KÉTSZÁZNEGYVENNYOLCADIK
RÉSZ
Ilyen szellemben folytatódik:
„ha fel-feldobott kő
leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”
Ezt tekinthetjük a vers következő szegmentumának. Első
olvasásra is egyveleg-jellegűnek tűnik.
„ha fel-feldobott kő
leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”
Ez a rész tartalmazza a Költő hitvallását. Amolyan
„partinagyosan”:
„tiéd vagyok, bármit
teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”
Érdemes ezt a részt is aprólékos vizsgálat tárgyává tenni:
„ha fel-feldobott kő
leszel,”
Utalás Ady versére. A kanonizált irodalomban rendkívül
gyakori a korábbi magyar líra egy-egy markáns képére, megjegyzésére, sorára
való hivatkozás. Pajzs ez, „lírai sánc” – „megóv” attól, hogy vele egyenértékű
képet, sort kelljen produkálni, alkotni…
Csakhogy…
A hivatkozott vers szerzője nem szeretett elbújni
költőelődei életművei mögé.
„Petőfi szavánál van szükség jobb szóra:
Mindent meglátóra, mindent fölrugóra.”[1]
Mindent meglátóra, mindent fölrugóra.”[1]
Ady pontosan érzékelte, hogy nem lehet fedezéknek tekinteni
az elődöket, abból valódi, értékes életmű nem keletkezhet.
„ha fel-feldobott kő
leszel,”
Az egyes szám második személy Parti Nagynál gyakorta
felbukkan. A megszólított személye nehezen, vagy egyáltalán nem azonosítható.
Olvastam olyan feltételezést, ami ezt a sort önmegszólítónak tekinti. Ez
tévedés, két sorral később a vers megdönti.
„ha óvatlan vagy épp
ravasz,”
Lényegében tölteléksor, a rímhívó szó feladójának szerepét
tölti be, de a Költő igen jól oldja meg. A két jelző igen sajátosan illik a
versbe, Parti Nagy sokkal többet elmond általuk a hazaszeretet aktuális problémáiról,
mint ezer semmitmondó szónoklat.
Mit jelenthet a két jelző?
v
Óvatlan
v
Ravasz
Miért éppen ezek?
„ha óvatlan vagy épp
ravasz,”
Akkor lelhetünk rá a válaszra, ha belegondolunk abba, hogy
Parti Nagy kulturális környezetében milyen státuszban van haza és hazafiság
fogalma.
A két jelző ebben is segít.
v
Óvatlan
v
Ravasz
A baloldali körökben elharapódzott, amerikai eredetű
„polkorrektség” igen nehéz helyzetbe hozhatja a liberális szellemű társaságok
tagjait, hiszen sohasem tudhatják, hogy mikor melyik szó lett éppen apokrifnak
nyilvánítva. Aki „óvatlan” igen ostoba szituációkba keveredhet. Aki meg
„ravasz”, az gyakorta másokat provokál, másokkal mondat kompromittálót…
v
Óvatlan
v
Ravasz
A „polkorrekt” társasági dzsungel dörzsölt ragadozókat
kíván…
v
Óvatlan
v
Ravasz
Vajon Parti Nagy belegondolt ebbe, amikor ezt a sort írta?
„ha óvatlan vagy épp
ravasz,”
Talán igen, talán nem. Elég sivár lehet az a társas
csevegés, ahol ezek dominálnak..
„ha óvatlan vagy épp
ravasz,”
Mindenképpen kényes szituáció. Ha észrevette, ha nem, Parti
Nagy innen is gyorsan elkormányozta a verset.
„és mondjuk puff, és
rámesel,”
Tartalmat hiába keresünk ebben a sorban. Egyszerű
visszautalás a két sorral korábbira, ahol a rímhívó szó is található. A kettő
együtt így festene:
„ha fel-feldobott kő
leszel,
és mondjuk puff, és rámesel,”
és mondjuk puff, és rámesel,”
Így persze kimondottan idétlen. A teljes három sor:
„ha fel-feldobott kő
leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,”
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,”
Nagyon feltűnő, hogy tartalmilag mennyire három különböző
dimenzióba tartozik a három sor.
„ha fel-feldobott kő
leszel,”
Utalás Ady hazaszeretet-szimbólumára, megtoldva egy
megszólítási szituációval, amely a jelkép eredeti hatását finoman szólva sem
fokozza.
„ha óvatlan vagy épp ravasz,”
Tölteléksor, esetleges elszólással:
„és mondjuk puff, és rámesel,”
Banalitás, az Ady-szimbólumot fordítja idétlen viccre.
Klasszikus értelemben véve felesleges és tartalmatlan, arra azonban nagyon is
alkalmas, hogy az előző sor értelmét elfedje.
„és mondjuk puff, és
rámesel,”
A föl-földobott kő, amint ráesik a lírai énre. Akadt
Méltató, aki ezt poénnak minősítette. Lelke rajta. Klasszikus magyar lírai elem
esetlen profanizálása. A színvonal? A jól ismert nívón áll ez is:
„Petőfi Sándor
Gatyába’ táncol.”
A profanizálás mindig ehhez hasonló „eredménnyel” jár. Ez
voltaképpen a kocsmai gagyi „beemelése”
a lírába…
„és mondjuk puff, és
rámesel,”
Az eredmény kétséges. A hasonló szánalmas alpári poénok
felszámolják a lírai értéket.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése