Szőke nő zűrben az űrben - 209.

KÉTSZÁZKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára


A szőke nő megrökönyödött.
-         A valódi ellenség?
-         Igen, admirális asszony. A renitens kolóniák nem voltak azok. Nem készültek harcra, nem voltak komoly fegyvereik, és nem volt semmiféle lázadó szervezetük. Ezt csak a hazug földi propaganda fogta rájuk. A nyomorultak csupán nyugodtan, gazdasági függetlenségben szerettek volna élni.
Ed Philips felkapta a fejét.
-         Akkor hát ki volt a valódi ellenség?
A fogoly vállat vont.
-         Erről nekünk is csak hozzávetőleges információink vannak – kissé gyanakodva körülnézett, aztán még hozzátette: – Évtizedek óta nyomozunk az ügyben.
Ed Philips türelmetlen mozdulatot tett:
-         Halljam azokat a hozzávetőleges információkat!
Eastman sóhajtott.
-         Ezek részben feltételezéseken alapulnak.
-         Halljam őket!
-         Rendben van. Szerintünk Milutinovics hívei. De azt is mondhatnám, Smirnoff birodalmának alattvalói.
Ed Philips tanácstalanul pislogott.
-         Milutinovics? Az meg kicsoda? Hát Smirnoff?
Karen sietett a segítségére:
-         Zoran Milutinovics?
-         Igen, admirális asszony!
Ed Philips kérdő tekintettel nézett a szőke nőre.
-         Zoran Milutinovics a földi média szerint rasszista volt, elvetemült, terroristavezér.
-         Eredetileg egy Belgrád nevű város egyetemén tanított, admirális asszony.
-         Állítólag megszökött a börtönből, és öngyilkos lett.
-         Mi úgy tudjuk, menekülés közben lőtték agyon. A szökése nem volt valódi, azt is megszervezték. Közönséges gyilkosság volt, admirális asszony.
Karen bólintott.
-         A földi média szerint ő volt a szociálterroristák egyik vezére.
-         Egy ideig mi is így tudtuk, de ez nem igaz, admirális asszony. Ha volt is kapcsolata azokkal a csoportokkal, akiket a Földön szociálterroristáknak neveznek, az legfeljebb alkalmi és felületes lehetett. Nem jutottunk ilyen kapcsolat nyomára, de ettől még lehetett, mert az anyabolygóról csak korlátozott mennyiségű információkkal rendelkezünk.
-         Rasszistának rasszista volt Milutinovics?
-         Nem hinném, admirális asszony.
Karen Bozchana Kadlecikova bólintott.
-         Rendben van, térjünk vissza a témához. Ki is volt a valódi ellenség? Milutinovics hívei?
-         Igen, admirális asszony.
-         Kiket nevez Milutinovics híveinek?
-         Titkos földi emigráns csoportokat. Az a közös bennük, hogy mindannyian illegálisan hagyták el az emberiség szülőbolygóját. Milutinovics és elvbarátai a Föld Európa nevű kontinensén létrehoztak egy titkos szervezetet, amely elkezdte evakuálni azokat a családokat, amelyek valamiért nem akartak a Földön maradni.
-         Bűnözőket?
-         Csak elenyésző számban. A többség olyan ember volt, aki ragaszkodott valamelyik helyi nyelvhez.
Helmut Schellenberg tanácstalanul nézett rájuk:
-         Mi az a helyi nyelv?
-         A földi nyelvtörvények értelmében helyi és másodrendű nyelveknek minősülnek azok, amelyeket 100 milliónál kevesebb ember beszél. Azokat az embereket, akiknek másodrendű nyelv az anyanyelvük, a Földön arra kötelezik, hogy legalább egy közös nyelvet sajátítsanak el, mert csak így teljesíthetik azt a törvényes kötelességüket, hogy tegyék alkalmassá magukat a demokratikus kommunikációra. Emellett a hatalom minden eszközzel igyekszik csökkenteni a helyi nyelveket beszélő emberek számát, és arra kényszeríti őket, hogy térjenek át valamelyik úgynevezett közös nyelvre. Ösztönzi az ilyet, de már az óvodában és az iskolában is. A közös nyelveket nem értő, vagy az anyanyelvükön beszélni akaró gyermekeket megszégyenítik. Gyakran a világ más részéről odahelyezett pedagógusok kezébe kerülnek, akikkel csak közös nyelven tudnak kommunikálni.
Ed Philips hümmögött, Helmut azonban a fejét csóválta.
-         Ez elég rosszul hangzik.
-         Tudnék mesélni róla! – sóhajtott Karen.
-         Jó, jó, – motyogta Ed Philips. – de mi köze ennek a Nagy Lázadáshoz?
-         Milutinovics kezdte szervezni az ilyen emberek menekülését a Földről. Először naivul azt hitte, a demokratikus játékszabályok érvényben vannak, és ő kiharcolhatja a jogaikat. Politikai harcot indított a másodrendű emberek jogainak védelmében. Ekkor bélyegezték rasszistának.
Karen bólogatott.
-         A média közönséges bűnözőnek állította be, de Közép-és Kelet-Európában ezt senki se hitte el.
-         Ettől függetlenül üldözték, admirális asszony, mi így tudjuk.
-         Így is volt.
-         Forrásaink szerint ő kezdte szervezni a másodrendű polgárok illegális menekülését. Csakhogy ennek volt egy igen nagy szépséghibája.
-         Micsoda?
-         A menekülést Boris Smirnoff pénzelte.
Ed Philips türelmetlenül csóválta a fejét.
-         Most már árulja el, ki a fene az a Boris Smirnoff!
-         Az admirális asszony nyilván tudja.
Karen bólintott:
-         Boris Smirnoff ellen több vagyonosodási vizsgálatot rendeltek el, erről sokat beszéltek a tévék. Állítólag maffiavezér, és meg nem nevezett terrorcselekményekkel gyanúsították.
Eastman bólogatott.
-         A Föld Szibéria nevű területén számos aranybánya fölött rendelkezett. Bizonyos területén a maga verette arany pénzérmék segítségével gyakorlatilag cárként uralkodott. Saját űreszközeivel megsemmisítette az őt ellenőrizni akaró katonai műholdakat. Ezért körözték. Rájött, hogy el kell hagynia a Földet.
Karen bólogatott. Kezdte érteni.
-         A világűrben sajátos hálózatot hozott létre.
Ed Philips elmosolyodott.
-         Már tudom, kiről van szó. Csak nem Smirnoff néven hallottam róla. Az egyik dédunokáját személyesen ismerem.
-         Az aranypénze az űrben is gyorsan terjedt, és sok félreeső helyen ki is szorította a hivatalos fizetőeszközöket.
-         Még mindig nem értem, mi köze a Nagy Lázadáshoz – figyelmezette a foglyot Ed Philips.
-         Smirnoff felkarolta Milutinovics törekvéseit, mert szüksége volt az emberekre. A Milutinovics által menekített családok zöme szorgalmas kisemberekből állt, akik ragaszkodtak a nyelvükhöz és az életformájukhoz. Szabadon akartak élni, megcsömörlöttek a földi körülményektől. Megelégelték a fennálló hatalmat. Ennyiben közösek voltak az érdekeik Smirnoffal. Benépesítették a Smirnoff által létrehozott telepeket, örültek, hogy munkát kaptak, szerényen, nyugodtan, szorgosan éltek. Kiszolgáló személyzetet biztosítottak Smirnoff űrbázisai számára, élelmet termeltek, elvégeztek minden szükséges munkát. Egyesek közülük még Smirnoff magánhadseregének is tagjai lettek. Smirnoff elégedett volt velük, és százezrével menekítette őket a Földről. Hagyta, hadd beszéljenek olyan nyelven, amilyenen akarnak, hadd szervezzék úgy az életüket, ahogy nekik jó.
Ed Philips bólintott.
-         Az űrflotta támadása ellenük irányult?
-         Kezdetben nem – felelte Eastman. – Nem, mert igazából nem is tudtak róluk. Smirnoffon keresztül érintkeztek a világgal, és az uralkodó elővigyázatos volt. Egyáltalán nem rendelkeztek olyan kapcsolatokkal, mint sok renitens kolónia, és nem is voltak annyira aktívak. Semmiféle kapcsolatot nem tartottak a Földdel. Talán nem is hallottak a Nagy Lázadásról. Az első brutális támadások után azonban Smirnoff meg volt róla győződve, hogy ő az igazi célpont.
-         A maga szempontjából aligha gondolhatott mást – vetette közbe Karen.
-         Előbb vagy utóbb biztosan célponttá is vált volna. Őt azonban más fából faragták. Elhatározta, hogy ellenrendszabályokat vezet be.
-         Az űrflotta ellen?
-         Igen.

Folytatása következik.