2016. március 17., csütörtök

Szerelem és líra - CCXLIX.



KÉTSZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ


A folytatás se különb:

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Újabb parafrázis, ezúttal Vörösmarty verséből – amely Erkel Bánk bán című operájának partitúrájában is szerepel.

„hazám, hazám”

Sokan a magyarok második himnuszának tekintik…

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Ez így nem egyéb olcsó poénkodásnál.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Annak idején nálunk nagyobb országok egy-egy mamutvállalata valami egészen különös „nemzeti” színezetet kapott, az illető ország közvéleménye a cégek terjeszkedését, külföldi sikereit valamiféle nemzeti fejlődésnek, győzelemnek értékelte. Ilyen nagyvállalat volt például annak idején az amerikai Standard Oil.

Ezek az idők azonban mára elmúltak. A nagyvállalatok multinacionális jelleget kaptak, sehol senki nem tekinti őket a nemzeti kultúra részének. Terjeszkedésükben sem látnak sehol nemzeti előrehaladást.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

A Mol magyar nagyvállalat, a gazdasági szakértők időnként szeretik a magyar gazdasági expanzió, vagy a sikerek jelképeként feltüntetni, de a jelenlegi magyar közvélemény gondolkodásától ez a kép idegen.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

A Shell hozzáfűzése meggondolatlanság. A rímelésbe természetesen belefér, csak a tartalmat terheli meg, illetve viszi nemkívánatos irányba.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Ez nagyjából azt mondja, hogy a haza egyenlő a gazdaságot uraló nagyvállalatokkal…

Akár pesszimista közhelynek is tekinthetnénk, valami szélsőségesen populáris, kiábrándult egyén szájából, aki a deklarált jobb- és baloldali értékeket egyetlen gesztussal utasítja el.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Van azonban ettől eltérő értelmezési lehetőség is. Ha Parti Nagy ezt is számba veszi, alighanem változtat ezen a soron. Vagy – keresztrímelés ide vagy oda – egyszerűen kihúzza.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

A másik értelmezési lehetőség a szponzorok előtti hódolat. Nekem nincs más hazám, mint azok a vállalatok, vagy egyéb intézmények, amelyektől a pénzt kapom, ők a kenyéradó gazdáim, az ő érdekeiket képviselem.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Egy ilyen értelmezés az egész verset kifordítaná a sarkából, tökéletesen más színbe helyezve a mondanivalót.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Benne van a sorban egy ilyen értelmezés lehetősége?

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Benne bizony. Minden megerőltetés nélkül. Elég, ha komolyan vesszük, amit a Költő esetleg iróniának szánt. A vers többi részének cinizmusa vagy zagyvasága meg éppen az ilyesféle értelmezést támogatja.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Alkotói felelősség. Alkotói fegyelem. Mindkettő megbicsaklott.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Azt gondolom, itt van a vers eddigi részének mélypontja.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Sok bakugráson keresztül jutottunk idáig. A nyelvi játékok és az olcsó poénkodás egyre alacsonyabbra tette a lécet.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

A haza nem azonos adott korszakban létező intézményeivel. Főleg nem azonos éppen fennálló politikai rendszerével, főleg nem ezzel, vagy azzal az éppen uralmon lévő politikussal. Ha egy reformkori gondolkodó hallaná ezt a felfogást, azt gondolná, hogy a magyarság degenerálódott.

A Költő is érezhette, mert sokkal jobb sor következik:

„te szép aranykalászvegasz,”

A vers egyik legjobb sora.

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése