Kánikula uraság

Kánikula uraság
Ráül a világra,
Mint a tájra a távolság
Szürke fityulája.
—–
Izzad a hétköznapi,
Meghitt, dolgos béke,
Kedd arcára rácsorog
A hétfő verítéke.
——-
Kánikula uraság
Ráül a fejekre;
Türelmes kis emberekből
Lesz mogorva medve.
——-
Ajtófélfa acsarog,
Kert nyeli a mérget;
Csoda, hogy a vén házikó
Még nem kapott sérvet.
——–
Kánikula uraság
A lelkekre térdel,
Fülledt, forró lábaival
A reményre lépdel.
——–
Elfogy a Múlt aranya,
Lét türelme véges,
Hogyha csók rejti a Jövőt,
Nem lesz keserédes.
—–
Kánikula uraság
Megöli a szépet,
Világára tűzözön hoz
Rettenetes véget.
——
Hőségével a világot
Meg-dekonstruálja,
Táncolni fog az elefánt
Fehér lesz a kánya.
——-
Kánikula uraság
Hitet visz adóba,
Amíg van Benes-dekrétum,
Nincsen Európa.
——-
Addig minden enyhülés
Szép jövendő megdől,
Amíg háborús bűnös
Nem lehet győztesekből.
——-
Kánikula uraság
Eltesped röhögve;
Az öreg Föld nem sokkal több,
Mint egy csorba bögre.
——
Őrjítő hőségben puhul
A hatalom hája;
Őrjítő demokratúra
A pénz új ruhája.
——
Kánikula uraság
Gyötrő heve árad;
A hömpölygő hőségtömeg
El tán sose fárad.
——
Nem segíthet ellene
Se fegyver, se vegyszer;
Biztos benne, hogy a világ
Elpárolog egyszer.
——-
Posztmodern kánikula;
Pokol “égi mássa”;
Le-dekonstruál, a vermet
Maga alatt ássa.
——-
Kánikula uraság
Csak egy kicsit bandzsa;
Élete a fojtogató
Hőség, s a halandzsa.
—-
Kánikula uraság;
Lehet tőle félni,
De habókos posztmodernjét
Még túl lehet élni.