Távoli part

A ködön át,
A vízen át,
A hullámfodron át;
Ahol a Rejtély kóborol,
Felsejlik valahol
A távoli part.
—-
Túl Lét okán,
Túl Hit fokán,
Túl szürke éjszakán,
Ahol a holtak reményt szőnek,
S ahol Isten a fürge Jövendőnek
Bakot tart;
Ott rejtőzik
Köd mögött,
Ég fölött
A távoli part.
—–
Álmok között,
Hitek fölött,
A horizont mögött,
Ahol megújul a vén Idő teste,
És szerelemmel ékes minden este,
És vágy zúg örökké,
Mint szitakötő;
Rejtőzik
A kikötő.
—-
Ahol dereng a messzeség,
És Földdel összeér az ég,
És régi csend honol;
Ott van
Valahol.
—
Távolra űzi vér szaga,
Elrejti néma éjszaka,
Hóval lepi a tél;
Műszer nem látja semmikor,
Mégis ott rejlik valahol,
Ahol pezseg a vér,
Ahol az ég, s a Föld
Titokban
Összeér.
—–
Ha ránk lidérc fénye terül,
Csak egyre távolabb kerül,
S reményünk földre ül.
—–
Nem lát a teremtés zavart,
Az ember bármit is kavart,
Az Isten nem hadart;
A vízfal mögött valahol,
Vibrál a szél,
A Csend csahol,
Még ott van valahol
A távoli part.
—-
Tán partra szállok valaha,
S a hullámverés moraja
Visszhangot vet felém;
De az is lehet, hogy soha,
Csak lábbal előre
Valaha.
—–
Mégis,
Mégis,
Lehet áruló az ég is;
S a Létünk kifacsart;
Valahol ott
A köd mögött,
Hitek között
Az ég fölött
A távoli part.
—-
A Hit a Létnek partfoka,
A Szeretet a Lét oka,
S az Akarat -
Szabad;
Ha Isten tüze éget,
És nem tévesztjük el a Messzeséget,
A távolban mindig megmarad
A lámpás, amit
Isten keze tart:
A Part.