Között hazafelé megyek.
Brutális köd, határtalan;
Benne van a Vén Fogatlan.
Nekem hiába gomolyog;
Jóslatokra vállat vonok.
Még sok új hétköznap elé,
Anikóhoz,
Hazafelé.
Csalódott démon nyekereg;
Alaktalan köd-gólemek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése