Erwin Rommel a második világháború
egyik legismertebb német tábornoka volt, ellenségei is igen
jó véleménnyel voltak róla. Még Winston Churchill is nagy hadvezérnek
minősítette. Honfitársai meg egyenesen a páncélos hadviselés Seydlitz-ének
minősítették.
Híres volt aktivitásáról,
munkabírásáról és bátorságáról. Fáradhatatlan volt.
Támadás idején rendszerint az élen
haladó harckocsiban ült. Máskor Fieseler Storch típusú könnyű repülőgépéről
vizsgálta a saját és az ellenséges állásokat.
A katonái rajongtak érte, Rommel pedig
rendkívül bajtársias volt, de adott esetben szigorú, sőt goromba is tudott
lenni.
Egyszer valamelyik német gépesített
szakasz kivonta magát a harcból. Járműveikkel félreálltak egy homokdűne mögé, a
katonák kényelembe helyezték magukat, napernyőik alatt ettek-ittak,
szundikáltak vagy cigarettáztak. A néhány kilométerről hallatszó heves
ágyúdörgés nem zavarta őket.
Javában tartott a piknik, amikor
repülőgép zaját hallották. Néhányan kidugták a fejüket, hátha légiveszély.
- Ne féljetek! – mondta egy tizedes. –
A mienk. Egy Storch. Könnyű futárgép.
A Storch (Gólya) elrepült felettük,
aztán visszatért.
- Biztos irigykedik ránk a pilóta.
- Csak ne irigykedjen! Ott fent
hűvösebb van!
A következő pillanatban valami nagyot
koppant az egyik páncélautó hűtőházán.
- Mi a fene? Bomba?
Rosszabb volt annál. A kis fémdobozban
cetli, rajta kézírás:
- Ha azonnal el nem indulnak, leszállok! Rommel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése