Fagyot gyászol az eső,
Könnyezik a tél,
Tócsa medrében pihen a
Száraz falevél.
Sárban tocsog a világ,
Szétolvad a hó,
Tétován és halkan csendül
Az emberi szó.
Régi látszat didereg,
Idő mendegél,
Kóbor végzet a lelkekben
Félelmet remél.
Fagyot gyászol az eső,
Sír a temető,
Lassan múlttá szenderül a
Tegnapi jövő.
Gyorsan múlik a halál,
Az Élet – marad;
Isten ajándéka bennünk:
Szabad akarat.
Addig élünk, amíg bennünk
Jövő hite ég;
Fagyot gyászol az eső,
Hallgatag az ég…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése