Voltaképpen ez is nagyon régi vándoranekdota, egyik középkori változatának éppenséggel Dante a hőse.
Magyarul is számos variációja van, a legérdekesebbet Nagy Ignác vetette papírra 1845-ben.
Szóval:
——-
Elegáns hölgy sétált el a Pilvax előtt halványkék csíkokkal tarkázott
darázsderekú fehér biedermeier rakott szoknyában, szalagokkal díszített
rózsaszín kalapban. Más hölgyekkel ellentétben ez a dáma nem hagyta
szabadon a vállait. A ruha dekoltázsát erényes nőhöz illő csipkés
hófehér ingecske takarta, a hattyúnyakban aranyláncon kis kereszt.
Az egyik fiatalember jó hangosan megjegyezte:
- Micsoda szép hölgy!
A nő megperdült a sarkán, és alaposan szemügyre vette a fiatalembert.
Csalódottan húzta el a száját a pattanásos, fiatal arc, még inkább meg
az egyszerű fekete dolmány és a hasonló színű, kopott magyarnadrág
láttán.
- Önt én aligha nevezhetném szépnek! – vetette oda foghegyről.
- Mert kegyed nem tud úgy hazudni, mint én!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése