Idő rögös országútján

Idő rögös országútján
Gurul a világ,
Útjelzőként sárgulnak az
Aranyalmafák.

Egyenesnek tűnik az út,
Mégis kanyarog,
Táguló körben haladnak
A spirálisok.

A kételyek ködfelhője
Mindent eltakar,
Istent kereső hitetlen -
Jeleket akar.

Idő rögös országútján
Száz nemhit terem,
Távlat híján poshadni kezd
A Történelem.

Idő rögös országútján
Élet-ravatal;
Ballaszt a kánon-művészet,
Meg a hivatal.

Idő rögös országútján
Mégse csüggedünk,
Éppen annyi Reményünk van,
Amennyi Hitünk.