Nyári gondolatok a Költészetről

Hol van a Lét értelme, az Élet isteni célja?
Ünnepi asztal vagy köznapi téma a Lét?
———
Nagy költő, aki ünnepi versben sejtheti néha;
S egyszer az életben mind érezzük a célt.
——-
Létet, szívdobogást szentel meg az emberi líra;
Abrak a Léleknek minden vers, ami jó.
——-
Együtt rezdül a versre a Mélység és a Magasság;
Túltesz a jó strófa száz rossz sablon-imán.
——-
Nyegle magányt és rossz önvádat oszlat a líra;
Ritmus társa a szép gyógyító Szeretet.
——-
Isteni szent dallam, pár szó és – rengeteg érzés;
Lélek-barlangban visszhangot ver a vers.
——-
Nincs egyedül soha senki, amíg jó vers van a Földön;
Hangszer a vers, lelkünk dallama szól rajta.
—–
Nyegle bürokrata rontja a verset rossz fecsegéssel;
Kócos szózuhatag ömlik a semmi felé.
——-
Önhitt, álmodozó versben fegyelem sose csillan;
Önkény, felsorolás; perverz, rossz unalom.
——-
Még írásjelet üldöz a versből a tétova hóbort;
Ömlesztett szövegek sírnak a sok jel után.
——-
Lelkek szent játéka a Költészet – örök élet;
Szakrális játék – ám sose játszadozás.
——-
Klubtagság sose lesz képes pótolni a verset;
Nem igazol költőt semmi a verse helyett.
——-
Nem nevezik ki a Költőt, státuszt nem nyit a líra;
Bár a középszernek így muzsikál az agya.
——-
Nem pótol lírát a poéta-hadak sokasága;
Több egy jó vers, mint pénz- és díjkötegek.
——
Forma helyett sose jó a sületlen zagyva szövegtömb;
Mint a kövér birkán hercegnői palást.
——
Nyelvkritikának szólíttatja magát a halandzsa;
Vers-pótlék lufikon csattan a szómaszlag.
——-
Bölcs nyugalommal élve pedig költészet az Élet;
Lét törvénye talán: dallam, semmi egyéb.
——
Isten a Lét. Adománya örökkön: a Ritmus, az Élet;
Mind Költő, aki rá méltó verseket ír.