Szőke nő zűrben az űrben - 284.

KÉTSZÁZNYOLCVANNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Apró fénypontok gyűrűje vette körül a csatahajót és a könnyűcirkálót minden irányból. Egyik kutter érkezett a másik után, de a kis hajók nem voltak felismerhetők, csak úgy tűnt, mintha sok tucat csillag gyúlt volna ki hirtelen körülöttük.

Karen elégedetten nézte. Amikor apró rázkódás reszkettette meg a vezérlőtermet, a szőke nő felvonta a szemöldökét.

„Hajó az admirálisnak! Megérkezett a kért erősítés, asszonyom!”

Karen bólintott.

-         Admirális a hajónak! A harcosok vegyék fel a pozícióikat, és készüljenek fel az esetleges harcra!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtás megkezdve!”

Közben még több kutter lépett ki a cötét világűrbe.

-         Hány van belőlük? – intett a panorámaképernyő felé Helmut.

Ed Philips vállat vont.

-         Ha minden fegyvernek van tartaléka, és mind kutterre van telepítve, legalább száz.

Karen meglepődött.

-         Olyan sok? Nem gondoltam volna.

-         A Rodney-osztályú csatahajók meglehetősen komoly fegyverarzenállal rendelkeznek, Karen. Ha ezt mind kutterre telepítik, egész flottát tesz ki.

-         Látom.

Újabb kutterek hagyták el a csatahajót.

- Egy ideje nem volt újabb támadás – jegyezte meg Helmut. – Vajon ez rosszat jelent?

- Ez még nem – felelte Ed Philips.

- Miért nem?

- Úgy tűnik, ennyi hadba vethető csatahajója volt az emberünknek.

- Akkor mégis baj van?

- Szerintem még nincs.

- Miért nincs?

- Mert a fickó most már azokat a csatahajókat veszi elő, amelyek nincsenek teljesen felszerelve. Azokra felszerelés kell, meg ember. Vagy inkább robotharcos. Ha majd azokat is szétlőttük, utána kezdődnek a bajok.

Helmut elég nyomorult ábrázattal nézett vissza.

- Értem.

A kis hajók egyre szaporodtak.

„Hajó az admirálisnak! Az erősítést hozó kutter maradjon, vagy térjen vissza a csatahajóra, asszonyom?”

Karen vállat vont.

-         Admirális a hajónak! Elfér nálunk?

„Hajó az admirálisnak! Néhány kutter számára van még állandó dokkolási lehetőségünk, asszonyom!”

Karen bólintott.

-         Admirális a hajónak! Rendben van, a kutter maradjon itt! Még kellhet!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása megkezdve, asszonyom!

A két férfi a panorámaképernyőt vizitálta, a szőke nő meg úgy érezte, ideje enni néhány falatot. Akkurátusan ellátta magát, leült, jóízűen falatozni kezdett. Mire jött az újabb, az előzőnél nagyobb rázkódás, jól is lakott.

-         Ez mi volt? – kérdezte Helmut.

-         Nyilván a kiegészítő fegyverzet, amit admirális asszonyunk rendelt a könnyűcirkálóra – felelte Ed Philips anélkül, hogy levette volna a szemét a panorámaképernyőről.

Igaza volt.

„Hajó az admirálisnak! Megérkeztek a fegyverek és a kezelőik, asszonyom!”

-         Admirális a hajónak! Kérem mindet rendszerbe állítani!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása megkezdve, asszonyom!”

Helmut Schellenberg felkapta a fejét.

-         Megnézném! – fürgén elhagyta a vezérlőt.

-         Megyek én is! – indult utána Ed Philips.

A szőke nő nyugodtan megvárta, amíg a férfiak kimennek, de még utána is csak fojtott hangon szólt:

-         Admirális a hajónak! Ahogy a hibernáltak között sikerül megállapítani Sigismundo Rafa személyazonosságát, kérem minden további külön parancs nélkül átszállítani őt a könnyűcirkálóra!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva! Más hibernáltakat is szállítsunk át, asszonyom?”

-         Admirális a hajónak! Nem! Kizárólag őt. A többi hibernáltakat nem kell, sőt az ő átszállításukat meg is tiltom!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva!”

A kutterek közben már mind kirajzottak a csatahajóból. Most már átlátható, rendezett alakzatot vettek fel. A panorámaképernyőről olyannak tűnt, mint valami kivilágított ház vagy hajó messziről.

Karen Bozchana Kadlecikova néhány pillanatig töprengett, aztán a zártláncú kamerarendszer képernyőin megnézte, hol és hogyan helyezik el a fegyvereket a könnyűcirkáló fedélzetén a robotharcosok. Az androidok egykedvű, gépies arckifejezéssel, határozott, gyors és takarékos mozdulatokkal dolgoztak. Közben sorra jelentették, amikor egy fegyver harckész állapotba került.

„Hajó az admirálisnak! A hibernációból való felélesztés döntő folyamatába lépett.”