2016. március 4., péntek

2015- XIX.



TIZENKILENCEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

BBC
2015. október 6.
17 10

SZPÍKER:
Lenyűgöző képeket tudunk mutatni a budapesti forradalomról. Roppant hatalmas tömegeket láthatunk a város több pontján. Hányan lehetnek az utcákon?

RIPORTALANY:
Nehéz lenne megmondanunk. A budapesti Hősök terén hatalmas embertömeget láthattunk délután.

SZPÍKER:
Íme, meg is mutathatjuk. Amerre a szem ellát, mindenütt tüntető tömeg.

RIPORTALANY:
A szakértők a Hősök terén összegyűlt tüntetők számát legalább félmillióra becsülik.

SZPÍKER:
Mind budapestiek?

RIPORTALANY:
Nem. Az ország minden részéből bérelt autóbuszokkal szállított embereket az ellenzék.

SZPÍKER:
A betiltott ellenzék?

RIPORTALANY:
Igen.

SZPÍKER:
A vezetőit letartóztatták.

RIPORTALANY:
Ez igaz, de a jelek szerint a hatalom ezzel sem tudta megakadályozni a megmozdulásokat.

SZPÍKER:
Ennyire hatékonyak az ellenzék háttéremberei?

RIPORTALANY:
Talán nem ez a lényeg, hanem az, hogy a lakosság 99 százaléka ma már az ellenzéket támogatja. A tüntetésen részt vevő, illetve a tüntetőket segítő emberek zöme semmiféle párthoz nem tartozik.

SZPÍKER:
Most megmutatjuk önöknek, hogyan kezdődött. Következzék a délután a budapesti Hősök terén lezajlott események összefoglalója.


Khaled ibn Selim Mustafa Farakh az Iszlám Állam veteránja visszaemlékezéséből:

(Az Iszlám Világarchívumból)


Október hatodika reggelén elég volt egy néhány perces séta ahhoz, hogy rájöjjek: nagyon nagy baj van.

Érdekes, hogy a magát bölcsnek tudó Ibrahim sejk semmit sem érzékelt belőle. Elmentem hozzá a szállodába, hogy figyelmeztessem.

-         Forradalom lesz itt, uram. Órákon belül.
-         Ostoba vagy, Khaled!
-         Majd meglátod, uram. Gondoskodj a biztonságodról.

Lenyomott egy fotelbe. A szolgálói süteményt és sörbetet hoztak. Alig hittem a szememnek.

Egy igazhitű nagyúr, aki képes idehozni magával a kényelmet otthonról, itt, a gyaurok városában, a világ végén, Budapesten is úgy él, mintha otthon lenne. Fátylas rabszolgák szolgálják ki hazai csemegékkel.

Ezt képes a maga számára biztosítani, közben meg nem veszi észre, hogy puskaporos hordó tetején heverészik.

-         Uram, itt órákon belül elszabadul a pokol.
-         Nem hiszem, Khaled fiam. Ha pedig elszabadul, mi fogunk győzni.

Zavartan pislogtam.

-         Hogyan győzhetnénk itt, uram?
-         Fegyverrel, Khaled fiam, csakis fegyverrel.

Önelégülten nézett rám, és az arcomba fújta a szivarfüstöt. Tetszett a dolog nagyon nem tetszeni.

-         Miféle fegyverrel?
-         Leverjük a magyar csőcselék lázadását, fiam. Egyszerű.

Ideges lettem.

-         Leverjük? Ebbe nekünk nem szabad beleártanunk magunkat, uram!
-         Miért nem?
-         Mert nem a mi ügyünk, uram!

Megcsóválta a fejét.

-         Khaled fiam, neked annyi eszed sincs, mint egy koszos sivatagi patkánynak, amelyik éhségében leharapta a saját farkát. Mitől félsz? Ezektől a keshedt elméjű, elpuhult, disznózabáló magyaroktól? Allah egy szellentéssel fogja őket a pokolra juttatni. Eltapossuk őket, mint egy csikket. Majd meglátod, milyen fürgén vonszolják a dagadt valagukat, amikor menekülni kell.
-         Ebbe nekünk nem szabad beleártanunk magunkat, uram! – ismételtem meg nagy nyomatékkal.

Nagyot fújtatott.

-         Ugyan miért nem, te veszett kutya rühes kölyke?
-         Nem a mi ügyünk, uram!

Pofon csapott. Szerettem volna kitekerni a nyakát, de fékeznem kellett magam.

-         Nem a mi ügyünk, uram! – ismételgettem makacsul. Sírni szerettem volna.
-         Hogy ne lenne, te meddő szerszámú elfuserált bika? Ez a kormány miattunk kerül szembe a csőcselékkel! Segítenünk kell!

Farkasszemet néztünk. Kénytelen voltam megállapítani, hogy a méltóságos Ibrahim sejk butább a saját papucsánál.

-         Nem, uram – torkolltam le. – A kormány nem miattunk került szembe a saját népével, hanem a velünk kapcsolatos ostoba elképzelései miatt. Hebehurgyán aláaknázta a saját hatalmát. Az iszlám országokban melyik emír vetemedne hasonló őrültségekre? Még az sem, amelyiknek teveganéval van az agya kibélelve!
-         Jó, jó – mentegetődzött. – de ezek gyaurok. Közönséges ostoba gyaurok. Annyi sütnivalójuk sincs, amennyi egy szamárhajcsárnak.
-         Nem szabad beleártanunk magunkat, uram – magyaráztam most már nagyon türelmesen. – Az igazhitűek idetóduló tömege még nem hadsereg, még csak ezután kell azzá formálnunk. A zömük csak idecsábított, idebolondított ember, aki abban reménykedik, hogy részt kaphat a gyaurok jólétéből. Allah elhomályosította a gyaurok elméjét, mi nem döbbenthetjük rá őket az igazságra. Nem ide készültünk, hanem Németországba, ahogy az emberek zöme is. Jámborul kell viselkednünk. Békés menekültek vagyunk, azoknak tartanak bennünket, azoknak is kell mutatkoznunk.

Most elgondolkodott.

-         Biztos, hogy bajt okozunk, ha itt beavatkozunk a belső viszályba? Ez egy jelentéktelen ország. Jelentéktelen nép.

Megráztam a fejemet.

-         Azért gondolod ezt, mert nem tanulmányoztad a történetüket, uram. A magyarok a hazájukban sokkal veszedelmesebbek, mint a németek. Harcolnak foggal-körömmel, és nem lehet legyőzni őket, legfeljebb kiirtani. A németek, ha első csapásra szét nem zúzzák ellenségüket, az elhúzódó háborúban mindig alulmaradnak, utána pedig alázatosan engedelmeskednek a legyőzőjüknek. Remek alattvalók. Ezek itt – nem. Háromszáz esztendeig harcoltak a török szultánnal, de százötven évi megszállás is kevés volt nekik ahhoz, hogy felvegyék az iszlámot, és végérvényesen elfogadják az igazhitűek uralmát. Ha egyszer fegyvert fognak, a túlerő se rettenti őket. az egész történelmük csupa lázadás. Még az oroszok ellen is fegyvert fogtak, uram.

Türelmetlenül intett.

-         Mindegy már. Nagy baj nem lesz.

Döbbenten meredtem rá. Mit művelt ez az idióta?

-         Miből nem lesz baj, uram?
-         Semmi közöd hozzá.

Megértettem, hogy ez az önelégülten vakaródzó fejedelmi majom valami iszonyatosan nagy hibát követett el.

-         Mit műveltél, uram?
-         Mondtam már: semmi közöd hozzá.

A legszívesebben jól megráztam volna.

-         Nekem tudnom kell, uram!

Az utolsó kártyámat játszottam ki. Én voltam az Iszlám Állam megbízottja. Ha nem működik együtt, sejk, vagy nem sejk, könnyen kaphat egy tőrt a bordái közé.

 Elsápadt.

-         Mit műveltél, uram?
-         Voltaképpen nem én műveltem. Csak segítettem a toborzásban.
-         Toborzásban? Miféle toborzásban?
-         Néhány század.
-         Néhány század?

Sóhajtott.

-         Néhány századnyi fegyveres rendfenntartó. A magyar kormány kérésére. A saját csapataik nem megbízhatók.

A legszívesebben felüvöltöttem volna.

-         Parancsold meg nekik, hogy tegyék le a fegyvert, uram!


Kossuth Rádió
Budapest
2015. október 6.
17 30

Figyelem!
Fontos híreket mondunk! Mindenki figyeljen!

Mindenkihez!
Minden magyarhoz!

Itt az ellenzék!
Magyarok!
Itt az ellenzék!

Itt az ellenzék!

Birtokunkba vettük a Kossuth Rádiót! Jó érzésű katonák és rendőrök segítségével kiszabadítottuk a hazaáruló rezsim által bebörtönzött vezetőinket! Célunk a jogállamiság helyreállítása!

Minden magyarhoz!

Testvéreink!
Barátaink!
Honfitársaink!

Azt kérjük tőletek, szavazzatok! De nincs mód és idő urnákat állítani, szavazatszedő bizottságokat kijelölni, és betartani az erre vonatkozó formaságokat!

Szavazzatok most azonnal!

Aki egyetért azzal, hogy a jelenlegi kormány elárul bennünket, hívja a következő számok valamelyikét!

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése