Világ a Phlegethón partján

A Tűzfolyam partjára vetve
Üzletelget az ál-szabad világ;
Szép fényes temetői jázminok,
Orchideák
Szomorú reklám-mosolyt árasztanak;
Baljós a nyári alkony.
——-
A Phlegethón-parton
Baljós a nyári alkony.
——
Szólás-szabadnak érezzed Magad;
De ne szólj mást, csak azt,
Amit szabad.
—–
Címkét kap, aki véleményre kényes;
És a keserű voltaképpen – édes.
——
A Tűzfolyam partjáról nézve
Minden oly végtelenül egyszerű;
Az Örökkévaló, s a “korszerű”
Ellenségek,
Tanácstalan a Lélek.
Phlegethón-parton hidegek a fények.
——
Egyszer “Nagy Idők” lehetünk;
Vagy a mély semmibe veszünk.
——
Ha Magyarhon kicsi marad,
Globál-pénznek nyaka szakad.
——
Alkotó munkára vágyunk;
Világbank sokallja számunk.
——
Hogyha minket felhígítva
Adnak pusztulásnak;
Világ-dollár
Phlegethónban tanul úszni
Másnap.
——-
Multi-gólya szemmel nézve
A Föld csak globális;
De semmi sem él meg soká,
Ami nem lokális.
——
Világ-mohó globál-profit
Saját sírját ássa;
Kedvenc posztmodern lírája
Nem tanítja másra.
——
A pénz csak lehúz a mélybe;
Sokkal több szeretet kéne.
——-
Ha lejjebb csúszunk a parton;
Soha többé nem lesz pardon.
——
Phlegethón-parton
Baljós a nyári alkony.
——
A Tűzfolyam partjára vetve
Gyanútlan még az ál-szabad világ;
S ünnepelteti magát,
Mint vereség előtt
A részeg katonák.
S a szófia-demokrácia
Vénülő képén semmi grácia…
——
Phlegethón-parton
Baljós a nyári alkony.
——-
Állunk a parton,
Vinnyog a tőke szépe;
S az égő vízben
Atlantisz tükörképe.
——-
Buta propaganda
Visít a phlegethóni alkonyatba;
A felszín a Lét fonalát nyiszálja,
És szégyentelen ülepét riszálja.
—-
Ostoba lárma hőbörög a parton,
Csendes a baljós phlegethóni alkony.
——–
Elvihet innen jó szó, szerelem,
De globál-pénz-pöfeteg
Sohasem.