Februári éjszaka

A Tejút sávja halovány,
És szürke, mint a vas;
Ott poroszkál tán Isten is,
Mint rosszkedvű lovas.
—-
A fényes Szíriusz csupán
Pislákol csendesen;
És szundikál vén Orion,
Örök vadász-lesen.
—-
A távolban a mély sötét
Talán öltönyt visel,
Majd összeugraszt Valakit
Holnap Valakivel…
—
Aludni tér a jó szándék,
S a büszke Szeretet;
S az ősi álmatlan gonosz
Bámulja a telet.
—-
Az ember, hogyha jót keres,
Mindig szabad marad;
De rosszra vár, ha elkopik
A szabad akarat.
—-
Kiégett tűznek hamva fáj,
Minden eső savas,
Az Isten sem lehet talán,
Csak rosszkedvű lovas.
—-
Sóhajt a lusta február,
A Hold némán figyel;
Amíg az isten szólni hagy,
Alkotni, élni kell.