Szőke nő zűrben az űrben - 285.

KÉTSZÁZNYOLCVANÖTÖDIK RÉSZ

A szőke nő felfigyelt.

-         Admirális a hajónak. Ez pontosan mit jelent?

„Admirális a hajónak. A felélesztési folyamat visszafordíthatatlanná vált. A hibernáltak negyedóra múlva teljesen felébrednek, asszonyom.”

Karen szétnézett. Még mindig egyedül volt a vezérlőteremben. Vajon mennyi idejük maradt?

-         Admirális a hajónak! sikerült azonosítani Sigismundo Rafát?

„Admirális a hajónak! A DNS, a könyv, illetve az illető személy zsebében található szerkezet alapján Sigismundo Rafa személyazonossága százszázalékos. Williams admirálist szintén azonosítottuk, a többiek személyazonosságának megállapítása folyamatban van.”

A szőke nő bólintott.

-         Admirális a hajónak! Kérem ideszállítani Sigismundo Rafát minél hamarabb!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása folyamatban.”

A könnyűcirkáló megrándult, Karen bosszankodva kapta fel a fejét. Lehetetlen, hogy Sigismundo Rafa máris a könnyűcirkálóra érkezett volna. Akkor meg mi történt?

-         Én mondtam neki, hogy ne menjen át! – mondta egy hang a háta mögött.

Karen megprödült. Helmut ácsorgott az ajtóban.

-         A fegyvereket szállító kutterrel ment át a csatahajóra – magyarázta az ifjabb Schellenberg.

Karen a vezérlőpulthoz ugrott. Ed Philips éppen bejelentkezett.

-         Bocsáss meg, Karen. Beszélnem kell az apámmal.

-         Tudom.

-         Attól tartottam, nem fogsz átengedni.

-         Szerettelek volna még egyszer megölelni, Ed.

Tompán hallgattak néhány pillanatig.

-         A pokolba, Karen, mi ez a nyavalyás szentimentalizmus? Nem végleg mentem el, csak az apámat akarom látni, utána visszatérek!

A szőke nő nem felelt, csak a szeme sarkában jelent meg egy könnycsepp. Ed Philips dühösen megszakította a kapcsolatot.

„Hajó az admirálisnak! Sigismundo Rafa elindult a könnyűcirkálóra!

A szőke nő kurtán megköszönte, miközben a panorámaképernyőt figyelte. A két kutter éppen elhaladt egymás mellett.

-         Most mi lesz? – kérdezte ostobán Helmut.

Karen vállat vont.

-         Idehozatom Sigismudo Rafát. Foglalj helyet, a flotta tisztje vagy.

Helmut megkönnyebbülten huppant egy karosszékbe.

Karen látta, ahogy a másik kutter lassan megközelíti a Rodney hatalmas sziluettjét, és eltűnik a csatahajó roppant árnyékrengetegében.

Sigismundo Rafát öt robotharcos kísérte fel a vezérlőterembe. Leültették a férfit egy székbe, négyen megálltak mellette, az ötödik a szőke nőhöz lépett.

-         Admirális asszony! – átnyújtott Karennek egy kemény fedelű, vaskos, kézzel teleírt füzetet, meg valami gyufaskatulya méretű tárgyat.

-         Köszönöm!

-         Hűségesen szolgálom önt, admirális asszony!

Karen futó pillantást vetett a két tárgyra. Az egyik nyilván a sokat emlegetett képletkönyv, a másik meg a tíz másodperces eszköz lehet.

-         Megkínálhatom egy itallal, Mr. Rafa?

-         Hálás lennék, asszonyom!

Karen intett. Helmut felpattant volna, de az egyik robotharcos megelőzte. Elegánsan töltött, és átadta a poharat a jövevénynek.

Sigismundo Rafa hetven körüli, köpcös ember volt, arcát ritkás borosta borította, csapzott ősz haja a szemébe lógott.

-         Ismerjük egymást, asszonyom?

-         Karen Bozchana Kadlecikova admirális vagyok, Mr. Rafa. Attól tartok, nincs időnk a formaságokra. Sietnünk kell. Lehet, hogy perceken belül elpusztít bennünket a flottánkkal együtt az Ultenberg csoport.

Sigismundo Rafa elmosolyodott.

-         Használnom kellene?

Karen bólintott.

-         Nincs más lehetőség.

-         Igen tudom. Az ön kezében van. csak a gombot kell megnyomnia.

Karen az eszköz után nyúlt.

-         Valamit tudnia kell, asszonyom – mondta Rafa. – a Digitális Téridőt igazából nem lehet megsemmisíteni.

Folytatása következik.