Holnapig ötvenhét vagyok,
Őszutó-korban ballagok.
Idő-mozgólépcsőn járok,
Megy velem úgy is, ha állok.
A kor, amit most taposok,
Nem érdem - csupán állapot.
Holnapig ötvenhét vagyok,
Styxen innen bandukolok.
Egyre gyarapszik a korom,
Igazából fel sem fogom.
A vén Idő egyre lohol,
De én - megálltam valahol...
Vízöntő csendben andalog;
Holnapig ötvenhét vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése