HATVANADIK RÉSZ
Végül tehát – mint hamarosan látni fogjuk – a nádor elképzelése
diadalmaskodott, a felmentő sereg a diverzió eszközét alkalmazta. Ennek sikere
némileg el is homályosította a későbbiekben Zrínyi Miklós elképzeléseit.
Egy pillanatra meg kell állnunk.
Vegyük alaposabban szemügyre Zrínyi Miklós sajnos elvetett
javaslatát.
Pontosan ez lett
volna Khadim Ali budai pasa haditervének próbaköve: ha a felmentő sereg
Szigetvár ostroma közben megtámadja, és ütközetre kényszeríti a törököt.
Nemcsak azért mondom ezt, mert a magyarországi török
hódoltság felszámolását éppen egy ilyen esemény indította el: Kara Musztafa hadainak
szétverése Bécs alatt 1683-ban. Egészen addig
úgy tűnt, a török uralom megingathatatlan.
Még 1682-ben is ezt gondolta a közvélemény, nemcsak idehaza,
Európában is. a császári kormányzat rettegett a török elleni háborútól, és
mindenképpen el akarta kerülni.
A kor összes háborúját végigkísérték az osztrák
békeajánlatok, szinte reflexszé vált a kormányzat részéről: ne álljunk
háborúban a törökkel, legyen béke, akármibe kerüljön is, legfeljebb
Magyarország issza a levét, az meg amúgy is csak egy ütközőállam.
Ahány háború csak zajlott Mohács után, mindegyikben újra és
újra visszatérő motívum volt, hogy a sikerek idején egyes udvari körök
igyekeztek minél hathatósabban akadályozni a harc folytatását.
Mohács után
voltaképpen Lotharingiai Károly volt az első, aki igazán következetes harcot
folytathatott a török ellen. Neki sem volt könnyű, de a császári család
tagjaként meg tudta akadályozni a háború sikeres folytatását akadályozó
intrikákat. Buda 1684-es sikertelen ostroma után két évvel újra megtámadhatta a
fővárost, és ekkor végre vissza is foglalta.
Lotharingiai Károly egészen más taktikát alkalmazott, mint
amit a korábbi időszakok magyar hadvezérei javasoltak. Emiatt a felszabadító
háború példátlan pusztítással járt.
Ezt előrebocsátva térnék vissza Zrínyi Miklós javaslatához,
és 1556-hoz.
Zrínyinek az volt a véleménye, hogy az összegyűjtött
felmentő sereg komoly taktikai fölényben van Khadim Ali pasa igen különböző
harcértékű egységekből álló hadával szemben, ezért nemcsak lehetséges a budai pasa legyőzése, hanem kötelesség is.
Egy Szigetvár alatti döntő győzelmet hozó nyílt ütközet
alapjaiban változtatta volna meg az erőviszonyokat. A mindenkori budai pasa a magyarországi török hódoltság fő erői felett
diszponált. Döntő veresége esetén a török hadvezetés megbénul, az egyes
várak és tartományok magukra maradnak.
Ha 1556 júliusában, vagy augusztus elején Szigetvár alatt
legyőzik a törököt, a keresztény erők közel egy esztendőre szabad kezet kapnak.
Arra ugyanis már nem volt idő, hogy a nehézkesen meginduló török hadvezetés komoly
tartalékokat irányíthasson ide, a szultáni fő erők pedig a leghamarabb a
következő év májusában indulhattak, és ötven napnál rövidebb idő alatt még
sohasem érték el Magyarországot.
Az egész őszi és téli
időszak a magyar hadvezetés rendelkezésére állt volna..
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése