A költészetről szóló legemlékezetesebb viták egyikét egy Thomas Love Peacock nevű ember robbantotta ki, amikor 1820-ban meglehetősen ostoba esszét írt A költészet négy korszaka (The Four Ages of Poetry) címmel.
Ebben sok egyéb zavaros ötlet mellett még olyan feltételezés is volt,
hogy a költészet nem egyébből keletkezett, mint valamely egykori
meghódított értelmiségnek a hódító barbárok előtti ünnepélyes hízelgése.
Peacock szatirikusnak szánta az írását, de a dolog nem volt vicces.
Azzal a konklúzióval zárta le a fejtegetését, hogy a költészet valami nagyon primitív jelenség.
Peacock írására Shelly válaszolt.
Szerinte költészet legfeljebb amiatt tűnhet “primitívnek”, mert legtisztább és legjobb formájában következetesen ragaszkodik az erkölcsi igazsághoz. Ez talán nem mindig “korszerű”.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése