Gondűző Tavaszról

Gondűző Tavaszról
Mond mesét a szél,
Tavasztündér valahol a
Régmúltban henyél.

Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél.

Szkeptikus egekben
Szürke fellegek,
A nyomasztó előérzet
Felettünk lebeg.

Gondűző Tavaszról
Beszél a Remény,
Visszatérhet a nyugalmas
Hétköznapi fény?

Illan a friss szellő,
Gyűlik a korom,
Támadásba ment át minden
Gonosz hatalom.

Vaskos jövő-démon
Durván lapogat,
Visszasírjuk a mostani
Hétköznapokat.

Gondűző Tavaszról
Beszél az Idő,
Talán mégsem fog mocsárba
Futni a Jövő.

Tavasz a világban,
Csalfa tünemény;
Amíg élünk, sohasem lesz
Halott a Remény.