Azt hittem, hogy nincs rükvercem...

Mégiscsak eljött ez a nap,

Visszakaptam a kocsimat.

Izgulva, és elfogódva,

Előbb Suzukihoz szokva,

Majd buszozásra ítélve,

Három hétig nem vezetve,

Izgulva és elfogódva

Ültem be az autómba.

Karambol utáni hetek

Fásultsága bennem remeg,

Érzelmet stresszel, agyat vés;

Jött a hatalmas baklövés...

Akkorát égtem valóban,

Mint hasáb a kandallóban...

Szokott parkolómhoz hajtok,

Megállok, hogy betolatok,

A sebességváltót fogom

Az én drága kis kocsimon,

Amit öt éve vezetek,

Nem találom a rükvercet...

Telefon, aztán előre,

Frászt hozva a szerelőre...

Kihírdettem én, a dőre,

Nincs a  kocsimnak rükverce..

Megvolt persze a rükvercem,

Csak nem jó helyen kerestem...

A szerelő mutatta meg...

Aztán biztos kiröhögtek...

Elmezavar a négyzeten...

Még most is csak emésztgetem...

Suzukihoz szokott kezem

Azt hitte, hogy nincs rükvercem...