SZÁZKILENCVENEDIK
RÉSZ
A nemzetállam számos támadást kapott az utóbbi időkben. Túlhaladottságát,
korszerűtlenségét emlegették, számos alkalommal próbálták nagyon rossz színben
feltüntetni.
Nem érdemes vitatni, hogy nemzetállam a maga ideális formájában sohasem létezett, és nem létezik
ma sem.
A nemzetállamot ért támadásokat leginkább az teszi
hiteltelenné, hogy általában valamiféle
birodalmi nézőpontból történnek. A rossz, elavult, korszerűtlen, a modern
kihívásoknak megfelelni nem tudó nemzetállam akadályozza a jó, korszerű, a
modern kihívásokra választ adni képes birodalom létrejöttét, vagy további
terjeszkedését.
Igazából elég hamar kibúvik a szög a zsákból. Hamar
felfedezzük, hogy ezek a szólamok voltaképpen a mindenkori hódító mindenkori
ideológiájának aktuális változatai, időnként csaknem szó szerint egyeznek a
hajdani birodalmi propagandaszövegek egyes elemeivel.
A nemzetállamot időnként egyfajta „multikulturális”
szemszögből is érik támadások. Voltaképpen ez is birodalmi jellegű nézőpont. A
hatalom sok helyen azt képzeli, hogy a régi „oszd meg és uralkodj!” elv modern
változata az lehet, ha az őslakosokat a bevándorlókkal, a bevándorlókat az
őslakosokkal sakkban tartva kényelmes egyensúlyhoz juthat.
A gyakorlatban ez persze nem működik – többek között az
iszlám alapvető integrálhatatlansága miatt sem.
v
Ránk
zúdult az elmúlt század történelmének minden viszontagsága. Egyedüli ország
vagyunk, amelyik a jelek szerint három világháborút veszített el. Nincs
területi és egyéb sikerélményünk. Minden nem felmérhetetlenül értékes adomány
arra, hogy mindenki másnál tisztábban láthassunk?
De igen. Erről bővebben kell beszélnem.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése