Az elvnek nincs bocsánat

(Elhangzott a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján rendezett ünnepségen 2013. február 25-én, Békésen, Pocsai Ildikó előadásában.)
Ledönt az Idő minden kőfalat,
A gonosz múlandó, a Hit szabad;
Torz múmia a régi hatalom,
A Múlt romjait benövi a gyom,
És medret vájhat
Magának
Egy hűvös, tiszta kis patak:
A Bánat –
A bűnös lelki békére találhat,
A megtévedt ember magába szállhat,
De
Az elvnek nincs bocsánat.

Az ember Isten helyét bitorolta,
Az igaz hitet kínnal megtorolta,
Fröccsent a vér,
Hízelgés tükrében nézte magát
A vezér…

Volt hazug elvek sora,
Halál-lista;
A kínzás mindig
Materialista,
S mint szélvihar magányos, száraz ágat,
Üldözték a szent, tiszta ideákat.

Isten nem feled,
Az Idő apasztja a könnyeket,
Jön könny helyébe
El nem múló
Örök
Tisztelet.

A bűnös meakulpázhat,
Mutathat másra,
Sírhat,
Kiabálhat;
Az elvnek nincs bocsánat.

A múlt zsarnokság csorba
Régi bögre,
De a gonosz
Nem múlt el mindörökre.

Még alattomosan
Itt sompolyog,
És lecsap –
Ahol legjobban sajog.

Ha nem látható a hatalom orma,
A demokrácia csak puszta forma.

Ha a világ csak a pénzhez lojális;
Akkor rabszolgaság lesz – ezután is.

Ha a pénz békés otthonodra
Támad,
Az elvnek
Akkor sem lehet bocsánat.

A rossz elveknek
Soha sincs bocsánat.

Ledönt az Idő minden kőfalat,
A gonosz múlandó, a Hit szabad;
Ha béke, öröm, szabad akarat
Kell
Hogy eljöhessen a nap,
Hogy senki sem épít falat,
S az Élet
Végleg
Szép marad.