2013. február 19., kedd

Hová tűntek a húsvéti tojások? - második változat

Tegnap éjjel fejeztem be. Kevesebb szereplőre dolgoztam át, és dalszövegeket írtam hozzá.
Részlet:
—-
Brekekex egyedül

BREKEKEX:     
A gyilkost jól kivallatom,
Utána letartóztatom,
És a börtönbe csukatom!
Mert a varjú nem ostoba,
A rendőr se lehet buta.
Jól tudom, hogy rá kell szednem,
A varjat lóvá kell tennem,
Különben nem fog vallani!

(Belép Kornél.)


  1. Jelenet
Brekekex, Kornél


KORNÉL:    
Mit akarsz, Brekekex béka?

BREKEKEX:           
Kár tagadnod; mindent tudok!

KORNÉL:
Mindent?

BREKEKEX:           
Előttem nincs titok!

KORNÉL:
Mindentudó vagy, Brekekex?
Elhiszem, hogy ezzel hencegsz,
De engem mért hívtál ide?

BREKEKEX:
Rólad tudok mindent!

KORNÉL:
Ejnye!
Melyik varjúlányt szeretem?
BREKEKEX:
Na, az nem érdekel engem!

KORNÉL:
Mégis, melyiket? Klárikát?
Vagy nagycsőrű Kornéliát?

BREKEKEX:           
Mondtam, hogy ez nem érdekel!

KORNÉL:    
Hát akkor miért higgyem el,
Hogy mindent tudsz rólam, béka?
Amilyen buta portéka
Vagy, igen sokat füllentesz;
Mit kívánsz tőlem, Brekekex?

BREKEKEX:           
Egy beismerő vallomást.

KORNÉL:    
Ejnye! Csak ennyit? Semmi mást?

BREKEKEX:           
Ha önként vallomást teszel,
Nagyon töredelmes leszel,
Az enyhítő körülmény lesz.

KORNÉL:
És hol lesz az, te Brekekex?

BREKEKEX:
Hát a bíróságon.

KORNÉL:
Igen?
És mit kéne beismernem?

BREKEKEX:           
Mindent, amit elkövettél,
Be kell most vallanod, Kornél.

KORNÉL:

(Félre):

Nem mondom: azt, ami fényes,
És elég sima, nem érdes,
Időnként el szoktam csenni,
Meg gyümölcsöt lopok. Ennyi
Az én teljes bűnlajstromom.
Most egyáltalán nem tudom,
Hogy a béka mivel vádol.

(Fenn):

Mit valljak be neked, béka?
Némi kis gyümölcs, egy-két véka;
Néhány fényes tükördarab
A fészkemben mindig akad,
De a szarka nagyobb tolvaj,
És őt nem éri semmi baj.
Őt mért nem vallatod soha?

BREKEKEX:
A szarka nem rabló!

KORNÉL:          
Mi van?
Hát szerinted ki a rabló?
Tán a szelíd fácántojó?
A szarka nem rest ám soha,
Amit meglát, azt megfogja,
És azonnal el is lopja.
A festményt a fakeretből,
Az órádat a zsebedből,
Sütidből a tölteléket.
Kis fekete angyal vagyok
Hozzá képest: alig lopok!

BREKEKEX:
Ne túlozzunk!

KORNÉL:          
Most mit brekegsz?
Mi bajod velem, Brekekex?
Tán szarkának nézel engem?
BREKEKEX:
Hát szarkának nem nézlek.

KORNÉL:          
Nem?
Biztos? Nézd, a szarka tarka,
Szürke tolla, hosszú farka
Fehér-fekete ruhája
Van neki, meg lepcses szája:
Mint egy jó nagy batár. Kár, kár,
Zeng tőle az egész határ.
Megmondta a mátyásmadár,
Polgári nevén a szajkó:
A szarka igen nagy rabló.
Én pedig fekete vagyok,
És békésen elkárogok
Magasan a mező felett,
Nem bántom a gyerekeket,
Sem pedig a felnőtteket.
Nem mondom, ha nyit a bazár,
Néha csenek ezt-azt, kár, kár,
A gyümölcsöt is szeretem,
Hogyha tehetem, megeszem,
De el csak nagy néha viszem.
Neked szarkával van dolgod,
Brekegj rá, koptasd a torkod,
Sebesen ugorj utána,
Koslass érte fel a fára,
Hogyha pocakod leadod,
Talán egyszer elfoghatod,
Aki oly ártatlan, mint én,
Azt meg örökre hagyd békén!

BREKEKEX:                       
Nem így áll a dolog, varjú!

KORNÉL:
Szent széna, szalma, meg sarjú!
Csak összevissza lefetyelsz,
A szarkával összekeversz,
Mindenfélét locsogsz-fecsegsz,
Mi a bajod hát, Brekekex?

BREKEKEX:
A szarka nem gyilkos!

KORNÉL:    
Mi van?

BREKEKEX:           
Ma reggel erre szálldostál,
Nyuszi kertjébe rontottál,
Tojásait elraboltad,
Szegény Morzsát meggyilkoltad!

KORNÉL:    
Mi, hogy én? Harapós Morzsát?
És mondd csak, az öreg tölgyfát
Nem vágtam ki a csőrömmel,
És nem ástam tíz körömmel
Olyan krátert, hatalmasat,
Amitől a Föld meghasad?
Bolondgombát reggeliztél?

BREKEKEX:           
Gonosztevő, tagadni mersz?

KORNÉL:    
No, béka, most ez az a perc,
Amikor meg kell kérdenem,
Normális vagy-e, Brekekex?

BREKEKEX:           
Most vallj be mindent!

KORNÉL:
Mit brekegsz?
Van tán erre bizonyíték,
Vagy csupán a te rögeszméd?

BREKEKEX:
Itt láttak, varjú, a kertben!

KORNÉL:
Fölötte repültem, kár, kár,
Mint akármelyik más madár.

BREKEKEX:           
Le is szálltál ide!

KORNÉL:
Kár, kár,
Ezt ki mondja?

BREKEKEX:           
Tanúm van rá!

KORNÉL:
Jól van, hát leszálltam, habár
Azt nem tiltja a törvény. Kár!

BREKEKEX:           
Miért szálltál le?

KORNÉL:
Gyümölcsért,
Némi körtéért, almáért,
Még nem lepte őket a sár,
Kárba is vesztek volna, kár,
De ezt már meg is bántam, kár.

BREKEKEX:           
Megetted őket?

KORNÉL:
Kár, kár, kár!
Mi mást tettem volna, kár, kár?
Arra jó a varjúkaja,
Hogy a jó varjú bekapja!

BREKEKEX:           
Mást nem ettél?

KORNÉL:
Én azt hiszem,
Kaján kívül mást nem eszem!

BREKEKEX:           
A tojások?

KORNÉL:
Mi van velük?

BREKEKEX:                       
Úgy vélem, titkolsz valamit!

KORNÉL:
Mit titkolok, Brekekex? Mit?
Hím létemre tojtam oda,
Tán azt hiszed, te ostoba?

BREKEKEX:                       
Nyuszi tojásait kérdem.

KORNÉL:
Nem láttam őket!

BREKEKEX:           
Úgy vélem,
Mindet elloptad! Add elő!

KORNÉL:
Figyelj, te bölcs felügyelő!
A nyakamba akasztottam,
És magam után vonszoltam,
Vagy tán még szárnyra is keltem,
A levegőben cipeltem
Azt a hatalmas kosarat?
Tán jó mélyen lelógattam,
Vagy légi taxit fogadtam?
Mit gondolsz, brekegő bakter,
Mi vagyok én, helikopter?

BREKEKEX:           
Jó. Lehet, hogy nem loptad el.

KORNÉL:    
Hát nem.

BREKEKEX:
De Morzsát megölted!

KORNÉL:    
Hát igazán kedves tőled,
Kedves, aranyos Brekekex,
Hogy itt gyilkosságról brekegsz,
S engem gyilkosnak nevezel,
De arról már meggyőződtél,
Hogy Morzsa valóban nem él?

BREKEKEX.
Mivel sehol sincs…

KORNÉL:
A teste?
Az még megvolt tegnap este,
És ma reggel is.

BREKEKEX:           
Az megvolt.

KORNÉL:    
Mármost akár élő, vagy holt,
A teste el nem párolog.

BREKEKEX:           
Nahát, most, hogy így kimondod…

KORNÉL:
Ha meghalt, hol a holtteste?
Talán bizony meg is ette,
Aki reggel meggyilkolta?

BREKEKEX:           
Mért, az lehetetlen volna?

KORNÉL:    
Hát ha ez mégis így volna,
Az a gyilkos vagy akkora,
Mint egy nagy templomkupola,
Vagy mint egy dromedár, kár, kár,
Vagy, mert Morzsát így ette meg,
Máris halálosan beteg.
Mert az a rossz falánk fajta,
Aki Morzsát felfalhatta,
Meg vele a tojásokat,
Az összeset, igen sokat,
Az oly mértékben bezabált,
Már a halálán van, beteg,
S még a reggelt sem éri meg.
Van itt ilyen?

BREKEKEX:
Én nem tudom.

KORNÉL:
Hát én pedig azt mondhatom,
Hogy én ilyen nem lehetek.
Egyrészt fogaim sincsenek,
Másrészt bennem el se férne,
Harmadrészt: mindenki tudja,
Hogy a varjú és a kutya
Közt a kutya az erősebb.
Kutyagyilkos nem lehetek,
Ezt még te is beláthatod.

BREKEKEX:
Hát ahogy ezt így elmondod,
Csaknem meg is győztél vele,
De van más is.

KORNÉL:
Mi a fene?

BREKEKEX:
Nem aludhat ki a gyanú,
Mert látott téged egy tanú.
Mert nem járt itt más senki sem,
Te vagy a tettes, azt hiszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése