HATVANKETTEDIK RÉSZ
A magyar vezéreknek is volt kémszolgálatuk, nyilván volt a
törököknek is. a pasa hírét vehette az elhatározásnak, hiszen a felmentő sereg
parancsnokai igen hosszan hezitáltak rajta, nyilván a táborban is beszédtéma
volt, hogy Babócsa ostromára fognak indulni.
Khadim Ali maga is rájöhetett, hogy leginkább ez a veszély
fenyegeti. Úgy tűnik, nem tartott attól komolyan, hogy a felmentő sereg az ő
ostromtáborát rohanja meg. talán ismerte jól a nádort, talán a magyar seregeket
becsülte le.
Ha számolt a támadással, esetleg olyan döntést is hozhatott
volna, hogy a boszniai pasát megbízza Babócsa biztosításával. Minden racionális
szempont ilyen döntés mellett szólt.
Vagy esetleg olyan megbízást ad, hogy – ha a magyar felmentő
sereg Szigetvár alá vonul – a pasa támadja meg Kanizsát, ahonnan a magyarok
elindultak. Diverzió a diverzió ellen. A nádor nyilván azonnal visszafordul,
hiszen Kanizsát nem hagyhatja.
Csakhogy…
A boszniai pasa aligha diszponált ekkor olyan erők felett,
amelyekkel ezt megkísérelhette volna. Csapatai zöme mozgásban van, még mindig
portyáznak, Horvátországban számos kudarc is érte őket. korántsem biztos, hogy
ez kivihető lett volna.
Másfelől úgy tűnik, mintha a budai pasa mégis adott volna ilyesféle
parancsot. A hlevnói és a hercegovinai bégek hídépítésbe kezdtek a Dráván,
nyilván azért, hogy az esetleges felvonulás számára utat nyissanak. A magyarok
értesültek, ellenlépéseket tettek, végül a boszniai pasa és alárendeltjei nem
kezdeményeztek akciót.
Egy racionális döntés esetén a nádornak ilyesféle török
ellenlépésekkel is számolnia kellett volna.
A török hadvezetésben azonban nem mindig szabad racionális
szempontokat keresnünk. Abban a közegben, ahol mindenki mindenki ellen örökösen
fondorkodott, ahol a beosztottak rendszeresen árulkodtak a parancsnokaira, a
pasa nyilván nagyon meggondolja, bevonja-e a boszniai pasát, aki nem közvetlen
alárendeltje, ad-e neki fontos feladatot a fennhatósága alá tartozó
területeken.
A budai pasa hivatalának megkaparintása volt a helyi török
tisztek legfőbb vágyálma. Igen sok budai pasa úgy került a tisztségbe, hogy
beárulta, feljelentette, vagy éppen hóhérkézre juttatta az elődjét. A tisztség
nem volt életbiztosítás, lentebb látni fogjuk, hogy járt tíz évvel később az
akkori budai pasa.
Khadim Alinak megfontol döntést kellett hoznia. Láthatjuk,
tisztában volt az esetleg Babócsát fenyegető veszéllyel, ezért is küldött oda
erősítést.
Az is lehet, hogy egyszerűen csak engedett Ahmed babócsai
bég állandó könyörgésének. Utóbbi nagyon is tisztában volt a várát fenyegető
veszéllyel.
„oly igen… bánkódik”,
- írták róla a kémjelentések.
Volt miért bánkódnia. Babócsa török őrsége mindössze száz
lovasból, húsz puskás gyalogosból, valamint ötven martalócból állt. Utóbbiak –
igazából martaloszok – délszláv nemzetiségű katonák voltak, és a török
parancsnokok megbízhatatlanoknak tekintették őket.
A budai pasa által küldött erősítés katonái is
elbizonytalanodtak, nem szívesen mentek Babócsára.
„azok
nagy félelemmel mentek bé”.
Amiről a magyar parancsnokok is hamar értesültek.
Amennyiben a nádor valóban Babócsa ellen vezeti a felmentő
sereget, akkor a Kanizsa elleni tehermentesítő támadás szóba sem jöhet. Ha pedig
a budai pasa nem hagy fel Szigetvár vívásával, Babócsa bevétele után a nádor
hada veszélyeztetheti a fontos drávai átkelőhelyet. Ha a keresztény had Eszék
közelébe jut, Khadim Ali már nem érezheti fejét a nyakán.
Közben a magyarok másutt is
nyugtalanították a törököt. Valamikor július 12. után magyar , lovasság
meglepetésszerűen elfoglalta a szabadbattyáni török erődöt. A védőket lekaszabolták,
vagy foglyul ejtették, az erődítést felégették.
Hosszú veszteglés után a
felmentő sereg a nádor vezetésével július tizenötödikén végre elindult Kanizsa
alól. A török portyázók is állandóan figyelemmel kísérték, bár komoly
veszteségeket szenvedtek a magyar huszároktól.
A nádor hada Csurgó felé
tartott, onnan Berzence és Vízvár érintésével tizennyolcadikán érkezett meg
Babócsa alá.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése