Isten ül egy korhadt padon,
Őszi ködben,
Hallgatagon.
Miénk a
Szabad Akarat,
Nem foghat helyettünk halat.
Hangos jövő-végzeteket
Lehulló falevél temet.
Tradíciókat aszalna
A fogyaték forradalma.
Szeptikus ateizmusok
Sírján szürke kanca dobog.
Ezer apró terefere:
Mi hát az Ember lényege?
Magányos minden hatalom;
Isten ül egy korhadt padon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése