Sarkadi nyár

Fent a nyár életvidám
Nap sugara táncol;
Lent a kertben apró pockom,
Kiskutyám viháncol…
——-
Sarkad felett feszül a Nyár,
Mint meleg kabát;
Fent az Isten is megtörli
Fáradt homlokát.
—–
Hosszú úton szomjas házak
Szépen sorakoznak;
Estefelé lusta szelek
Talán esőt hoznak.
——
Amerre pislog a nyár,
Tornyokon pörögve;
Ott lapult egy régi vár
A török időkbe’.
—–
Gyula áldozata lett
Az oszmán viharnak,
A sarkadi kicsi vár
Megmaradt magyarnak.
——-
Elesett – visszakerült
Aztán nemsokára;
A gyulai török bégek
Nagy bosszúságára.
——
A fűtésre van a Nyárnak
Most a legfőbb gondja;
Őrült melegét a vén Nap
Kedélyesen ontja.
——–
Sarkad lett a városom,
Már hatodik éve;
Itt heverek, mint a mezőn
A friss búzakéve.
——-
Város volt már akkor is,
Mikor toboroztak;
És a Lenkey-huszárok
Erre masíroztak.
——–
Mint a puha plüsstakaró
Hideg éjeken;
Úgy takarja be Sarkadot
A Történelem.
——
Sarkad város engem
Mosolyogva elfogad,
Hogyha jövök, tornyával
Messziről bólogat.
—–
Maradjon itt élet, jövő,
Kedélyes világ;
Nyár legyen és viháncoljanak
A kiskutyák.