Szerelem és líra - CIXCI.

SZÁZKILENCVENEGYEDIK RÉSZ

Úgy tűnik, nekünk, magyaroknak sorsdöntő szerep jut Európa jövőjében. Európa közepén élünk, nincs területi sikerélményünk, ami zavarhatna bennünket a tisztánlátásban. Nálunk egy évszázad alatt gyakorlatilag az összes létező társadalmi rendszer megbukott. Nincsenek illúzióink sem a kommunizmussal, sem a liberalizmussal, sem pedig a jelenleg folyó globalizációval kapcsolatban.

Európa vezető nemzetei ma válságos időket élnek. Ma már nincs értelme arról töprengeni, hogy „mikor érhetjük utol a nyugatot”, hiszen Európa vezető nemzetei sok szempontból olyan útra léptek, ahová nem szeretnénk követni őket. Megmaradásuk érdekében nekik is le kell kanyarodniuk róla. A mindenható fogyasztás bűvkörében alapvető értékek kérdőjeleződtek meg, és a mindennapi élet minden szintjén olyan ordas értékzavarok támadtak, hogy az példátlan az emberiség történelmében.

Más szempontból is éppen fordított a helyzet ahhoz képest, amilyennek a mai hétköznapi propaganda hirdeti. Nyugat-Európa éppenséggel egyedül a fogyasztás és az anyagi javak birtoklása tekintetében van „előttünk”, és nem mi követjük őt, hanem éppen ő követne minket a felmorzsolódásban, beolvadásban, ha nem tudunk más ösvényt találni a jövendő számára.

Nálunk is elindult a társadalom bomlása, szubkultúrákra redukálása, hatalmas identitás nélküli tömegek kialakulása – leginkább a fiatalok körében, hiszen a társadalmi intézményrendszerek között éppen a nevelés az, amely az utóbbi évtizedekben a legnagyobb mértékben hanyatlott, degenerálódott.

Ezzel együtt még mindig mi, magyarok vagyunk a leginkább abban a helyzetben, hogy nemcsak a problémáinkat láthatjuk át szabadon, hanem a lehetséges megoldásokat is zavaró momentumok nélkül – főleg akkor, ha kikapcsoljuk a liberális és egyéb semmitmondó típusválaszokat, és a valódi megoldást akarjuk megtalálni.

Természetesen nem csupán az itthoni, anyaországi magyarokról van itt szó, hanem határon túli honfitársainkról is, akik igen sok szempontból még előttünk is járnak. Az erdélyi magyarok – főleg a székelyek – társadalma ma sokkal egészségesebb, mint az anyaországi, náluk járni valóságos lelki felüdülés. Sokat tanulhatunk tőlük.

A magyar nép kulcshelyzetben van Európa kellős közepén. A szomszéd népekkel való megbékélésnek véglegesnek kell lennie, és az élet minden területét át kell járnia. A politika és a gazdaság ennek megteremtésére önmagában alkalmatlan, bár kétségtelenül sokat tehet azért, hogy megfelelő feltételeket hozzon létre – de az ellen is.

Az évszázadok óta mérgesedő gyűlöletgócok, kölcsönös sérelmek és az ebből fakadó bizalmatlanság terhelte viszony rendbe tétele halaszthatatlan, és nekünk kell kezdeményeznünk.

A feladat nem könnyű, de nem is reménytelen. A kultúrának mindegyik részről komoly szerepet kell benne vállalnia. Természetesen nem a mai magyar kanonizált kultúrának – az a feladatra alkalmatlan.

v     Elhiszi még valaki, hogy utolérhetjük a nyugatot?

Itt és most már régóta nem ez a kérdés. Ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon az Európa Unió, újjá kell építenünk. Olyan Európára van szükség, amely szerető, közös hazája a benne élő népeknek – az önrendelkezésükkel kölcsönösen élő nemzeti és helyi közösségeknek. Az eddigi gólyaperspektívák sehová sem vezetnek, egymással szívélyes viszonyban élő egyenrangú nemzeti közösségek alkothatnak élhető jövendőt. A szomszéd népekkel együtt talán éppen ránk vár a feladat, hogy ennek alapját megteremtsük. A közép-európai társadalmak életképesebbek, egészségesebbek, mint a nyugatiak, bár a fogyasztási őrület és az identitás válsága itt is számos jelenség képben mutatkozik meg.

Olyan Európára van szükség, ahol a gyermekeit gondosan és felelősséggel nevelő család a társadalmi eszménykép. Ennek megfelelő jogi környezetet kell teremteni.

v     Nem az-e a trend, hogy megelőzzük a nyugatot a válságjelenségekben, amelyek ott esetleg még sokkal több áttétellel, és még baljósabb körülmények között érvényesülnek majd?

Jelenleg éppen ilyen trend van érvényben – ezen kell változtatnunk.

Folytatása következik.