Isten jár az éjszakában

Isten jár az éjszakában,

Bakacsin időruhában.

Szederjessé válik a vér,

Idő partján szürkül a dér.

Tiszta Hitek fogyatkoznak,

Profán dogmák sokasodnak,

S degenerált lelkiségek

Önfelszámolásra térnek.

Közeleg a ciklus vége,

Könnypatak omlik az égre.

Régesrégi teremtések

Sorát fedi időkéreg.

Az Ember önmaga foglya?

Előreléphet valaha?

Ciklus végi köd-utakon

Járkál Isten - hallgatagon.

Séta közben felszedeget

Kifordított Értékeket,

Mint hullott körtét a gyerek...

Mindig csak ez lesz, emberek?

Mint már sokszor...

Hajdanában...

Isten jár az éjszakában...