten idehozott
Sok jövevény
"Menekült"?

A túlerő azt hiszi,
Hogy az iszlám radikális
Majdan
Eurábiában
Szépen szót fogad neki?

A Hatalom utazgat,
Vagy pénzén kotlik
Valahol,
Luftballonként szálldogál,
De hazája nincsen
Sehol.

            *

Tévedés nem visz a Hegyre soha,
És a túlerő - mindig ostoba...

Tél-előleg

Szél és eső rázza a fát,
Előkerül a nagykabát.

A hőfok még mínusz felett,
Csak a szél ad fagy-érzetet.

Az október enyészete
Már a Tél előérzete.

Didergésről szól a rege,
Itt van a tél előlege.

Liberális "világlélek";
Nem zavarják holmi tények...

Utópiával hiteget,
Tenyésztget - végső hideget...

Szél és eső rázza a fát,
Koptatja vén Európát.

Vén, elkényeztetett, kába...
Vészt ültetett a nyakába...

Szél és eső rázza a fát;
Hazaszeretet - nagykabát.

Az Idő kertjében

Az Idő kertjében,
Friss, virágos réten,
Nyugszik az Örök Jövendő
Pihepuha pléden.

Gyönyörűszép álom
Könnyű idő-ágon;
Mindig olyan a Jövendő,
Amilyen az álom.

Csúf, beteg rémálom,
Nehéz idő-ágon,
Mire felébredsz belőle,
Nyakadon a járom.

Az Idő kertjében,
Régen,
Nagyon régen,
Rájöttek, hogy nem mindig jó
Csillag van az égen...

Amikor a világ
A rémálmot ontja,
Egyszeriben megnövekszik
A Jövendő
Gondja.

Az Idő kertjében
Remény ül az ágon;

Mindig olyan a Jövendő,

Amilyen az álom.

Ha a pénz a bőrébe fér...

Ha a pénz a bőrébe fér,
Halad a szekér,
Nem fog földre omlani az áldott
Piros vér.

Pénz-hatalom vigécei,
Hogyha nem esik,
Tüntetgetnek, bohóckodnak
Még egy ideig.

Pénz-sátánok talpnyalói,
Bélyeges sereg,
Maradjanak súlytalanok,
Nevetségesek.

Októberi erdőszélen

Októberi erdőszélen
Ácsorog az idő éppen.

Szomorkás, szeles hajnalok,
Minden emlékezet dadog.

Jelen-csonkok Jövőt írnak,
Letagadott Múltak sírnak.

Októberi erdőszélen
A Jelen - borotvaélen.

Pár gyertya pislákol szépen;
Októberi erdőszélen.

Szeles, nyűgös őszi napok

Szeles, nyűgös őszi napok;
Heves szélben sár kavarog.

Régi kipróbált szerelmek
Gyengéd szeretettel kelnek.

Vezérelt rögeszmék rabja
Saját jövőjét eladja.

Európa vak és süket;
Kótyavetyén a becsület.

Jelen suttog,
Jövő dadog -
Szeles, hűvös őszi napok...

Mégse leszünk öngyilkosok!

Az EU hiába nyafog,
Mégse leszünk öngyilkosok.

Nem kincsekre alkudozunk,
Hanem csak élni akarunk.

A gyermekeinknek tovább
Akarjuk adni a Hazát.

Globál-pénz hiába dohog.
Mégse leszünk öngyilkosok.

Mi se világgá nem megyünk,
Se muszlimokká nem leszünk.

Gondűzöttség menedéke
A hétköznapi szent Béke.

Multikultira nem vágyunk,
Jó lesz nekünk a sajátunk.

Csak morogjon, aki morog,
Mi nem leszünk öngyilkosok.

Lesz-e holnap Magyarország?

Lesz-e holnap Magyarország,
Vagy globál-vezérelt hordák
A múltunkat szerte hordják?
Lesz-e országunk,
Hazánk?
Isten vajon gondol-e még
Néha-néha ránk?

Boldog sóhaj ősz derekán

Néhai Nyár Őszbe révedt;
Anikómmal szép az Élet.

Nem lett lánc, meg toronyóra,
Csak számtalan boldog óra.

Két Gyermekünk felnőtté lett;
Anikómmal szép az Élet.

Szép, nyugalmas, boldog évek;
Anikómmal szép az Élet.

Vén Muskétás rigmusmonológ

Vén Muskétás kvázi-rendben

Merengek az esti csendben.

Vén Muskétás méltóságban

Szemernyi rezignáltság van...

Vén Muskétás hetykeségben

Örökifjú-magam érzem.

Vén Muskétás-féle napon

Magamat el sose hagyom. 

Az őszi est azt suttogja...

Az őszi est azt suttogja,
Az anyag henyél,
Nem attól lesz világvége,
Hogy eljön a tél.

A fagytól még élhető az
Emberi világ,
De lakhatatlanná teszik
Hitvány doktrínák.

Emberhez méltó Jövendőt
Nem a pénz csinál,
Létet Isten ad, az ördög
Csak profanizál.

Vén őszi égen őszi csillagok

Vén őszi égen őszi csillagok;
Már jó ötvenöt esztendős vagyok.

Fejem felett az égbolt-kupola,
Vagyok hű férj és szerető apa.

Negyvenöt évemre lett házikóm,
Az ötvenötödikre autóm.

Vén őszi égen őszi csillagok;
Ember, apa és boldog férj vagyok.

Megalkuvónak már öreg vagyok;
Vén őszi égen őszi csillagok.

Kedves Barátom, Feri

Kedves Barátom, Feri,
Kerékpárját tekeri;
Ha a gépem rakoncátlan,
Telefonom kérleli:
Gyere, javítsd meg,
Feri!

Kedves Barátom, Feri,
A bajt mindig megleli,
Minden hiba-szövevényben
Magát jól kiismeri.
Nagyon köszönöm,
Feri!

Rezignált őszi napsütés

Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.

Nyugdíjba aligha megy majd
Az agyunk és két karunk,
Nem kell toronyóra lánccal,
Csupán élni akarunk.

Azt akarjuk, nyugalomban
Süthessen a Nap le ránk,
Hogy unokáink számára
Maradjon meg a Hazánk.

Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.

Október partjainál

Október partjainál
Várakozik a halál.

Mivel hervad a levél,
Mivel közeleg a Tél,

Minden bánat-kapunál
Lesbe áll a vén halál...

Október partjainál
Tanácstalan a halál.

Minden Jövőt köd takar;
Az Ember élni akar.

Kudarcot vall a halál
Október partjainál.

Csalfa október közepén

Csalfa október közepén
A Jelen megint koravén.

Csalóka déli meleget
Cudar hideg este követ.

Egyszerre izzad és fázik,
Tél és nyár között ingázik.

Ködfolt a Jövendő egén;
Csalfa október közepén.

Októberi éjszakában

Októberi éjszakában
Temérdek régi talány van.

A bakacsin égbolt felett
Lebeg a szent Emlékezet.

Vén Remény suttogva etet
Titokzatos sejtelmeket.

Fázó lelket köd takargat,
Szellem dúdol, anyag hallgat.

Nyugszik az Akarat lágyan
Októberi éjszakában.

Hideg októberi napok

Hideg októberi napok;
Messze, távol köd gomolyog.

Csontig hatol az őszi szél,
Vén Időn kopog a födél.

Dérpalástot növeszt az ág,
Egyre hidegebb a világ.

Hideg októberi napok;
Jóindulat foga vacog.

Sok sárga falevél terem;
Öregszik a Történelem.

Durcás globál-sárkány morog;
Hideg októberi napok.

Októberi szél

Októberi szél,
Hull a falevél,
Vékony ruhát
Rajtunk az Ősz
Kabátra cserél.

Felhőkaraván
Lóg az ég nyakán,
Úgy tűnik,
A Nap se süt ki
Tavaszig talán.

Füstszínű az ég,
Komor szürkeség,
Önbizalomból,
Reményből
Soha nem elég!

Októberi szél
Legendát mesél,
Az anyagban
Rejlő gonosz
Soha nem henyél.

Szürke, nyomorú,
Vén őszi ború.
Elmúlást látva
Az Ember
Mindig szomorú.

Októberi szél,
Hull a falevél,
Valamennyi
Élet-síkon
Közeleg
A Tél...

Embert keresve...

Embert keresve Istenre találunk,
Istent keresve Emberek vagyunk.
Embert keresve gyakran hezitálunk,
Istent keresve sosem alkuszunk.

Profán képzelgés korában

Profán képzelgés korában
Múlt alszik doktrína-ágyban.

Panasztömeg glédába áll,
Csüggedés távlatot zabál.

Drón billeg a torony felett;
Semmire sincsen felelet.

Profán bölcsesség korában
Ateizmus fő bronztálban.

Lélekre műanyag terül,
Az alkonyat pénzbe kerül.

Isten mosolyog magában,
Profán önhittség korában.

"Nem az hadnak sokasága"

"Nem az hadnak sokasága"
Teszi az erőt,
Hanem hogy bátran megállunk
Akárki előtt.

Nem a bürokrata végzet,
Nem a túlerő,
Nem pénz-piramisoktól lesz
Emberi jövő.

Hajrá Ferencváros!

Mióta az eszem tudom,
A Fradi volt a Csapatom.

Öt-hatéves korom óta
Jár a lelkem Fradi-srófra.

Mindig bajnok-várományos;
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Egykor Albert, Géczi, Novák,
Örök zöld-fehér legendák.

Egykor Zseljeznyicsar ellen
Fordítottak - idegenben...

Zöld-fehér,
Bátor,
Huszáros!
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Később Rab Tibor, Nyilasi,
Meg Dalnoki Jenő bácsi...

Hét Dózsa-éven áttörve,
KEK-döntőbe menetelve...

Liverpoolban Máté János...
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Keresztúri,
Fischer Pali...
Hajrá,
Hajrá,
Hajrá Fradi!

A hálót megrezegteti
Az ifjú Lipcsei Peti...

A Fradi-szívre gondolva
Simon Tibor örök példa.

Hit és Remény rég határos;
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Remek győzelem Brüsszelben,
Harc a BL-csoportkörben...

Három gól a Grasshoppersnek;
Győztek, akik hinni mertek.

Fényes Múlt a ködben szálldos;
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Dobtunk hatot,
Dobtunk vakot;
Bajok érték a Csapatot...

Néhány nyegle bürokrata
Másodosztályba juttatta...

Friss a Múlt,
A jelen - álmos;
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Ameddig a szívem dobog,
Mindig fradista maradok!

Még élek,
Még tudok várni,
Fogok még csodákat látni!

Mindig bajnok-várományos;
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Mindörökké Ferencváros!

Idő rögös országútján

Idő rögös országútján
Gurul a világ,
Útjelzőként sárgulnak az
Aranyalmafák.

Egyenesnek tűnik az út,
Mégis kanyarog,
Táguló körben haladnak
A spirálisok.

A kételyek ködfelhője
Mindent eltakar,
Istent kereső hitetlen -
Jeleket akar.

Idő rögös országútján
Száz nemhit terem,
Távlat híján poshadni kezd
A Történelem.

Idő rögös országútján
Élet-ravatal;
Ballaszt a kánon-művészet,
Meg a hivatal.

Idő rögös országútján
Mégse csüggedünk,
Éppen annyi Reményünk van,
Amennyi Hitünk.

Első egyházi évfordulónk

Ma egy éve...
Sok együtt leélt házas év után
Megkaptuk végre az egyházi áldást...

Végre találtunk
Egy derék Papot,
Aki a templomban
Összeadott.

Összeöltöztünk,
A templomba mentünk,
A Lányaink is ott voltak
Velünk.

A szél levelet hordott szerteszét;
Oltár előtt fogtuk Egymás kezét.

Egy éve két külön évforduló....
Fogom a Kezed,
Drága Anikó!