A Lét hármas keresztútján
Töpreng az Emberiség,
Hogy Istenhez melyik vezet,
Nem súgja se föld, se ég.
Élet csak egyiken várhat,
Halál a két másikon,
Nem marad utánunk talán
Se mosoly, se grafikon.
Boszorkányos keresztúton
Vörösen fő a fejünk,
Jövőnkért és önmagunkért
Ugyan merre mehetünk?
A Lét hármas keresztútján
Melyik az igazi út?
Ami nem Istenhez vezet,
Vigyorgó semmibe fut.
Egyiken szajha-jövendő,
Pucér, csontsovány majom;
Bio-automatákat
Ural a pénz-hatalom.
Másikon a jövőtlenség
Sárga képe komorul;
S a világ, mint vén Atlantisz,
Végleg nyugdíjba vonul.
A Lét hármas keresztútján
Habozásra nincs idő,
Ha megállunk, vadcsalánnal
Lesz benőve a Jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése