Szőke nő zűrben az űrben - 208.

KÉTSZÁZNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen Bozchana Kadlecikova úgy érezte, forog vele a világ. Szeme előtt függönyminták cikáztak, enyhén megfájdult a feje. Látta, hogy Ed Philips is sápadtan dől hátra. Még Helmut is szótlan maradt.
Ed Philips keze remegett.
-         Na, álljunk csak meg itt – nyögte tétován. – Ön azt állítja, hogy… – elakadt a szava.
A fogoly arcán kesernyés ráncot vetett egy torz mosoly.
-         Igen, pontosan azt állítom.
-         Na, várjunk! – Ed Philips levegő után kapkodott. – Szóval a Nagy Lázadás…
-         Nem más volt, mint a digitális téridő létrehozását álcázó fedőtevékenység – felelte nagyon határozottan Eastman.
Mindenki hallgatott.
A szőke nő tért először magához.
Igazából nem lepődött meg. Alig néhány hete még a világ bonyolultnak, nehezen átláthatónak, de valahol azért még minimálisan érthetőnek és értelmezhetőnek tűnt a számára. Ennek örökre vége. Semmi sem az, aminek látszik. Nagyon nem az.
Nem az, aminek látszik, és legfőképpen: szinte sohasem az, aminek a média mutatni akarja. Már a hétköznapok világából is képes volt számos hazugságot leleplezni, miért éppen a nagy eseményekre vonatkozó állítások lennének igazak? Annak idején, amikor a nyomortévéknél szerzett életre szóló tapasztalatokat, sokféle hazugság-mechanizmust megértett. Ezek alapján igen gyakran kapta magát azon, hogy nem hisz a hivatalos tájékoztatásnak. Arra is rájött, jobb, ha az ilyen vélelmeit soha senkivel nem osztja meg, csak kellemetlenségeket szerezne vele. Talán Roberttel, soha senki mással.
Karen Bozchana Kadlecikova időnként sok gazdaságpolitikai cikket olvasott különféle nem bunkóknak szóló elektronikus folyóiratokban. Ezek látványosan, metsző logikával magyarázták a gazdasági trendeket, problémákat, értelmezték a globális és helyi jelenségeket. Egy-egy ilyet olvasva úgy tűnt, a folyamatok érthetőek, a gazdaságirányítók, a bankárok és a hatalmon lévő politikusok jó szándékkal és értelmesen intézik a dolgokat, voltaképpen nem is nagyon tehetnek mást, csak azt, amit tesznek. A törzsökös ellenzékiek, a panaszkodó és elkeseredett kisemberek pedig reménytelenül szűk látókörűek és ostobák. A szociálterroristák és az egyéb lázadók meg gazemberek.
Karen szinte minden ilyen írás olvastán gondolkodóba esett, pedig már olvasás közben is tudta, hogy az egész szemenszedett hazugság. A világ sokkal rosszabb, korruptabb és aljasabb annál, amilyennek az ilyen cikkek láttatni akarják.
De akkor is! Még mindig valahol emberi léptékkel volt rossz, korrupt és hazug. Most azonban már nem emberi léptékkel az.
A szőke nő felnézett, és találkozott a fogoly várakozással telt tekintetével.
Ed Philips még nem tért magához. Helmut sem – vagy nem mert megszólalni.
Karen keményen a fogoly szemébe nézett.
-         Rendben van – vetette oda kissé fátyolos hangon. – Halljam a részleteket!
A fogoly már érezte, hogy kissé elvetette a sulykot. A Nagy Lázadás a közelmúlt történetének egyik alapvető eseménysorozata volt. Sokan sokféle módon vélekednek róla, de magától senki sem gondolja, hogy nem volt igaz.
-         Bocsásson meg, admirális asszony.
-         Halljam a részleteket!
A fogoly nagyot sóhajtott, némileg beletörődve.
-         Asszonyom, amit ezután mondok, gyakorlatilag hivatali titok. Semmiféle bizonyítékkal sem tudom alátámasztani, és csak nagyon kevesen tudhatják az igazságot úgy, ahogy most elmondom.
-         Halljam!
-         Rendben van, admirális asszony. A digitális téridő létrehozásának előkészületei megkezdődtek, egyben elindult a Nagy Lázadásról szóló roppant médiakampány. Ezzel párhuzamosan megkötötték az Ultenberg-kölcsönszerződést.
-         Tovább!
-         Az első körben az Ultenberg csoport gigantikus összegű hitelt adott a Földet ténylegesen birtokló körök számára az űrhaderő létrehozására. Elkezdődött a hatalmas csatahajók és cirkálók építése.
-         Tovább!
-         A hitel visszafizetéséig az Ultenberg csoport átvette a hatalmas űrhaderő tényleges irányítását. Kezdetét vette a háború.
-         Igazi háború volt?
-         Nem nevezném annak, admirális asszony. Az űrflotta brutálisan kiirtott néhány renitens kolóniát. Olyanokat, akik függetlenítették magukat az univerzális gazdaságtól, esetleg volt pofájuk saját, olcsó pénzt használni. Az utolsó emberig elpusztították őket a lakóhelyeikkel együtt, miközben a földi propaganda az elvetemült lázadók felett aratott nagy győzelmekről harsogott.
-         És?
-         Hiba volt, admirális asszony.
-         Miért?
-         Mert feltűnt a valódi ellenség.

Folytatása következik.