2015. - XX.

HUSZADIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

CNN

2015. október 6.

17 15.

Forradalom Budapesten!

Forradalmi események zajlanak Magyarország fővárosában! A jelentések szerint hatalmas tüntetéssel kezdődött a hatalma Hősök terén. A kormány fegyveres ereje nem volt képes feloszlatni a tüntetőket, akik egyes híresztelések szerint birtokba vették a közmédia néhány intézményét, és jelenleg a Parlamentet ostromolják.

Egyelőre egymásnak ellentmondó híresztelések érkeznek a magyar fővárosból. A felvételek tüntető tömegeket mutatnak, de némelyiket mintha utcai harcok is látszanának.

A magyar fővárosban a kormány elhibázott bevándorlás-politikája következtében hosszú hetek óta háborús állapotok uralkodnak, a szolgáltatások csak a város egyes részeiben működnek, a tömegközlekedés leállt. A közellátás és a szociális rendszer gyakorlatilag összeomlott. A Balkán felől beözönlő migránsok többsége itt gyülemlett fel, a német kormány – korábbi ígéretei ellenére – ezeknek csak 2-3 százalékát szállította el Németországba.

A magyarokat a kormány arra kényszerítette, hogy otthonukba fogadják a migránsokat, külön hozzájárulást fizessenek az ellátásukra, és ezen intézkedéseivel párhuzamosan betiltotta az összes legális ellenzéki pártot.

Minden elemző forradalmat jósolt.

Részletek a halálra ítélt Kétökrű Róbert vallomásából:

Suhajda Áron másnap kerek perec közölte velem, hogy ő mostantól nem Suhajda, hanem – Áron bég. Öt nagydarab migráns ácsorgott mögötte, azok adtak a szavának nyomatékot.

-         Én továbbra is tegezlek téged, de te magázol engem, Kétökrű.

-         A lófaszt! – szalad ki a számon.

Olyat kaptam, hogy a fal adta a másikat. Felpattantam, hogy leverjem a pofátlan migránsot, de két másiknak már kés volt a kezében. Olyan hosszú, ívelt pengéjű halef, amilyet eddig csak filmeken láttam.

-         Jó, jó.. – hátráltam.

Megkeserülöd ezt te még, Suhajda, vagy Áron bég, vagy a kurva anyád tudja, kicsoda vagy!

Majd felrobbantam. Aztán csak néztem csodálkozva.

Az öreg Kolompárnak akkor monoklija volt, hogy a szeme alig látszott tőle.

-         Csak nem?

-         Áron! Megveretett a gorilláival!

-         A kurva anyját!

-         Szívemből szóltál.

A cigánysor akkor már veszettül utálta „Áron béget”, sokan meg tudták volna egy kanál vízben is fojtani.

De mit tegyünk? Annyi a migráns…

Október hatodika volt, de most senki sem törődött az aradi vértanúkkal. Forrt bennünk a méreg.

Délután jött vagy húsz teherautó. Egymás után bedübörögtek a táborba, és migránsok kezdtek felszállni rájuk.

Valami megütötte a szememet.

-         Jól látok?

Horváth Pista jó szemű gyerek, és ugyanazt látta, amit én.

-         Géppisztolyok! Géppisztolyokat kapnak, fegyveresen szállnak fel.

A mindenit! Hát mi folyik itt?

A végtelenségig elbizakodott „Áron bég” vagy húsz fegyveres migráns kíséretében a cigánysorra is átjött.

-         Kiabáld ide a férfiakat, öreg! – vetette oda Kolompárnak.

Jöttünk mind, rosszat sejtve.

-         Na, cigányok! Ha akartok, jöhettek velünk a pesti lázadók ellen!

Döbbenten néztünk rá.

-         A kormány kérésére le kell verni a pesti lázadást. Fegyvert kaptok. Amit a lázadók zsebében találtok, a tiétek.

A nyomorult Suhajda Áron cigánynak tartotta magát, de nem ismerte a cigány etikettet. Összetévesztett bennünket a közönséges kapcabetyárokkal.

Azt akarta, menjünk Pestre és lőjük halomra a magyarokat.

Senki se mozdult. Csak néztünk rá sötéten, hallgatagon.

Folytatása következik.