Orpheus a királyokhoz

Atyánk,
A Nap
Az ég ormára hágott;
A Pangaión hegyéről
Nézem
A világot.
—–
Amint fent,
Úgy odalent;
Földi lárma visszhangja
Égi csend;
S a Lelkekben alakul
A Rend.
—–
Az égen bolyhos felhő tekereg;
Az ember ég és föld között
Lebeg.
—-
A sírba kerül mind, ami halandó,
S a költészetbe, ami
Maradandó.
—–
Dalt még Isten sem,
Csak Költő teremt;
Amint fent,
Úgy odalent.
—-
Nem nőhet az égig a gyönge sás;
A király sose lehet uzsorás.
—–
Ha ember elé anyag áll a sorba,
A világ rendje ferde,
Csorba,
S az ember Isten szent rendjét
Rabolja.
—-
Isten előtt minden király felel;
A pénzt és a latort
Fékezni kell.
—–
Ha munka üdve pénz-kufárra száll,
Akkor semmirekellő a király.
—-
A pénz csak pénz,
Az anyag csak anyag;
Munkától lehet ember gazdagabb.
—-
Az ember jóléte
Vagy biztonsága,
Nem lehet áldozat vagy alku tárgya.
—–
Alkotó munka,
Béke,
Tiszta csend;
Ahogy fent,
Úgy odalent.