Mi a legkönnyebb?

Thalész mérnökként kereste a kenyerét, és ebben a minőségében beutazta az akkori ismert világot. A leggyakrabban hajón.
Egyszer Naukratiszból Milétosz felé tartott, amikor a hajó viharba került a nyílt tengeren.
A vén kormányos megkurtíttatta a vitorlát, és a tapasztaltabb tengerészek segítségével igyekezett szélirányban tartani a hajót. Az utasok zöme azonban rémülten kuporgott a hajó mélyében.
Thalész – mint sokat látott utazó – próbálta nyugtatni a többieket.
Erre szükség is volt, néhány fiatalabb kereskedő már remegő szájjal fohászkodott az istenekhez.
- Szép az élet, Thalász – nyögte az egyikük. – Még nem akarok Hádész birodalmába kerülni.
- Nem fogsz, barátom.
- Mi az életben a legmaradandóbb?
- Magad is érezheted, barátom: a remény – vágta rá a tudós.
A hajó néhány óra múlva menedékre lelt Ciprus szigetén. A vihar elültével a kormányos úgy döntött, vizet vesz fel, és kiegészíti a készleteit. Közölte az utasokkal, hogy csak másnap indulnak tovább.
Az utasok tüstént felélénkültek, mind látni akarta Aphrodité szigetét.
Egy gazdag ifjú meggondolatlanul az idősebbek tanácsát kérte, érdemes-e valamit vásárolnia Cipruson. Valóságos vihara zúdult rá a tanácsoknak, a sok kalmár pergő nyelven magyarázta, mit vegyen, mit nem, ez jobbról rángatta a khitónját, az meg balról, a szerencsétlen levegőt is alig kapott.
Korábbi beszélgetőpartnere Thalész mellé sodródott.
- Mi a világon a legkönnyebb?
Thalész a hangoskodókra mutatott.
- Láthatod. Másoknak tanácsot adni.