HUSZONÖTÖDIK RÉSZ
Ettől kezdve Zrínyi Miklós volt a török elleni védekezés
lelke. Katonákat tartott, várakat erősített, fegyvert szerzett, és állandó
aktív védelmet folytatott a portyázó török ellen.
A korabeli magyar urak gyakran a saját kárukon tanulták meg,
mi kell a sikeres ellenálláshoz. A török túlerő miatt a nagyszabású
ellentámadás nem jött számításba, ehhez a magyar rendek egyesített ereje sem
lett volna elég.
A határ menti kisháborúban gyorsan kialakult, és állandósult
a magyar fölény. A török itt Magyarországon is számbeli túlerőben volt, de az
itteni török erőktől a magyarok nem féltek, ezeket gyakran legyőzték. Akkor is,
ha nagyobb erőt összpontosított. Ilyen győzelem volt a híres szikszói csata,
vagy a század végén vívott nagy háború számos győzelmes ütközete. A helyi török
erőket a magyar rendek erői és a magyar királyi csapatok képesek voltak
legyőzni, ezek magukban nem tudták volna fenntartani a hódoltságot.
Volt azonban egy félelmetes tényező. A török főerő. Ezzel a magyar csapatok nem mérkőzhettek. Ez azonban
nem indult minden esztendőben Magyarországra, időnként másutt volt lekötve, a
korszakban leggyakrabban a perzsa hadszíntéren.
Létfontosságú volt tehát az információ. Mikor indul ellenünk hadjáratra a szultán, mi a célja?
Megfelelően működő kémszolgálatra
volt szükség. Ez természetesen minden háborúban létkérdés, itt azonban még
külön nehézségeket is okozott, hiszen a hírszerzőknek nagyon mélyen be kellett
hatolniuk a török birodalom belsejébe, el kellett vegyülniük az
adminisztrációban, vagy a hadseregben, valamint hatékonyan és gyorsan tudatniuk
kellett az érdekeltekkel a török minden mozdulatát, hogy idejében fel lehessen
készülni. A szultán csapatai Drinápolytól Nándorfehérvárig nem haladtak
különösebben gyorsan, de a rossz útviszonyok és egyéb nehézségek a hír útját is
késleltethették. Ahhoz, hogy az információ valóban hasznos legyen, idejében el
kellett jutnia Magyarországra.
Zrínyi a jelek szerint az információszerzésben is élen járt.
Például a híres, 1552-es hadjáratról már annak előkészítései fázisában, 1552
februárjában tudott, és ezt a többi rendi vezetővel is tudatta. Ferdinánd
királyt is ő informálta. Később, ősszel már arról is tudott, hogy a szultánnak
a perzsa fronton nehézségei vannak, emiatt kénytelen visszahívni
Magyarországról Ali pasát. Erről is ő értesítette a királyt.
1552 újabb tragédiát hozott, magyar várak egész sora került
török kézre. A nyár végének súlyos napjaiban még senki sem sejthette, hogy ez a
hadjárat majd az egri győzelemmel ér véget. Ma ebből legfeljebb Losonczy István
fogcsikorgatóan tragikus védekezésére emlékszünk Temesvár, Szondy György
önfeláldozó hősiességére Drégely kapcsán, és – természetesen – a vasfegyelmet
követelő Dobó István és katonái kemény, találékony és sikeres védekezésére a
korábban több helyen is védhetetlennek nyilvánított Eger várának esetében. Eger
ekkoriban még közepesen erősnek sem számított, a védők kitartása sokkolta a
törököt. Dobó István és katonái minden lehetséges eszközt felhasználtak, annyi
fortélyt mutattak be, annyi hátrányt fordítottak előnyükre, amire korábban még
példa nem volt. Mivel a már megszokott bátor elszántság mellett a török itt
szakértelemmel, parancsnoki eréllyel, magyaroknál az utóbbi időben nem tapasztalt
következetes fegyelemmel és egységgel is találkozott, szinte törvényszerű volt,
hogy kudarcot vall. Harmincnégy napos ostrom után dolga végezetlenül takarodott
el a vár falai alól. Eger méltán lett ezután csaknem fél évszázadig a végvári
vitézség „tüköre”.
Zrínyi Miklós ebben az időszakban is a Dunántúlon vigyázott,
ott akadályozta a török próbálkozásait.
Sokat tett Szigetvár megerősítéséért. Emlékezhetünk: annak
idején ő kardoskodott azért, hogy Szigetvár kerüljön királyi kézbe, alaposan
erősítsék meg, legyen a védelmi vonal fontos láncszeme.
Ne feledjük, ekkor
már nemcsak Buda, hanem Székesfehérvár is török kézen van. szigetvár ennél
keletebbre van, nagyon közel a Dunához, illetve Pécshez. Ha a térképre
pillantunk, azonnal megértjük, mi is lehetett ezzel a várral Zrínyi Miklós
célja.
Szigetvár egymagában
megkérdőjelezi a török hódoltság létét. Nincs másik vár ehhez hasonló
helyzetben, és egyetlen másik sem rejt magában ilyen lehetőségeket. Zrínyi nyilvánvalóan
azt gondolta, hogy Szigetvár lehet egy
majdani ellentámadás magától értetődő stratégiai bázisa.
Szigetvárról kiindulva ellenőrzés alá lehet vonni a Duna
vonalát, illetve a Duna mentén haladó országutat. Eredményesen lehet innen
akadályozni a nagy török bázisok – Buda, Esztergom, Székesfehérvár – ellátását,
el lehet vágni a velük való kapcsolatot.
Az elgondolás zseniális volt. Ha kihasználjuk a Szigetvárban rejlő lehetőségeket, múló epizód
lehetett volna a török magyarországi hódítása.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése