Platón egyszer álmot látott,
S megértette a világot.
Árnyékai holt nagyoknak
Sűrű ködben bólogatnak.
Tűz fénye a falra vetül;
Lélek soha nincs egyedül.
Nincs más, csupán a Szerelem,
Ami nem hal meg sohasem.
Csak ott maradt Platón áldott,
Ahol egy szép álmot látott.
Ahol Államot alkotott,
Ott csak izzadság ragyogott.
Amíg Platón álmot látott,
Értette is a világot...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése