A Líra Lelke

A költemény teste a dallama,
De a vers Lelke,
A Költő maga.
——-
A ritmusban az Élet maga lüktet;
A jó Költő nem alkot szörnyszülöttet.
——
A vers nem lehet szöveg-egyveleg;
Mindig dalol, és sohasem hebeg.
—–
Lélekkel, érzéssel viselős;
A Költő minden szóért felelős.
——
A Nyelv hű Barát, ősi akarat;
Élve boncolni sohasem szabad.
——
Táncolhat halál strófa-színpadon,
De sosem bocsáthatjuk szabadon.
——
Lehet a versben számos kínos óra,
De nem áraszthat kínt az Olvasóra.
——-
A vers a Lélek országútját rója,
S a Költő a világ törvényhozója.
——
Isten és a világ mindig jelez,
S a költői Becsület kötelez.
——
A vers a költőjét túlélheti,
Hogyha a Költő Lelke élteti.
—–
Sátán, Végzet, üvölt vagy morgolódik;
Amíg van vers, az Élet folytatódik.
—–
A költemény teste a dallama,
De a vers Lelke,
A Költő maga.