Atlantiszi őszi ének

Atlantiszi őszi Ének;

A Dalok örökké élnek.

Nem a profán, testi végzet,

Nem a halál az enyészet,

Hanem a Lét apadása,

Identitás feladása,

Hitek, Célok sárba este,

Arra jön az örök este...

Atlantiszi őszi Ének;

Tenger fölött kóbor Lélek

Játszik viharok hárfáján,

Táncol a hullámok táncán,

Vad ködben, hullám-robajban

Szól a bús ősrégi dallam.

Sűrű novemberi ködben

Nem hallja más, csak az Isten.

Míg dallamban, emlékekben,

Mítoszban és ősi ködben

Van még lelki identitás,

Mindig lehet 

Feltámadás.

Amíg a Célnak van

Hite,

Még felhangozhat

Az Ige...

Atlantiszi őszi Ének;

Önmagáért van az Élet...

(A mi korunkat ki hallja?

A piacnak nincsen Dala...)

A Dalok örökké élnek...

Atlantiszi őszi Ének...