Szőke nő zűrben az űrben - 286.

KÉTSZÁZNYOLCVANHATODIK RÉSZ

A szőke nő felvonta a szemöldökét.

-         Nem lehet megsemmisíteni? De hiszen…

Sigismundo Rafa felemelte a kezét.

-         Kérem, hallgasson meg, asszonyom.

Karen bólintott.

-         Az a kis játékszer – és a Karen keze mellett heverő eszközre mutatott. – nem valami gyilkos csodafegyver. Hiába dezintegrátor a neve. Nem gyilkol, csak elkülönít.

-         Elkülönít?

-         Megszünteti a kapcsolatot a téridők között. A Digitális Téridő a lakói számára jelenleg átjárást biztosít a mi univerzumunkba, ami lehetővé teszi a mi világunk ellenőrzését. Ha ön megnyomja azt a gombot, csupán ennek vet véget. A Digitális Téridő végleg és visszavonhatatlanul elkülönül a mi világegyetemünktől, illetve a mi téridőnktől. Önállóvá válik, és a saját törvényei szerint fejlődik tovább.

-         Azt mondja, semmi kapcsolata sem marad a mi univerzumunkkal?

-         Így van, asszonyom. Mivel a két téridő jelenlegi kapcsolata alapvetően természetellenes, a dezintegrátor voltaképpen a rendet állítja helyre azzal, hogy tökéletesen szétválasztja őket.

Karen bólintott, és rátette a kezét a dezintegrátorra.

„Hajó az admirálisnak! Ismeretlen probléma a csatahajó fedélzetén! Vészhelyzet, asszonyom!”

Karen gondolkodás nélkül válaszolt:

-         Admirális a hajónak! Azonnali térugrásra felkészülni! – rövid gondolkodás után még hozzátette: - A parancs a teljes flottának szól!

„Hajó az admirálisnak! A csatahajó kicsúszik az irányításunk alól! Ismeretlen mechanizmus lépett működésbe. A robotharcosok engedélyt kérnek a Rodney azonnali elhagyására, asszonyom!”

-         Admirális a hajónak! Az engedélyt megadom!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása megkezdve!”

Sigismundo Rafa felpattant a helyéről.

-         Mi történik itt? Vissza akarok menni a csatahajóra!

Meg is ugrott volna, de Helmut elkapta a karját.

-         Nem megy sehová!

Karen a robotharcosokhoz fordult:

-         Segítsetek felkészülni Mr. Rafának a térugrásra.

A robotharcosok egykedvűen megfogták és egy karosszékbe szíjazták Sigismundo Rafát.

Hirtelen felcsendült a hangszóróban egy jól ismert hang:

-         Karen! Karen, hidd el, én nem ezt akartam! – Ed Philips csaknem sírt, de tüstént el is hallgatott, és megszólalt egy ismeretlen, parancsoláshoz szokott férfihang:

-         Karen Bozchana Kadlecikova! Öt perce van rá, hogy megadja magát, különben tüzet nyitunk!

Folytatása következik.